46. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Szia húgi. - hívott Zoe.

- Végre, hogy hívsz, hol vagy?

- Otthon.

- Ne menj sehova megyek oda. - mondtam neki.

- Oké, levegőt azért veszek. - nevetett rajta, mint mindig.

- Azt se. 

- Köszi, na szia. - tette le a telefont én egy alkalmas ruhát kerestem amiben közölni lehet a nagy hírt.

Az az igazság, hogy még Brad-del és Carlos-sal is közölnöm kell és így igencsak nehéz. Fel kell hívom a szerelmem. 

- Szia szívem. - köszöntem a telefonba.

- Szia Jazz. Ez mit jelentsen? - köszönt egy nem kívánatos hang a telefonba. Na ne! Ezt nem hiszem el, rossz számot tárcsáztam!

- Sajnálom, én nem téged akartalak hívni és bocs a megszólítás miatt.

- Semmi baj, de bárcsak engem kerestél volna. - mondta a kedvenc mély hangom.

- Bocs Malik, de téves hívás. Na szia. - tettem le. Hogy lehetek ekkora idióta? Remélem nem a sors és a véletlen műve volt ez a marhaság. Most hívjuk Brad-et. Meg van. Szám ellenőrzés és hívás.

- Brad? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

- Mit szeretnél drágám? - megnyugvás.

- Ami azt illeti, mikor tudsz eljönni az Angyalok városába? Carlos is kéne.

- Mikor szeretnéd?

- Minél hamarabb. Van egy kis közölni valóm. 

- Mi?

- Ha itt leszel majd elmondom. Nem telefon téma.

- Rendben. Akkor indulni fogunk. Szerintem holnapra várj minket, jó?

- Megbeszéltük. Szia édes.

- Szia szerelmem. - köszönt el ő is. Akkor indulás Zoe-hoz. Taxi keresés meg volt, az úton el voltam.

Csengettem és Zoe nyitott ajtót.

- Szia. - köszöntem.

- Szia, Gye...- mondta volna ki, de én már bent is voltam. - Mi ilyen sürgős?

- Semmi, csak gondoltam holnap elmehetnénk vásárolni. - füllentettem.

- Te lázas vagy, vagy még mindig az amnéziád hatása alatt vagy? Esetleg az a Brad gyerek teszi ezt veled? 

- Zoe, létszíves szállj le Brad-ről. A barátom és szeretem, ha nem is tudod elfogadni. Nagyon sokat tett értem.

- Aha.- vágott unott fejet.

- Csak szeretnék valami szépet venni a film premier-re. Tudod 2 hét múlva.

- Ezt mond!  Akkor holnap jó lesz? 

- Tökéletes. Mondjuk a plazában délután kettő? - remélem addigra ideér a másik két Pettershon.

- Megbeszéltük. Még valami?

- Hiányoztál. - öleltem meg.

- Te is. Nem volt egy ostoba szőke a közelbe. - mosolyodott el.

- Egy ostoba sötét sem. - kacsintottam. - Szeretlek ugye tudod?

- Tudom.

- Holnap egy kicsit csajosan kéne öltöznöd. - hozakodtam elő a dologgal.

- Miért is? - van egy kis probléma, remélem, hogy nem lesz nagyon gáz. Remélem magassarkúba nem tud futni.

- Csak mert, meglepetésem van számodra.

- Nem szeretem a meglepetéseket. Már ezt is elfelejteted?

- Azt nem kétlem Zoe, de kérlek hallgass rám. Most viszont indulnom kell.

- Jól van húgi. Légy jó és kerüld a bajt. Szia. - kísért ki.

- Szia jó éjt. - léptem ki az ajtón és beültem a várakozó taxiba. Mikor vissza értem Zayn lakásához, ő nyitott ajtót.

- Szia szívem. - köszönt.

- Jó ez nem vicces, félre nyomtam egy gombot.

- Szerintem valami jel. - hozakodott elő a dologgal.

- Nem, nem az. Én most felmegyek olvasni. 

- Rendben. De most már mindig kerülni fogsz? - állított meg a lépcső második fokánál és azzal a WOW nézéssel nézet rám.Nem szeretem ezt a nézését.

- Nem.

- Nem volt meg győző.

- Vigyek fel valamit enni?

- Köszönöm nem kell, van fent még almám.

- Jó. - fel siettem a lépcsőn és ledobtam a felesleges ruhát, majd átöltöztem és olvastam pár sort, oldalt. Egy egész könyvet. Nem tudom, hogy élem túl a holnapi napot, de valahogy meg kell tennem. Zoe és Brad és persze Carlos érdekében. De a legjobban aggasztó tényt nem tudom, hogy fogom megoldani. Nem sokáig voltam fent vettem egy forró fürdőt, játszottam Fantával, mert már nagyon hiányzott a közelsége, de egy nagyon fontos dolgot ki kell vernem a fejemből. Azt a csók.

 ------------------Másnap--------------------------

Reggel gyorsan elkészültem és egy kicsit elfoglaltam magam. Énekeltem a szobába mire Zayn be is rontott.

- Te mit csinálsz? - nézet rám elkerekedett arccal.

- Hát ami azt illeti éneklek. Egyébként neked is jó reggelt Malik.

- Már nem szívem? - kötözködik, megfojtom.

- Soha nem hallod tőlem, azt hogy szívem. Ugyanis én mást szeretek.

- Értem. 

- Lementem eszek.

- Rendben. Jó étvágyat nem sokára megyek. - mosolyogtam rá a fekete hajú srácra. Aztán gyorsan felöltöztem a vásárlásnak megfelelően. De egy SMS szakított meg a készülődésben. 

" Szőkeség gyere éhes vagyok és kellesz desszertnek " Ezzel a lendülettel fogtam magam és le siettem.

- Ez te vagy? - nyomtam Zayn képébe a telefonom, akit nem nagyon hatot meg a dolog.

- Nem tudom mi a bajod. Tudod én nem felejtem el azt a csókot és te sem fogod, mert az ajkad az enyémre éhezik.

- Te beteg vagy! - vágtam hozzá a szavakat.

- Nem, csak szerelmes.

- A kettő nem zárja ki egymást.

- Akarod, hogy normális legyek? - nézet a mély barna szemeivel az é kék szemeimbe.

- Jó lenne.

- Akkor csókolj meg!

- Ha nem teszem? - kérdeztem meg, de kár volt. Megcsókolt.

- Utállak! - pofoztam fel, de elragadta a karom.

- Gyönyörű vagy!- csókolt meg ismét. De nem ez bosszantott igazán. Hanem ami utána történt. Éreztem azt amit nem akartam és vissza csókoltam. A csókokat újabbak követték amikor megfogott és a kanapéra cipelt, majd én döntöttem le. Az utolsó végzetes pillanatban nem hagytam magam.

- Zayn! Ne, most megyek. - hagytam ott a kanapén feküdve és kirohantam  a házból.

- Jazz... - hallottam hangját.

- Sajnálom. - ezt inkább magamnak súgtam és rájöttem abban percben, hogy nem lakhatok ott tovább. Egy darabig gyalogoltam az érzéseimmel kavarogva, majd hívtam egy taxit és azzal mentem el Zoe-hoz.

- Szia. Mi a baj? - nyitott ajtót Iza.

- Szia, semmi csak nem szeretek vásárolni. Be mehetek? - néztem a barna lányra.

- Persze, gyere csak. - odébb lépett.

- Szia húgi. - köszönt Zoe.

- Szia. Nem azt mondtam, hogy csinosan?

- Jó, de nem értem mit parázol egy magassarkú veszélyesebb, mint egy surranó.

- Jó, gyerünk! - mondtam és már kint is voltunk. A vásárlás viszonylag el telt. Meg vettem az első ruhát, ami megfelel az alkalomra. Aztán Brad küldött egy SMS-t, hogy lent várnak a pláza éteremében. 

- Zoe lemegyünk enni? Éhes vagyok.

- Jó gyerünk. - adta be a derekát. Én végig a szememmel Brad-et kerestem.

- Szia szívem! - lépet oda Brad a mellette jövő Carlos-sal.

- Sziasztok! - nyomtam mindkét fiú arcára egy-egy puszit.

- Ők? - mérte végig a két srácot Zoe.

- El kell mondanom valamit nektek. Zoe, én hívtam ide őket. Üljünk le. - adtam egy tanácsot, amit meg is fogadtak. Az asztalnál mindenki érdeklődő tekintetét a magaménak tudhattam.

- Nem tudom, hogy hogy kellene elmondanom, mert tudom mindenkinek nehéz lesz. 

- Kezd már el! - nyaggatott Zoe. Éreztem rajta, hogy szinte egy levegőt sem óhajt szívni Braddel és öcsikéjével. A saját testvéreivel. Mély levegőt vettem és felpillantottam Zoe-re szegeztem a tekintettem.

- Nem vagyunk igazi testvérek Zoe. Mi csak fél testvérek vagyunk. - vettem egy nagy levegőt. - Brad és Carlos is a te fél testvéred, apai ágon. - erre mindenki rám nézet. Carlos-nak elborult az agya. Nem csak az anyát vesztette el, hanem azt is megtudta, hogy aki ki nem állhatja a testvére. Brad mélyen a szemeimben nézet. Zoe.