29. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Éjszak egyszer fel riadtam, amikor Alex be jött a szobámba. Nem tudtam vissza aludni  Közben azon gondolkoztam, hogy ki akar megölni. Szűkítettem  a kört Amerikára. Nem hiszem, hogy Európából ide jönnének kinyírni, főleg, hogy ott csak egy hónapot voltam. Bár mondjuk volt ott egy pasis akit elég szépen megkopasztottam. Miközben a lehetséges gyilkos jelöltjeimen gondolkoztam, eszembe jutott az idióta húgom, aki megint magán akcióra készült. Egy valamit nem értek. Miért nem vitte Fanta-t. Hiszem egy kutya bolond. Nagyon bízok benne, hogy csak megint magán számra készül, vagy csak meg akar viccelni és nem elrabolták, esetleg a támadom rajta vezette le a feszültséget. Ha három nap múlva nem ad élet jelet, akkor indul a hajtó vadászat.

- Nem tudsz aludni? - ült fel Louis.

- Nem, de amint látom te se. - mondtam miközben kikászálódtam az ágyból.

- Mennyi az idő? - kérdezte.

- Hat óra. - néztem a telefonomra.

Bementem a fürdőbe, annak ellenére, hogy max két órát aludtam nem voltak a szemeim alatt karikák.

Miután felöltöztem kimentem. Addigra Louis és kész volt.

Benéztem Iza szobájába. Még nagyban aludt.

- Ő ki? - suttogta Louis a fülembe.

- Iza. Annyira összeveszett a szüleivel, hogy megszökött. Hány év jár azért, mert valakit leütsz? - kérdeztem.

- Attól függ  hogy milyen sérülései vannak. A legjobb esetben, csak bírságot kel fizetni.

- Akkor még el is ütöttem. - mondtam mire kikerekedett a szeme.

- Ezért meg kell, hogy büntesselek. - közeledett felém.

- Tényleg? Meg is bilincselsz? - dőltem neki a falnak.

- Igen. - közeledett felém.

Most vettem hasznát a több éves társas táncnak. Nem figyelt így, amikor hirtelen kifordultam azt sem tudta, hol van. Villám gyorsan lesasszéztam a lépcsőn és a konyháig meg sem álltam.

- Tudod azért is büntetés jár, ha meglógsz a letartoztatás elől. - ölelte meg a derekam.

- Tudom, de már nagy a gyakorlatom benne. - fordultam vele szembe.

- Miket meg nem tudok rólad.

- És még miket nem tudsz. - ültem fel a konyha pultra.

Azt hittem, hogy faggatni kezd, vagy beszámolót kér a régi életemből. Igen régi ez a kis gyilkosság és Jazzy eltűnése ráébresztet arra, hogy valami barátságosabb munka után kellene néznem. Hobbinak meg marad. Nem tudnák lemondani a szerencsejátékokról. Főleg ha egyszerűen imádom nézni az ellenfeleim arc kifejezését, amikor elnyerem tülök az összes pénzt. Visszatérve a konyhába. Louis a faggatás helyet másra használta a száját. Váratlanul ért a csókja. Pár pillanat habozás után visszacsókoltam.

Csak akkor váltunk el, amikor megcsörrent a telefonom. Egy rejtet szám hívott. Louis kikapta a kezemből. A sajátját hangrögzítőre kapcsolta, majd elfogadta a hívás és kihangosította. 

- Igen? - szóltam bele álmos hangon, mintha most keltem volna fel.

- Ketyeg az időd, amint kijössz véged. - mondta egy férfi hang.

- Akkor soká lesz, mert most nincs kedvem kimenne, na pápá. - akartam le tenni a telefont.

- A rendőr barátod sem lesz mindig melletted.

- Ő nem is, de magas sarkúban szoktam járni. - mondtam mire hallottam, hogy a vonal másik végin felszisszent. A kör szűkítve. Azokra az emberekre, akik nem értenek a szép szóból és tönkre tettem rajtúk egy magas sarkút.

- Elkaplak és megkeserülöd az az órát amikor megszülettél.

- Nem tudom, hol tanultad a fenyegetést, de elég rosszul megy. Még egy nyuszi sem ijedne meg tőled. De telefonba nagy a pofád, de akkor mersz a majd beszélni amikor szemtől szembe vagyunk. Nem már most félsz. Tudod ki vagyok és mire vagyok képes. Jobban jársz ha lemondasz az örült terveidről és füled farkad behúzva mész vissza anyucihoz. - mondtam.

Válasz nem érkezett, de nem tettem le csak lenémítottam a telefont.

- Letudjátok nyomozni, hogy honnan jött a hívás? - kérdeztem Louis.

- Igen, amíg vonalba van.

- Akkor irány a rendőrség. Addig szóval tartom.

Beszálltunk Louis kocsijába és hajtottunk a rendőrőrs felé.

- Mi ez megnémultál. Fáj az igazság. Már nem is vagy olyan tökös legény? Vagy már anyuci szoknyája alatt bujkálsz?

- Nem ijedek meg egy lánytól. - nyelt egy nagyot a végén.

- Ne is egy lánytól félj hanem tőlem. Félj, hogy egyszer megtalállak és megbosszulom, amit azzal az ártatlan lánnyal tettél. Félj, hogy egyszer találkozunk, mert tudom ki vagy. Tudom hol keresselek, a gyenge pontjaidat is tudom. Rettegj tőlem. - hangsúlyoztam ki az utolsó mondatott.

- Nem tudod ki vagyok. Soha nem találsz meg.

- Óóó tényleg, akkor gondolom a hátad mögé is néztél, mert én tisztán látlak. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból és követtem Louis.

- Nincs mögöttem semmi.

- Ugye milyen jól rejtőzködök? Csak akkor látnak ha akarom. - szálltam be a liftbe, ami egyenes fel vitt Harry-hez meg Niall-hoz. Volt ott egy harmadik személy is.

- Nincs mivel fenyegetnem, de nekem van. Tudom hol van a húgod.

- Én is. - vágtam rá azonnal.

Louis közben elmondta, hogy mi a feladatuk a fiúknak. Azonnal kattogtak a klaviatúrán. A harmadik személy meg csak figyelte, hogy mit csinálnak.

- Nem mert elrabolták. - vágta rá.

- Tudom. Én raboltattam el, hogy megtanulja ki a főnök. - mondtam mire mindenki oda kapta a fejét. Én csak megvonta a vállam és mutattam nekik, hogy dolgozzanak.

- Tényleg akkor ki rabolta el.

- Egy nő. - mondtam ami először az eszembe jutott.

Csend volt a vonal végén. Ezek szerint eltaláltam. Harry integetett a kezével, hogy bemérte a telefont.

- Találkozunk hamarosan. - tettem le.

- Ez félelmetes volt. - mondta Louis.

- Köszönöm.

- Mehetünk. - mondta Niall miközben felvette a fegyverét.

- Zoe várj meg itt. - mondta Louis.

- Állj! - mondtam mire mindenki meg állt.

- Először is nem teszem tönkre a hírem azzal, hogy zsarut küldök, hogy elvégezze a piszkos munkát. Meg ki kell szednem belőle, hogy mit tud a húgom elrablásáról.

- Majd bent kihallgatod, amúgy is civil nem tartózkodhat terepen. - mondta a harmadik.

- Nem teszem tűnkre a hírnevem. Nem azért güriztem, hogy romba dőljön, hogy a nagy Gordon már a rendőrökkel végzi a piszkos munkát.

- Gordon? Ismerősen cseng. - gondolkozott hangosan a harmadik.

- Zoe Stella Gordon. - nyújtottam a kezem.

- Liam James Payne. - fogadta el.

- Nem ismerős. - mondtam.

- Nekem meg nagyon.

- Nem mennék? - kérdezte Niall.

- Jó mehetünk. - mondtam.

- Te maradsz. - mondta Louis.

- Megyek. - mondtam és már indultam is.

- Ez tudja mit jelent az, hogy nem? - hallottam magam mögött Harry hangját.

- Igen, de mi abba a vicces, ha a baj elől menekülünk? - nyomtam meg a lift gombot.

- Úgy látszik Louis keményfába verted a fejszéd. - mondta Niall miközben beléptek mind a hárman.

- Szerintem nem. - húzott magához közelebb a derekamnál fogva.

- Mik voltak ott az este? - kérdezte Harry perverz vigyorral.

- Titok. - mondtam és kiléptem a liftből.

Két kocsival mentünk. Ez egyikben Harry és Niall a másikba meg Louis és én.

- Nem fogod magad meggondolni, ugye? - törte meg a csendet.

- Nem.

- Mi van ha valami bajod esik?

- Nyugi idáig is meg tudtam magam védeni most is megfogom tudni. - tettem a kezem a vállára.

- Legalább hagyj menjek be veled.

- Jobb ha dolgokat nem látsz. - mondtam neki.

- Nyugodtabb lennék, ha ott lehetnék melletted.

- Én meg akkor ha te a kocsiban vársz.

- Nem maradok itt.

- Egyezünk meg valamiben. Kapok 15 percet, utána bejöhettek. - ajánlottam fel neki egy lehetőséget.

- 10?

- 15 ha tovább mondod 20 lesz.

- Jó. - adta meg magát.

Nem kellet sok és megérkeztünk egy tömbházhoz.

- Légy óvatos. - mondta miközben kiszálltunk. Harry és Niall csak ránk vártak.

- Én mindig az vagyok.

Felszaladtam a lépcsőn és szomorúan vettem tudomásul, hogy lapos sarkú van rajtam.

Ahogy oda értem az ajtóhoz. Nem kopogtam nem kiabáltam. Meg mindig is ki akartam próbálni milyen berúgni egy ajtót, hát meg tettem.

Nem minden napi látvány tárult elém. Még engem is megrémített. Pedig nem szoktam félni.

28. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Fáj a fejem, hasogat az oldalam és nagyon álmos vagyok. Szédülök, de legalább nem fázom.

- Jó reggelt szépségem. - ébresztett egy ismeretlen hang.
- Jó reggelt. Ki vagy? - kérdeztem már nyitott szemmel az ismeretlen sráctól.

- Lara, én vagyok az a szerelmed. Brad.

- Nem emlékszem...

- Tudom. Elütött egy autó. Anya megtalált és haza hozott. Biztosan elveszteted az emlékezeted.

- Lehet. - mondtam a szerelmemnek. - Most haragszol rám? - kérdeztem.

- Nem, rád soha. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Miért nem emlékszem semmire?

- Mert elment az emlékezeted Lara. - mondta.

- De nem érzek irántad semmit.

- De éreztél és érzel, csak még nem tudod.

- Brad. Én most sétálni szeretnék. Friss levegőt szívni.

- Rendben. Akkor menjünk sétálunk a kertbe. - vezetett ki és el sem hiszem, hogy egy ilyen bámulatos helyen lakom. Csodálatos zöld gyep. Minden meseszép.
- Azta..

- Erre sem emlékszel? - érdeklődött, én megráztam a fejem. - Tehát semmire nem emlékszel? Az első csókra? A randira? A sétákra? Az éjszakákra? A munkánkra? Semmire? - árasztott rám egy kérdés sorozatot. Megint nem-ként ráztam meg a fejem.

- Sajnálom, de semmire. Se a nevemre, se rád, se az életemre, semmire. - fakadtam sírva.

- Lara, kicsi Larám. Szeretlek. - ölelt át. Pocsékul érzem magam, nem emlékszek rá és semmire.

- Sajnálom Brad.

- Semmi baj, de új külsőt kell neked varázsolni. - jelentette be.

- Miért?

- Mert a munka most azt diktálja.

- És mi a munkánk?

- Embereket tanítunk jó modorra.

- Értem. Tehát?

- Lara, nem akarom, hogy erőltesd az emlékezeted, így fogadj szót. Jó? - nézet a szemembe.

- De szeretnék emlékezni.

- Fogsz. - puszilt meg.

- Akkor alakítsunk át. - pusziltam meg.

- Helyes. Szólok anyának.

- Rendben. - ezzel vissza bement. Nem értem, miért nem emlékszem semmire. Se régi emlékek, se frissek a ház is ismeretlen, a szerelmem is minden és olyan üresnek érzem magam, mintha egy másik élet lenne. A gondolatmenetemet egy idősebb nő szakította meg.

- Lara, nem emlékszel? Jól beütheted a fejed. Szegény kicsikém, de gyere rendbe szedlek.

- De én szeretnék ilyen maradni, így hamarabb vissza jönnek az emlékeim.

- Jó akkor csak járj feketébe rendben? - kérdezte.

- Rendben. - be mentem és felvettem a szekrénybe lévő ruhák közül egyet. Feketét csak fekete volt.

- Gyönyörű vagy. - csókolt meg Brad.

- Köszönöm, mennyi ideig aludtam?

- Egy napot.

- Uhh.

- Nem baj. - mondta Brad anyukája kiről megtudtam, hogy Elishabet. A nap további részében próbáltam emlékezni, de nem ment. Csak a fejem fájt még jobban. Ők elmentek valahová, én meg maradtam, kiderült, hogy Texasban vagyok. Este megfürödtem és kiültem és néztem az eget. Üresnek érzem magam. Nem emlékszem semmire és szomorú vagyok, holott van egy barátom, aki imád engem.

27. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy jobban megnéztem a vér nem tócsákban állt hanem szavakat alkottak. Nem foglalkoztam hanem a vérben fekvő barna hajú lányt néztem. Nyaka ki van tekerve és több lőtt seb van a mellkasán. Kezén dulakodás nyomai látszódnak. Ruhája több helyen el van tépve.

Louis arrébb húzott majd telefonon elkezdett valakivel diskurálni.

Mindeközben a vért figyeltem és próbáltam kiolvasni. Megindultam, hogy hátha másik szögből jobban látom, de Louis megfogta a kezem.

- Hova mész? - fordított maga felé.

- Megnézem, hogy mit írtak fel az aszfaltra. - mondtam higgadtan.

- Hova?

- A vérrel valamit üzenni akartak. Látszódik  hogy felkenték és nem magától folyt pl. Z alakzatba. - mutattam egy pontra.

- Nem baj maradj itt. - ültet le egy padra, majd mellém ült.

Nem kellett sok és elkezdtek özönleni az emberek. Két napszemüveges srác oda jött. Az egyik szőke volt a másik meg göndör hajú barna. Göndörnek zöld, míg a szőkeségnek meg kék szem volt.
Kezükben kávé volt. Oda adták nekünk majd leültek mellénk. Elővettek egy jegyzet füzetet.

- Harry vagyok. - mondta a göndör.

- Én meg Niall. - mutatkozott be a szőke.

- Zoe. - mondtam majd fel álltam.

- Hé Zoe hova mész. - fogta meg a kezem Louis.

- Fiúk van egy gumikeksztűtök? - kérdeztem, mire Niall oda nyújtott egy párat.

Felvettem majd megindultam egy olyan pontot keresni ahol eltudom olvasni az írást.

- Miért adtál neki? - kérdezte Louis.

- Hogy sehol se legyen az ujjlenyomata. - válaszolt Niall.

Találtam egy magasabb pontot és onnan néztem le az áldozatra.

Mikor elolvastam az írást megráztam a fejem nem hittem, hogy az van oda írva, amit olvasok.

- Zoe mit láttál? - kérdezte Louis.

Megráztam a fejem majd vissza sétáltam.

- Mikor is találkoztatok? - kérdezte Harry.

- Akkor amikor egy pasit megfosztottam a büszkeségtől, mert nem tudta mi az, hogy nem. - mondtam mosolyogva. Mire Harry nyelt egy nagyot.

- Láttál valami gyanúsat? - kérdezte Niall.

- Már rég elmondtam volna. Nem láttam, hallottam semmit. Nem én öltem meg. Más kérdés?

- Gyere haza viszlek, utána majd vissza jövök. - mondta Louis.

- Nem megyek haza, maradok.

- Egy nyomozáson? - kerekedett el Harry szeme.

- Igen, nem ez lenne az első. - vontam meg a vállam.

- Beengedtek egy civilt valamikor a nyomozásra? Ez megszegi a szabályzatot. - akadt ki Niall.

- Ha a rendőr főnöknek te adsz kölcsön  hogy nem bukjon le az asszony előtt  hogy titokban játszik még meg is ölhettem volna valakit. - mondtam majd fel emeltem a szalagot.

- Ugyan melyik városba volt ez? - kérdezte Louis.

- New York.

Az áldozatnál ott volt az orvos szakártő.

- Mi okozta a halálát? - kérdezte Louis.

- Négy lőtt seb a mellkasán és utána törték ki a nyakát. - vágtam rá mire az orvos rosszallóan felém nézett.

- Úgy van ahogy mondja. - nézett rám szúrósan.

- Tomlinson, Horan, Styles. Ezt nézzétek. - kiabált egy egyenruhás.

Fiúk megindultak oda ahol nem olyan régen én álltam. Én nem mentem velük, tudom mit fognak látni. Egyszer elég volt. Ha jól számoltam kb négy órám van megtalálni a gyilkos. A gondolat menetemet a telefon szakította meg. Zayn hív.

- Szia. Mit szeretnél? -  mondtam a készülékbe.

- Szia. Azt szeretném megkérdezni, hogy Jazzy nálad van, mert itthon nincs.

- Nem én a vásárlás utána haza vittem. Telefonja nála van.

- Nincs itt hagyta az asztalon, meg Fanta-t sem vitte.

- Akkor nem meglépet. Kösz, hogy szóltál.

- ZOE. - kiabáltak a dombról

- Bocs most mennem kell, szia.

- Szia, majd szólj ha meg tudsz valamit róla.

- Mindenféleképpen. - tettem le a telefont.

Oda mentem Louis-hoz.

- Ezt miért nem mondtad? - mutatott a feliratra.

- Van még több ezer Zoe ezen a világon. - kerültem a témát.

- De pont akkor amikor erre sétáltatok? - mondta Niall.

- Jó én vagyok a piszkos hármas. - mondtam dühösen.

- Piszkos hármas a következő te leszel. Rettegj Zoe, hamarosan megtalállak. - olvasta fel egy koma a felíratott.

- Miért vagy piszkos hármas? - kérdezte Niall.

- Titok, de inkább koncentráljunk arra, hogy ki a gyilkos. - sürgettem őket.

- Jó, van valaki, aki megölne? - kérdezte Harry.

- Egy hét kevés lenne. - vágtam rá, mire mind a hárman kikérkedett szemmel néztek rám.

- De ha egész Amerikát nézzük akkor beletelik három hétbe és lehet, hogy valakit elfelejtek. - mondtam mire a szájukat is tátották.

- Miért akarnak ennyien megölni? - eszmélt fel a sokból Louis.

- Munkai ártalom. - vontam meg a vállam.

- Mit csinálsz?

- Amihez a legjobban értek, kis korom óta. De rólam ennyit.

- Szerintem a nyomozás érdekében jobb ha tudunk rólad mindent. - mondta Niall.

- Nem így is túl sokat mondtam.

- Ha rá jövünk mi a kapcsolat közted és az áldozat között akkor megvan a gyilkos. - gondolkozott hangosan Niall.

- Nincs kapcsolat. Rosszkor volt rossz helyen. - mondtam.

- Fiúk ti menjetek vissza az őrsre. Én haza viszem Zoe-t és ott maradok vele. - mondta Louis.

- Jó. - már el is mentek.

Louis meg sem várva a tiltakozásom elkezdett vonszolni a kocsi felé. Beültem majd csendben hajtottunk. Amikor megérkeztünk sötét volt a házba. Louis előre akart menni, de én vissza húztam.

- Meg leszek egyedül is. - mondtam neki.

- Maradok, és nem nyitok vitát. - mondtam, majd benyitott.

Kizártam az ajtót, majd megindultam a fürdő felé. Magamra csavartam egy törölközött, majd megindultam a szobám felé. Louis ott feküdt az ágyon és a plafont figyelte.

- Nincs kedved kimenni? - kérdeztem tőle, miközben egy pólót kerestem.

Nem mondott semmit csak elfordult. Felhúztam a pólót meg hozzá még egy tangát. Szerencsém van, mert a póló leért a térdemig.

Befeküdtem az ágyba, majd elfordultam, hogy Louis csak a hátam lássa.

Már majdnem elaludtam amikor éreztem, hogy mögöttem besüpped az ágy. Majd két kéz közelebb húz magához. Forgolódtam, hogy engedjen el, de nem tette. Szeme fordultam vele, de csak azt láttam, hogy Louis már el is aludt. Fejem a mellkasára tettem, majd vártam, hogy elnyomjon az álom.

26. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Miután Zoe kirakott a ház előtt Fanta fogadott farok csóválva így neki álltam vele labdázni, abban a szerelésben, amiben vásároltam. A kutya ugatásra Zayn kijött.

- Megjöttél és még csak le se pakoltál? - érdeklődött.

- Először is szia. Másodszor nem sok mindent vettem.

- Aha, de azért még is és ebbe a ruhába kutyázni. - mérlegelt.

- Mi van vele?

- Nem erre kellene el használnod.

- Akkor mire?

- Egy randira.

- Hiszen azon voltam. - füllentettem egy kicsit.

- Igen? Kivel? - kerekedett el a szeme.

- Egy régi barátommal.

- Értem. Jól sikerült?

- Igen.

- Oké. Én bemegyek próbálni te is jössz?

- Szerintem igen.

- Oké, akkor menjünk. - Ültetett be a kocsiba és elindultunk a szokásos helyre, ahol a próbákat tartjuk. A többiek már rég ott lehetek, mert hallatszott az olvasó próba.

- Sziasztok. - léptünk be Zayn-nel egyszerre.

- Helló. - köszöntek.

- Kristine, ha megérkeztél elkezdhetnénk az olvasó próbát. - mondta az ikrek közül Jack.

- Hát persze.

- Vagy kezdjük a csókjelentettel. - ajánlotta a másik fiú Finn.

- Jó próbálkozás srácok, de ő velem van. - jelentette ki Zayn.

- Jó próbálkozás Zayn, de én még mindig a magam úrra vagyok. Tehát Jack, Finn, Zayn. Az elejéről vesszük a darabot. - tisztáztam le a dolgot, a többi színész társunk tapssal jutalmazta a kijelentésem. El is kezdtük és rájöttem, hogy az én karakterem egy jó nagy fruska, mivel 4 sráccal kavar, de csak egy akit szeret. Csodálatos egy dráma, nem baj tetszik a film csak legyünk kész vele. A jelentetek csöpögősek, de attól még jók.

A két fiú elvolt egész idő alatt. Egymást csépelték, amin mi persze jókat nevettünk.

- Szia, tündérke. - köszönt Tyler, amikor meg érkezett.

- Szia.

- Zayn-nél laksz még mindig? - érdeklődött.

- Igen. Te pedig Zoe mellett, ha jól sejtem.

- Jól sejted.

- Helló Tyler. - köszöntek a fiúk.

- Helló. - köszönt vissza. - Hallom még mindig te vigyázol az angyalkára.

- Igen.

- Nálad lakik? - kerekedet el az ikrek szeme.

- Igen.

- Akkor láttad már ruha nélkül? - érdeklődött Finn.

- Nem. - bálaszolt higgadtan Zayn én pedig arcon töröltem szegény Finn-t /még szerencse, hogy tudom a hajukról, hogy ki-kicsoda/.

- Ez fájt. 

- De megérdemelted. - világosította fel Jack.

A próba további része is izgalmasan telt, Tyler is elmúlatta az időt és én nevettem minden hülyeségem életem legjobb próbálja volt. Mindezek mellé társult a reggeli vásárlás és ébresztés, de nem baj. Mindezek ellenére csodálatos napom volt.

Haza fele elmentünk fagyizni. Zayn, amikor haza értünk elment valami haverjaival akárhova. Én átöltöztem, majd elmentem sétálni. A fények csodálatosak voltak az egésznek meg volt a különleges hangulata. Az idő sem volt olyan meleg, kellemesen hideg volt. De egy váratlan fordulat, hidegség a testemben megváltoztatta a napom.

- Ááááá! - sikítottam fel, mert megláttam a napom fénypontját /szó szerint/.Egy autó lámpája olyan erősen közelített, hogy számomra minden elsötétült. Nem láttam, nem hallottam és nem éreztem semmit.

25. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Annak ellenére, hogy elcsaptam elég jól van. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból.

- Hé jól vagy. - szólítottam meg a megszeppent lányt.

- Igen, mondjuk kár, hogy még élek.

- Hogy hívnak?

- Iza. - túrt bele a hajába.

- Mi ez a világ fájdalmas fej? - kérdeztem.

- Anyámékkal annyira összevesztem, hogy az ablakon másztam ki.

- Kocsiban mindent részletesen elmesélsz. - lökdöstem a kocsi felé.

Beültettem hátra.

- Iza ő a húgom Soffy. Soffy ő Iza. - mutattam őket be egymásnak.

Kocsiban Iza elmesélte, hogy azon veszett össze a szüleivel, hogy soha nem hallgatják meg. Jegyein is kiakadnak. Meg az öccsétől is a falra mászik.

- Basszus. - pillantottam rá az órámra.

- Mi az? - kérdezték egyszerre.

- Fél óra múlva otthon kell lenem, és még el is kell készülődnöm a randira.

- Nem is mondtad, hogy randid lesz! - háborodott fel Soffy.

- Szia Soffy. - álltam meg Zayn házánál.

- Még számolunk szia. - szállt ki.

Kicsit túl léptem a sebesség határt. Iza-nak felajánlottam, hogy addig maradhat nálam amíg kedve van.

Amikor a házhoz értünk az ajtó nem volt bezárva. Most Louis vagy elfelejtette vagy még nem is ment el.

Mint a villám úgy vágtam át a nappalin.

Lezuhanyoztam, majd felvettem  a ruhát. Hajamat kiengedve hagytam és már mentem is le nappaliba. Ott Iza és Louis beszélgettek. Louis öltönybe volt amitől a szívem megdobbant.

- Gyönyörű vagy! - állt fel Louis és a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele, amit elfogadtam.

- Majd jövök Alex-szel meg ne foglalkozz majd megbékél. - köszöntem el Iza-tól.

- Kivel nem kell foglalkozni. - nézett dühösen Alex.
- Jó ismerkedést sziasztok. - intettem és mentem Louis-sal.

Beszálltunk a kocsiba. Folyamatosan szóval tartott. Mindent tudni akart rólam. Bele mentem a kérdez felelekbe.

Egy éteremhez értünk. A pincér oda vezetett az asztalhoz, majd felvette a rendelést és már el is tűnt. Louis vicceket mesélt. Néhány agyfárasztó volt. Mikor kihozták a kajánkat csendben ettünk meg a kajánkát. Én grillezett csirkemellet ettem. Louis meg steakot rendel. Mind a ketten köretnek sült krumplit ettünk. Desszert mind a kettőnknek csoki torta volt. Egymást etettük. Mikor végeztünk a vacsorával, Louis fizetett, majd megfogta a kezem.

Egy gyönyörű parkban sétáltunk kéz a kézben.

- Élveztem az estét, köszönöm. - pusziltam meg az arcát.

- Csak egy puszit kapok? - görbült le a szája.

- Még. - löktem meg egy kicsit az oldalát.

Elnevette magát, majd megindultunk vissza a kocsihoz.

Sajnos nem jutottunk messze, mert valami az utunkat állta.

Tiszta vért volt a föld.

Mikor közelebbről megnéztem nem hittem a szememnek.

24. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Arra ébredtem, hogy valaki  felébresztet egy vödör vízzel. Kellemes reggeli meglepetés. Ezért még számolunk, de vissza az eredeti reggeli szöveghez. Tegnap azon a gyűlésen nem történt semmi említésre méltó. Kiderült, hogy két srác iker és nagyon élvezik és szeretnek mással tréfálkozni, de ezt majd máskor.

Kinyitom szemeim és egy elmebeteg nő vérrel találom szembe magam valahogy így:

- Te idióta, mi a francért kell kilocsolni az ágyból?

- Miért nem hívtál, gondoltam megleplek. A kedvenc hobbiddal megyünk vásárolni köcsög. - vágta a fejemhez a nővérkém, Zoe. Igen, most egy kicsit kiéltük magunk, de ezt a gondolat menetet ismét megszakítja egy párnával a fejemen.

- Most már doblálozol is? Hát rendben!- fogtam meg a mellettem elhelyezkedő párnát és hozzá vágtam.
- Párna csata! - ordította el magát. Egymásnak estünk, repült a párna, szállt a toll. Hangoskodásunk Zayn szakította meg, aki döbbenten állt, de végül csak ennyit mondott:
- Az iszap hol marad?- kérdezte megfigyelve a szálló tollakat.
- Beszállsz? - érdeklődött Zoe.
- Naná, de ha tudom popcornnal jövök. - erre őt is fejbe találtam egy párnával, de pechemre összefogtak ellenem és nekem estek és párna bombákat indítottak szegény szőke fejem ellen.
- Ne! Ne tedd ezt velem! - kérleltem Zoe-t, aki ezen nevetni kezdet, tehát csak Zayn támadott, de elkaptam és nem hagytam magam én is egy párna bomba sorozatot indítottam ellene.
- Most elkaplak! - mondta és fellép indult az ágyba és igen valóban elkapott, alá kerültem. Zoe megköszörülte a torkát.
- Tubicáim ideje haladni Jazz, mert nem szeretnéd, ha még plusz egy órával meghosszabbítanám  a vásárlási időt. - micsoda fenyegetés, de valóban hatásos, lelöktem Zaynt.
- Hé! - szólalt fel a földről.
- Bocs, és most mindketten kifelé! - utasítottam őket, szegény Fanta indult el.
- Ha ő megy akkor én maradok. - szólalt meg ismét a házigazdám Zayn.
- Azt mondtam ki, a kutyának szabad bejárása van. - kimentek. Én valami ruháért kutakodtam a szekrénybe, közben elemeztem a helyzetet. Zayn szakított a barátnőjével és most rám hajt. A filmmel kapcsolatban jövőhéten forgatunk.
Kimentem az ajtón, szerencsére már Zayn is felöltözött. Zoe is és menetre készek voltunk a vásárlásra, hát én nem.
- Mehetünk? - kérdezte a nővérkém.
- Nem!
- Akkor megyünk. - ültettet bele szerelmébe (James-be). Vásárolni mentünk és nem akárhová egy horror filmbe illő helyre, a plázába, mentsen meg valaki.
- Zoe, nem lehetne, hogy én elmegyek innen.
- Nem! Te segítesz nekem.
Kezdjük a ruháknál, legalább 50 ruhát néztünk meg, ezt követte 30 cipő, mert a nagyságának semmi sem felel meg. Két döntés közölt gondolkodott mondtam, hogy ez legyen, de az azért nem jó, a másik meg másért, így egy harmadikat választott.
- Zoe áruld már el nekem mi értelme ennek? - érdeklődtem.
- Annyi, hogy nem egyedül vásárlok. - válaszolt. Ez igazán remek. - Vásárolj te is!- utasított.
- Rendben. - megfogtam a legközelebb polcról egy valamit.
- Mit akarsz kezdeni egy nyakkendővel? - nézegette a kezem.

-Hát, vásároltam valamit. - ő erre a fejéhez kapott, de nem szólt semmit. Elindult megnézni ismételten 60 táskát és fele annyi kalapot. Azt nem tudom pontosan mennyi holmival jöttünk ki a plázából, de én vettem egy pólót és ennyi, na meg a felesleges nyakkendőt, majd valakinek oda adom ajándékba. Pakoltunk a csomagtartóba. Beültünk a kocsiba és indultunk. Zoe úgy belemerült a magyarázkodásba, hogy sikeresen elcsaptunk egy lányt. Gratula Zoe!
- Zoe, el csaptad azt a lányt. - mutattam a csajra, aki meg állt és csak nézet minket.

23. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel valaki rá feküdt a csengőre. Magamra kaptam egy köntös és lángoló fejjel indultam meg kinyírni azt a személyt, aki fel mer ébreszteni, engem.

- Ki az idióta ki nem tud hajnalok hajnalán aludni. - morogtam miközben lefutottam a lépcsőn.

- Mennyik elmeháborodott nem tud aludni? - tomboltam.

Vettem egy mély levegőt megfogtam egy esernyőt, és készültem a gyilkosságra.

Mikor kinyitottam az ajtót Louis állt előtte egy kajával felpakolva, meg kávéval.

- Szia. - köszönt nekem.

- Nem arról volt szó, hogy csak este kell elviselnem a társaságod. - mondtam miközben besétált.

- Gondoltam megleplek. - tette le a kaját a konyhába.

- Én meg, azon gondolkoztam, hogy megöllek. - mondtam miközben bevágtam az ajtót.

- Miért?

- Reggel kilenckor ide állítasz és csöngetsz, nálam egyenlő a halállal. - dobtam le az esernyőt.

- De még élek szóval, mit kérsz? - ült le az asztalhoz.

- Mi van? - ültem le mellé.

- Hoztam csokis croassont, van még lekváros táska, pogácsák, meg hoztam kávét is. Meg valahol kell lennie egy - turkált a zacskók között. - itt is van. - emelte fel a mini tortát.

- Milyen ízű? - hajoltam közelebb hozzá.

- Csokis az egyik a másik meg répás. Melyiket kéred? - emelte fel mint a kettőt.

- A csokisat, de előbb, hol van az a crosasson?

- Parancsolj. - adta oda nekem.

Reggelizés közben fagyatott, vagy én faggattam. Megtudtam, hogy mit keresett az utcában, amikor én lerendeztem a kölyköt. Mint kiderült a gyilkossági osztályon dolgozik. Mikor kérdezte, hogy én mivel foglakozók, akkor rávágtam nyugodtam, hogy papagáj idomár. Röhögött rajta egy sort, de nem hit nekem.

- Nyertem a lottón így nem csinálok semmit. - találtam ki egy hazugságot.

- Persze, de tényleg.

- Titok. - zártam le a beszélgetést.

- Mond már el. Milyen titkos tiltott dolgokat csinálsz. - fordult felém.

- Nem, titok attól vicces, hogy soha nem fogad megtudni. - zártam le végleg a témát.

- Egyszer úgy is kiszedem belőled.

- Sok szerencsét. - húztam közelebb magamhoz a tortát.

- Kiszedek bárkiből bármit. Ez a munkám.

- Velem nem fogsz boldogulni. - támaszkodtam fel az asztalra.

- Kiderítem. - hajolt hozzám közelebb.

- Valamit soha nem tudsz meg, és ebben biztos lehetsz. - néztem mélyen a szemébe.

Alig volt közöttünk pár centi. Louis elmosolyodott. Megforgattam a szemeimet, majd a homlokom a az övének támasztottam. Erre a lépésemre nyelt egy nagyot. Pasiból van, tudok rá hatni.

- Álmodj Tomlinson. - álltam fel.

- Gordon kiszedek belőled bármit. - állt fel.

- Nem fog sikerülni. - álltam meg háttal neki.

- Bérgyilkosokat vettem rá, hogy mondják el, hogy kibérelte fel őket, téged is rá tudlak venni.

- Csak ők nem ott nevelkedtek ahol én. - fordultam felé.

Hirtelen megijesztett a közelsége. Kihúztam magam és szemébe néztem. Nem fogom elmondani a titkaimat. Nem bízok meg benne annyira, hogy olyan infókat adjak ki, amiket felhasználhat elennem.

- Nem fogod elmondani, ugye? - kérdezte.

- Nem. - mondtam egyenesen a szemébe.

- Remélem egyszer annyira megbízol bennem, hogy elmondod.

- Egyszer talán. - erősítettem meg. - De most megyek felöltözök.

- Rendben.

Lezuhanyoztam, majd felhúztam a vásárlásra alkalmas ruhát. Mikor lementem Louis a nappalin ült és Alex-szel ették a torta maradékait.

- Fiúk lementem. Louis ha megetetted, akkor zárj be. - dobtam oda neki a pótkulcsot.

- Rendben, a kulccsal mi lesz? - forgatta meg az ujján.

- Majd vissza adod. Mikor megyünk vacsorázni? - kérdeztem miközben az ajtónak támaszkodtam.

- Hatra legyél kész.

- Rendben, szia szívi. - köszöntem el Alex-től.

- Szia. - köszönt el tőlem.

Bepattantam a kocsiba, indítottam is. Zayn házánál álltam meg. Kopogtam, majd vártam, hogy ki nyit ajtót. Zayn tárta ki előttem a bejáratott, egy alsó gatyába.

- Hol hagytad el a ruhádat? - kérdeztem miközben besétáltam mellette.

- Én is örülök neked Zoe, de miért jöttél.

- Soffy elfelejtette az egyezséget, szóval a legrosszabb helyre viszem amit el tud képzelni. - dörzsöltem össze a kezem.

- Mit csinálsz vele megkínzod?

- Rosszabb vásárolni viszem. - indultam meg a szobája felé.

Aludt a kis ártatlan. Nem bírtam ki, hogy ne mutassam meg milyen kedves vagyok. Fogtam egy vödröt, megtöltöttem hideg vizzel és a fejére borítottam.