.:: Zayn szemszöge::.
- Segíthetek szerelmem? - mentem oda Noemi-hez.
- A 6-os asztalnál rendeltek ismét egy süti adagot. Oda kiviheted.
- Oké. - adtam át a kis fiúnkat és megfogtam a 4 krémest és indultam az említett asztalhoz. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy ismerős ül az asztalnál.
- Jazmine? - néztem rá.
- Te vagy az Zayn?
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Szia Zayn. Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. - mosolygott, még szebb, mint volt.
- Nem konkrétan dolgozom, enyém ez a kis cukrászda. Itt a krémesetek. És te kedves kis hölgy? - néztem a szőke hajú kislányra aki Jazz társaságában ült.
- Samanta vagyok. Örvendek, hallottam már rólad. - mosolygott rám.
- Csak ugyan? És mit? - néztem rá. Jazz csak figyelte a kislánnyal való beszélgetésemet. Mintha várná a fejleményeket. Közben alaposan megfigyeltem Jazz-t. Még mindig csodálatos és nem hűlt ki az iránta érzet szerelmem. Öröké szeretni fogom és talán soha nem felejtem el, de tudom, hogy Bleake boldoggá teszi és ő is Bleake-t szereti és nekem esélyem sincs.
- Azt, hogy alapból kedves vagy, és neked köszönhetem, hogy Jazz lett az anyukám. - vigyorgott Jazz pedig az arcát a kezébe temette. Jazz anyuka lett?- Hány éves is vagy? - néztem rá.
- Nyolc.
- Az hogy lehet? - néztem Jazz-re.
- Zayn, szerintem, ezt nem itt kellene megvitatni. Örökbefogadtam Sam-et. - mondta nekem és aggodalmas arcát vette elő.
- Jó legyen. Noemi, szeretném bemutatni egy régi kollégám és a lányát.- szóltam a feleségemnek, aki a karján hozta a kisfiúnkat.
- Örvendek. Noemi Parish vagyok. Zayn felesége. - köszönt a kedvesem.
- Örvendek. Jazmine Gordon, ő pedig Samanta a lányom. És ez az édes kis fiú? - kérdezte Jazz.
- Ő a kisfiunk William. - mondtam.
- Értem. Örülök. - mosolygott.
- Ha gondoljátok gyertek el vacsorára, szívesen látom Zayn ismerőseit. - mosolygott Noemi. Sam lelkesült és egy "Persze"-t gyorsan kimondott. Jazz rá nézet a lányára és igent mondott, majd megköszönte a meghívást.
~Vacsora nálunk~
- Drágám nyisd ki az ajtót! - mondta Noemi.
- Rendben. - indultam az ajtó felé, menet közben megálltam a tükörnél és megnéztem, hogy jól nézek-e ki. Jó tudom, hogy nem kellet volna, de még most sem közömbös számomra a volt színésznő.
- Sziasztok! - üdvözöltem a vendégeinket.
- Szia! - köszöntek szinte egyszerre, anya és lánya.
- Gyertek be! - engedtem be a vendégeinket.
- Sziasztok! - üdvözölte őket Noemi és mindkettőjüknek adott puszit is.
- Hol van a kisfiatok? - kérdezte Samanta.
- Lefektettem aludni. - mondta Noemi.
- Jah... - törődőt bele a kislány.
- Mesélj magadról Jazz! - kérlelte a felségem az egykori munkatársam.
- Van egy nővérem, akivel nem túl felhőtlen a kapcsolatunk. Az anyukámmal és az apámmal sem tartom a kapcsolatot. Dolgoztam színészként, rendezőként, tanárként, közgazdászként és állatorvos asszisztensként is. Van két kutyánk és egy macskánk. Nem lehet gyerekem egy baleset miatt ezért örökbe fogadtuk a férjemmel Sam-et. Ennyi lenne. - mondta és rövidre zárta a bemutatkozást.
- Hány éves is vagy? - kérdezte meg Noemi.
- 27. - válaszolt.
- Ahhoz képest sok mindent kipróbáltál már. - mondta.
- Igen, anya egy sok színű személyiség. - szólt a kicsi szőke.
- Látom. És a férjed?
- Elválunk. Tegnap intéztem a válást. - mondta ki Jazz.
- Ki is a férjed? - néztem rá.
- Bleake. - mondta ki egyszerűen.
- Bleake? Te és Bleake el váltok? - néztem nagy szemekkel rá.
- Igen. - válaszolt, ismét meg kellet figyelni az arcát. Erősnek és sebezhetetlennek mutatkozott, de én a szemébe láttam némi fájdalmat, az angyali ártatlan ragyogás mellett.
- Szerencs, hogy Zayn és köztem minden a legnagyobb rendben. - mondta Noemi - Meséltem már, hogy hogy kérte meg a kezem? - kérdezte Jazz-től.
- Nem még nem.
- Elvitt egy étterembe és élőzenekart rendelt oda, ott adott nekem egy szerenádot mindenki előtt, olyan szép volt és kedves. Majd kihozták a desszertet és ahogy a sütemény közepéig jutottam elő bukkant az apró ékszerdoboz, benne egy gyűrűvel. Letérdelt és megkérdezte, hogy hozzá mennék-e feleségül. Én sírva fakadtam és igent mondtam. A lánykérés is csodálatos volt. - nézet Jazz-re, aki kényszer mosolyra húzta a száját. Nagyon jól bírja, de szerintem nem sok kedve van itt lenni pláne velem.
- Az esküvő pedig maga az álom. - tette hozzá a feleségem.
- Értem biztos szép volt. - ennyit mondott.
- Igen az volt. - fogta meg a kezem Noemi.
- Miért váltok Bleake-el? - tettem fel egy lényeges kérdést.
- Megcsalt. - válaszolta higgadtan - De mindegy is, elvégre rég tudjuk, hogy mellém nem való senki. Olyan fekete özvegy vagyok. A pasik menekülnek. - tette hozzá.
- Szerintem te menekülsz, de ebbe ne menjünk bele. - néztem rá.
- Jó. Sam, kicsim szedjek levest? - nézett a lányára.
- Igen, az jó lenne. Ne sok húst. - nézet rá a lánya.
- Tessék. - tette le a kis lány tányérját, majd magának is szedett.
- Zayn, te nem szedsz? - nézet rám Noemi.
- De édesem. - már cselekedtem is. A vacsora közben hol a feleségemre hol a szerelmemre tekintettem és rá kellett jönnöm, hogy nem halt ki még ez az érzés.
- Örülök, hogy eljöttetek és megismerhettelek titeket. - mondta Noemi a vacsora végén.
- Köszönjük, mi is örülőnk. - előzte meg Sam Jazz-t.
- Köszönjük a meghívást Noemi. - mondta Jazz.
- Haza vigyelek titeket? - kérdeztem meg.
- Ugyan hívunk egy taxit. - mondta Jazmine.
- Felesleges. Zayn egy rendes pasas, hagy vigyen el titeket. - mondta az asszonykám.
- Rendben köszönjük. - adta be a derekát Jazz. Elvittem őket a hotelig ahol megszálltak. Sam gyorsan felrohant, így ott maradtam Jazz-el a kocsiba.
- Haragszol még rám? - kérdeztem meg.
- Nem, már rég nem. Amióta meg ismertem Sam-et nem haragszom. Rájöttem, ha azon az éjszakán nem teszitek azt amit tettetek talán soha nem ismerem meg Samanta-t. Tényleg úgy szeretem mintha a lányom lenne. Szóval valamennyire haragszom, de ugyanakkor hálás is vagyok. Persze nem azért amit tettél. - mondta, láttam rajta, hogy komolyan gondolja, de azt is, hogy még mindig eszébe jutott, hogy mit tettem vele. Ha tudtam volna...
- Már megengeded, hogy elmondjam az én verziómat? - néztem rá.
- Igen, de ha lehet gyorsan, mert Sam-et ágyba kell dugnom.
- Köszönöm. Az nap este rengeteget ittam, és a fiúk beszéltek rá, kivéve Tyler-t és Bleake-t. Ők nem ittak, így észnél voltak és tudták, amire készülünk az nem helyes. Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak... kanos voltam és égtem a vágytól, hogy az enyém legyél. Tudom undorító, de akkor egy állat voltam. Sajnálom amit tettem veled, ha lehetett volna, rögtön vissza fordítottam volna. - mondtam el neki.
- Értem és köszönöm, hogy őszinte voltál, de én is tartozom bocsánat kéréssel.
- Te? - néztem rá értetlenül.
- Igen. Elég csúnyán visszautasítottalak és az okot soha nem tudtam, de azt tudtam, hogy valamit éreztem irántad. Ne kérdezd mit mert soha nem tudtam mindig féltem tőled, a tudat alatti. - mondta - Szóval bocsáss meg Zayn. - tette hozzá.
- Nem haragszom, de áruld el, érzel még szánalmon és megvetésen kívül valamit irántam? - néztem a kék szemeibe.
- Igen.
- Mit? - néztem rá.
- Sajnálom Zayn, de nem mondhatom meg, mert csak ártanék neked. Ha rosszat mondok azért, ha jót azért, mert családod van. - válaszolt titokzatosan.
- Értelek. Bocs, hogy felhoztam.
- Semmi gond. - mosolyodott el, ez a kedvenc mosolyom - Remélem, hogy őt tényleg szereted nem úgy, mint Perrie-t. - ahogy ezt kimondta olyan volt, mintha kést szúrtak volna belém, eltalálta.
- Megértelek, de neked is fájna a válasz. Mert ha igen, akkor szívtelennek tűnök. Ha meg nem, akkor lehet, hogy téged bántalak meg. - mondtam.
- Jogos. Viszont én most elköszönök. Örülök, hogy találkoztunk. - mondta, és ki akart szállni a kocsiból, de nem engedtem. Vissza rántottam és megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése