Második Évad 8. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Sajnálom. - mondta Zayn.
- Nem a te hibád. - sóhajtottam fel.
- De tudom nagyon jó, hogy nagyban játszok szerepet abba, hogy nem beszéltek. - tárta ki a karját, hogy megöleljen. Idáig bírtam leplezni a könnyein. Nem láttam rendesen tőle, de hallottam a lépteket.
Hirtelen éreztem két ajkakat a számon. Azt hittem, hogy Louis. Amikor tudatosult bennem, hogy ki ellöktem magamtól, majd hátat fordítottam neki.
- Sajnálom. Túl nagy volt a kísérés.
- Ne legyen. - hagytam ott szipogva.
Bementem a mosdóba és amennyire tudtam eltüntettem a sírás nyomait. Lehajtottam a fejem és minél előbb vissza akartam menni az ágyba, vagy legalább a kanapéig.
Gyorsan szedtem a lábaim, maikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom. - mondtam miközben kikerültem.
Elkapta a csuklómat, és maga után húzott. Kinyitotta a kocsi ajtót, majd megvárta, hogy beszálljak. Utánam becsuktam, majd beült a másik oldalról. Mivel hátul ültünk így oda csúszott mellém és fél karral át ölelt.
- Nincs semmi, baj. - simogatta a hajam.
- De.
Még csitítgatott. Közeb egyszer sem néztem a szemébe. Képtelen lennék rá.
Amint helyre jött a légzésem Louis előre ment és indította a kocsit. Ahogy a visszapillantóba nézet megláttam a szemét, azonnal elfordultam és az ablakon néztem ki. Amint leparkolt azonnal szálltam is ki a kocsiból. Nem jutottam messze. Lerogytam a kanapéra és ott sajnáltattam magam.
Louis mögém jött és egy pokrócot tett a hátamra. Megfogtam egy párnát és azt öleltem magamhoz. Nem tudtam sírni, így csak bámultam a padlót.
- Parancsolj. - nyújtott oda nekem Louis egy bögre gőzölgő kakaót.
- Szemét vagyok. - motyogtam.
- Ne mondj ilyet. - ült le mellém.
- De az vagyok. - hajtottam le jobban a fejem.
- Miért kerülöd a pillantásom?
- Mert nem tudok a szemedbe nézni.
- Miért? - emelte fel az állam és kényszerített, hogy bele nézzek a kék szemébe.
- Én vagyok... - nem tudtam befejezni, mert a sírástól rám jött a csuklás.
- Soha nem láttalak ilyen törékenynek. Nem tudom mi az ami kikészített, de megoldjuk, csak kérlek mond el. Elegem van a vitákból. - szorította meg mind a két kezem.
- Ha nincs idő géped nem tudod vissza fordítani életem legnagyobb hibáját.
- Mi az? - tűrte a fülem mögé a hajamat.
- Kérlek, hagy ne kelljen kimondanom.
- Mi az? - ismételte magát lágy hangon.
- Megcs..... - nem tudtam befejezni elcsuklott a hangom.
- Mi? Megcsaltál? - ahogy ki mondta úgy ugrott egy kicsit hátra - Kivel, mikor, hol? - tette fel idegesen a kérdéseket.
- Zayn ma.... megcsókolt. Onnan jöttem. - kezdett vissza jönni a normális hangszínem.
- Miért? - remegett meg a hangja.
- Mert elegem volt a vitából. Csak pár biztató szóra lett volna szükségem meg egy ölelésre, de helyette megcsókolt. Azonnal eljöttem és innentől tudod, hogy mi történt. - mondtam normális hanggal.
- Ezért vagyok féltékeny. Még te mondod, hogy nincs okom. Az első adandó alkalommal megszerezz téged. Nem tudnám mi lenne, hogy ha azt kellene látnom, hogy Zayn-t csókolod.
- Nem kell soha sem nézned. - tettem le az üres bögrét.
- De...
- Túl sok ez mára. Egy biztos az érzelmeim nem változtak. Sem a vita, sem a csók miatt. Ugyan úgy szeretlek mint eddig. - fogtam meg a kezét.
- Mit tegyünk? - nézett rám könnyes szemmel.
- Tegyünk úgy mintha ez az egész meg sem történt volna.
- Nem tudok Zayn-re nézni és közben úgy csinálni mint aki nem tud semmiről.
- Én sem tudok, de tudsz más megoldást?
- Igen. Megmutatom, hogy az enyém vagy. - húzta ki magát.
- Nagyon csábító az ötlet, hogy harcoltok a szívemért, ami már foglalt, de maradjunk annyiba, hogy Zayn-t nem olyan könnyű legyőzni, a végén megint varrattal a lábadba, vagy a kezedbe végzed.
- Kié a szíved? - a szeméből félelmet olvastam ki.
- A tied. - haraptam bele az ajkamba, közben Louis figyeltem aki egy apró mosolyra húzta a száját.
Odahajolt hozzám és megcsókolt. Behunytam a szemem és élveztem a pillanatot. Végig fektetett a kanapén, és úgy csókolt.
- Csak ezért jó a vitatkozás. - kezdte el csókolni a nyakam.
- Későbbre kell halasztani a békülést.
- Ne már. Hónap eleje van? - könyökölt föl.
- Igen. Szeptember 5.
- Akkor ezért voltál olyan hisztis.
- Hé. - rúgtam meg a lábammal egy kicsit a hasát.
- Ne mond, hogy nincs igazam. - ült fel.
- Nincs. - ültem fel én is.
Pokrócot a hátunkra terítettük, majd mind a ketten a képernyőt néztük. Sokáig nézte a filmet, én az első perceknél bealudtam. Csak arra ébredek, hogy bevisz az ágyba, majd magamra hagy. Figyeltem ahogy bemegy a fürdőbe. Amikor ki jött a derekán volt csak egy törölköző. Felvett egy bokszert, majd befeküdt az ágyba. Én gyorsan elvégeztem az esti teendőimet, majd frissen és üdén mentem vissza.
- Kérdezhetek valamit? - törte meg a csendet.
- Igen.
- Ki csókol jobban Zayn vagy én?
- Te.
- Miért?
- A te csókod után sóvárgok, az öve után menekülök.
Egy apró fél mosolyra húzta a száját, majd adott egy puszit a  számra. Befészkeltem magam a karjai közé, majd ott nyomott el az álom. Több nap után végre nem voltak rémálmaim.

1 megjegyzés:

  1. Szia!:DD
    Váá végre!:D Végre kibékültek!!:DD Nagyon jó lett és izgatottan várom a folytatást!!;)
    Rose X

    VálaszTörlés