Harmadik Évad 33. rész

.:: Louis szemszöge ::.

- Szeretsz? - köszönt nekem Zoe, miközben felém fordult.
- Nem viszem el őket az óvodába.
- Kérlek. - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Nem. - ültem fel.
- Tudod nagyon, hogy szeretlek, de nagyon-nagyon szépen megkérlek, akkor sem?
- Valamit csak tehetsz azért, hogy elvigyem őket.
- Vidd el őket helyettem. - pislogott rám.
- Apa. - ugrott fel Soffy az ágyamra.
- Igen prücsök. - vettem fel az ölembe.
- Elviszel az oviba? - pislogott rám.
- Persze. - adtam az arcára egy puszit.
Zoe felnevetett, majd kikelt az ágyból. Felvette a köntösét, majd megindult lefelé. Lent Lucas fel ült a konyha pulton is valamit kortyolt. Zoe kávét tette fel főzni, meg az asztalra pakolt.
- Gyere nagyfiú. - vettem le a pultról, mire angyalian felkacagott.
Feltettem a magasított székre, Soffy-t is felültettem mellé, majd helyet foglaltam Soffy jobbján. Reggeliztek, majd Zoe felöltöztette őket. Beszálltak a kocsiba, egyenként bekötöttem őket, majd indultunk az óvoda felé.
- Apa énekelsz. - hajolt előrébb Soffy.
- Majd ha nem vezetek, otthon. - mondtam.
- Jó. - tapsikolt, majd visszadőlt.
Ahogy kicsatoltam őket, már rohantak is oda a barátaikhoz. Lucas meg Tiffany-t rajongta körül.
- Késet Mr. Tomlinson. - mondta az egyik óvónő.
- Van ez így.
- Nem mehet tovább ez az utolsó alkalom, hogy elnézem.
- Lesz ez még így se. - legyintette le, majd ott hagytam.
Utálom ezt a nőt, csak azt tudja mondani, hogy elkéste. Kilencre kell őket behozni és most kilenc van, nem tudom, hogy mit kell okoskodni.
Bementem, majd magam után hangosan bevágtam az ajtót. Még egyszer bevágtam az ajtót, de most sem jelent meg Zoe.
- ZOE. - kiabálta.
- FÜRDŐ. - jött az egyszerű válasz.
Mire fel értem a lépcsőn levettem a pólómat, meg a nadrágomat és egy száll boxerbe mentem be.
- Arrébb csúszol? - vettem le az utolsó ruha darabot.
Beszálltam mellé a kádra, majd adtam a fejére egy puszit.
- Megint beszólt az óvónő? - hajtotta rá a fejét a vállamra.
- Igen. - bökdöstem az orrommal.
- Ne rám légy mérges. - forgatta a szemét.
- De, mert nagyon jó folyamat ábrám van arról, hogy miért vagy te a hibás.
- Várom. - dőlt nekem teljesen.
- Mivel nem vitted el őket, ezért engem baszott le, mert téged még soha.
- Vagy be akar vágódni nálad. - veregette meg a vállam.
- Nincs semmi esélye.
- Akkor megnyugodtam. - sóhajtott fel.
Kiszállta a vízből, majd én is utána mentem. Mivel még beteg szabadságon szerencsére most csak egy olyan apró bajjal mint a nátha. Én meg vállaltam az ápoló szerepét ezért otthon élveztük a csendet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése