.:: Zoe szemszöge ::.
- Annak ellenére, hogy elcsaptam elég jól van. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból.
- Hé jól vagy. - szólítottam meg a megszeppent lányt.
- Igen, mondjuk kár, hogy még élek.
- Hogy hívnak?
- Iza. - túrt bele a hajába.
- Mi ez a világ fájdalmas fej? - kérdeztem.
- Anyámékkal annyira összevesztem, hogy az ablakon másztam ki.
- Kocsiban mindent részletesen elmesélsz. - lökdöstem a kocsi felé.
Beültettem hátra.
- Iza ő a húgom Soffy. Soffy ő Iza. - mutattam őket be egymásnak.
Kocsiban Iza elmesélte, hogy azon veszett össze a szüleivel, hogy soha nem hallgatják meg. Jegyein is kiakadnak. Meg az öccsétől is a falra mászik.
- Basszus. - pillantottam rá az órámra.
- Mi az? - kérdezték egyszerre.
- Fél óra múlva otthon kell lenem, és még el is kell készülődnöm a randira.
- Nem is mondtad, hogy randid lesz! - háborodott fel Soffy.
- Szia Soffy. - álltam meg Zayn házánál.
Kicsit túl léptem a sebesség határt. Iza-nak felajánlottam, hogy addig maradhat nálam amíg kedve van.
Amikor a házhoz értünk az ajtó nem volt bezárva. Most Louis vagy elfelejtette vagy még nem is ment el.
Mint a villám úgy vágtam át a nappalin.
Lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhát. Hajamat kiengedve hagytam és már mentem is le nappaliba. Ott Iza és Louis beszélgettek. Louis öltönybe volt amitől a szívem megdobbant.
- Gyönyörű vagy! - állt fel Louis és a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele, amit elfogadtam.
- Majd jövök Alex-szel meg ne foglalkozz majd megbékél. - köszöntem el Iza-tól.
- Kivel nem kell foglalkozni. - nézett dühösen Alex.- Jó ismerkedést sziasztok. - intettem és mentem Louis-sal.
Beszálltunk a kocsiba. Folyamatosan szóval tartott. Mindent tudni akart rólam. Bele mentem a kérdez felelekbe.
Egy éteremhez értünk. A pincér oda vezetett az asztalhoz, majd felvette a rendelést és már el is tűnt. Louis vicceket mesélt. Néhány agyfárasztó volt. Mikor kihozták a kajánkat csendben ettünk meg a kajánkát. Én grillezett csirkemellet ettem. Louis meg steakot rendel. Mind a ketten köretnek sült krumplit ettünk. Desszert mind a kettőnknek csoki torta volt. Egymást etettük. Mikor végeztünk a vacsorával, Louis fizetett, majd megfogta a kezem.
Egy gyönyörű parkban sétáltunk kéz a kézben.
- Csak egy puszit kapok? - görbült le a szája.
- Még. - löktem meg egy kicsit az oldalát.
Elnevette magát, majd megindultunk vissza a kocsihoz.
Sajnos nem jutottunk messze, mert valami az utunkat állta.
Tiszta vért volt a föld.
Mikor közelebbről megnéztem nem hittem a szememnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése