Második Évad 4. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Nem aludtam a legfényesebben, de nem is volt vészes. Ahogy fel keltem bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy egyszerű ruhát. Ahogy végeztem lementem a konyhába. Csináltam kávét. Kiöntöttem magamnak, majd öntöttem egy másik bögrébe is. Miközben a kávémat szürcsöltem Louis figyeltem ahogy forgolódik a kanapén.

Tudom, hogy hülyeség amin felhúztam magam, de jobb az elején rendbe tenni a dolgokat. Hogy ha most szó nélkül hagyom, akkor később csak rosszabb lesz. Akkor már Alex-re vagy Mex-re lesz féltékeny? Nem ezt nem hagyom. Szeretem, de ki állok az igazamért.

- Jó reggelt. - jött be Louis.

- Neked is. - adtam oda neki a kávéját.

Felült a konyha pultra mellém és csendben iszogatta. Én sem szólaltam meg. Nem nekem kell.

- Köszönöm. - tette le a bögrét, majd megindult az emelet felé.

- Szívesen. - mondtam halkan, de meghallotta. Visszafordult, majd egy halvány mosolyt küldött felém. Folytatja az útját felfelé.

Miközben a bögréket mosogattam megérkezett Iza.

- Mit tudsz a gyilkosról? - köszönt.

- Semmit. Nem mentem vissza. Liam haza parancsolt.

- Azt tudom, de nem beszéltél Louis-sal?

- Nem. - vágtam rá.

- Valami van?

- Lényegtelen. Megoldjuk.

- Biztos?

- Remélem. - sóhajtottam fel.

Iza megölelt, majd fel ment a szobájába. Ahogy Louis mellett el ment valamit mondott neki, de sajnos nem hallottam.

Vissza fordultam a mosogatáshoz. Louis oda jött mögém.

-  Őő. - csak ennyit mondott majd lehajtotta a fejét.

Ahogy befejeztem ledobtam a konyha ruhát, majd kimentem a kertbe, hogy adjak Kölyöknek enni. Megetettem még Alex meg Mex-et is. Felvettem a kulcsom és Louis magára hagyva indultam meg a kapitányságra.

Ott csak a portás várt. Elkértem tőle a kulcsot, majd felmentem a lépcsőn. Ahogy fel értem a sötétség fogadott. Felkapcsoltam a villanyokat és hátra ugrottam ijedtembe.

Tárcsáztam Liam számát.

- Igen? - vette fel.

- Ráérsz?

- Igen, miért.

- Mert van egy hulla a kapitányságon, most jöttem és ő köszönt nekem a harmadikon.

- Hívd a többieket.

- Hívd te Louis-t.

- Mi történt este. Louis-ból sem tudtuk semmit kiszedni. Nagyon szét szórt volt.

- Vitatkoztunk.

- Mi miatt?

- Azon, hogy mennyire féltékeny.
- Akkor mát értem. Nézd el neki, félt.

- Ne engem féltsen. - mondtam miközben körül néztem és meg akadt a szeme egy nagyon szép rajzón. Igazi művész csinálta.

- Hívom őket, addig néz körül.

- Rendben. - tettem le a telefont.

Felvettem egy kesztyűt, majd átléptem egy halom papíron. A hulla az én asztalom lába mellett terült szét. Az asztal fel volt forgatva, meg szét volt verve. Kés nyomok voltak rajta. De legalább megtaláltam mivel rongálták meg az asztalom. Pont a hulla hátába van. Akárki is ölt. Valami kellett neki tőlem. Már megint mit csináltam?

- Jól vagy? - jött be Louis, majd előttem meg állt.

- Igen. - bólintottam.

- Sajnálom. - mondta, majd kitárta a karját, hogy megöleljen.

- Attól még nem lesz semmi jobb.

- Tudom, hogy önző voltam, de meg kell értened.

- Mond el, hogy mit értsek meg.

- Azt, hogy féltelek.

- Mitől Zayn-től?

- Igen. - hajtotta le a fejét.

- Miért mit csinálna velem? Beszélgetne, vagy talán, várj tudok durvábbat megölel.

- Nem.

- Akkor meg mi az mit nem mondasz el? - tettem csípőre a kezem.

- Egy este. Akkor kb két hónapja jártunk...

- Jól helyben hagyták a helyet. - mondta Harry.

- Igen. - értettem vele egyet.

Nem sok idő kellett és Liam, meg Niall is befutott öt kávéval. Annak ellenére hogy már ittam jól esett. Hisz most kell a lendület.

- Elvitte a papírokat, amiken a nyomok vannak. Elvitte Natalia Petinshon összes nyomát. Mindent. - mondtam kétségbe esetten Liam.