Második évad 9.rész

 .:: Jazz szemszöge ::.

- Várj! - szólt utánam Bleake, de én csak sírtam és tovább futottam. Megragadta a karom és magához rántott. Szorosan ölelt.

- Bleake. - mondtam és a pólóját össze könnyeztem - A saját testvérem elárult megint és én hittem neki, hogy segít. - akadozva tudtam csak elmondani.

- Tudom. - mondta és elővett egy zsebkendőt, amivel a szemeimet megtörölte.

- Én nem tudok bízni már senkiben. - mondtam, mire felemelte a fejem. A szemeiből nem tudtam semmit kiolvasni, ez a fiú nekem örökre titok marad, de egy dolog biztos. Ráérzem, sőt tudom, hogy mindig számíthatok.

- Bennem se? - nézet a szemembe.

- Benned tudok, te nem vertél át. - válaszoltam még mindig könnyes tekintettel.

- Átvertelek. - hajtotta le a fejét. Pedig már kezdtem magam jobban érezni - Akkor mikor mondtam, hogy valakibe szerelmes vagyok. Az te voltál, amikor megláttalak anyukámnál, tudtam, hogy veled kell lennem. De azt is tudtam, hogy el löksz majd magadtól, így csak, mint barát és igazi testvér állhattam melletted. - ezen kicsit meglepődtem, nem is tudtam rögtön válaszolni.

- Bleake - kezdtem a mondani valómat, de végül másképp fejeztem be. Az a csók mindent elmondott. Abban a pillanatban elfelejtettem mindent, megszűnt a világ. Csak én és ő maradtunk. Rájöttem, én bele szerettem. Nem tudom, hogy hogyan és mikor, de tény, hogy mellette mindig biztonságban éreztem magam, csak mint mindig, ezt is elbénáztam. Nem mondtam el neki, mert hozzá szoktam az érzéshez. Ekkor vált világossá az is, hogy Zayn-t már rég nem szerettem, inkább csak az elérthetetlent akartam megszerezni. Csak egy ugró léc volt számomra, mert a nagy csobbanás,  most ölel a karjaiba.

Nem engedett el a karjaiból, ő is csókolt. Ez a nyálas jelenet 5 percig tartott. Igazi csók volt. Megszűnt minden, elfejeltettem mindent és kinyílt a szívem.

- Szeretlek! - mondta, mikor az ajkaink elhagyták egymást. Láttam tata, hogy igazat mond és talán még jobban is szeret, mint Brad. Tudja minden titkom, ő tudja milyen vagyok és még is szeret. Remélem nem álmodok Bleake, mert, akkor soha nem akarok felébredni.

- Én is Bleake, de féltelek magamtól.

- Ne tedd! Nagy fiú vagyok! - mondta, majd ismét az ajkamra csimpaszkodott az övével. Ez a kora szeptemberi nap, hűvös volt, de számomra talán az eddigi legszebb napom. A tökéletes nap kezdés után, egy pillanatnyi pokol, majd maga a mennyország és az igazságok pillanata.

- Még mindig sírsz? - kérdezte, de a könnyeket már rég mosoly váltotta fel.

- Már nem, hála neked.

- Szeretlek kicsim. - mondta, mire ismét a szájunk össze tapadt.

- Én is szeretlek. - ismertem be végre mikor ismételten szét váltunk.

- Megbeszéltük, de ma este még el kell indulnunk, hogy az újság írónak ismét egy új hírrel beszámolhass.

- Igen pontosan, a nyomozás még nem ért véget.

- Ha végzünk vele, akkor elveszlek feleségül. - jelentette be akkora nyugodtsággal, hogy még én is elhittem, persze tudom, hogy viccelt.

- Bleake, bolond vagy! - mondtam, mire megcsókoltam.

- Nem, zseni vagyok. - ismét egy poénos kijelentést hallhattunk a barátomtól.

- Hát persze. - rá hagytam, hagy érezze, hogy neki van igaza. Most fáradt vagyok vitatkozni, de még kötözködni is.

- Na de gyere menjünk. - engedett el és megfogta a kezem. Az én apró kezem az ő nagy és erős kezeibe tökéletesen illetek. Beültünk a kocsiba, ahol én el is bóbiskoltam. Arra ébredtem fel, hogy a kezeiben vitt fel az emeletre és tett le az ágyra.

- Majd reggel indulunk. Jó éjt szerelmem! - ezt még hallottam, azt is, hogy becsukja a szoba ajtaját, de utána már a szemeim leragadtak. Ez a nap tökéletes lett. Köszönöm Bleake.