43. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Amikor magamhoz tértem nem éreztem a kezeim. Ki voltak kötve.

- De jó, ennek tuti megmarad a nyoma. - szitkozódtam.

Felálltam, majd elkezdetem a kötelet csavargatni, tekergetni meg húzogatni  hogy le jöjjön a kezemről. Minden megpróbáltam  de csak egy kicsit lazult. Már majdnem teljesen lejött az egyik a kezemről, amikor lépteket hallottam.

Visszaültem és becsuktam a szemem, mintha eszméletlen lennék.

- Még nem ébred fel? - kérdezte az egyik hang a másiktól.

- Nem, de az altatónak nem kellene ilyen sokáig tartania.

- Hagyjátok, hagyj pihenje ki magát. Még soha nem láttam közelről amikor dühös. Biztos jó lesz. - csapta össze a kezét. - Figyeljétek, hogy mikor tér magához, utána meg hozzátok elém. - csapódott az ajtó.

Óvatosan kinyitottam a szemem. Szerencsére nem volt bent senki.

Az egyik kezem kiszabadítottam. Így pillanatok alatt a másikon sem szorult már a kötél. Szép piros folt van rajta. Jegelhetem amint kijutok. Bár fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Nem baj amíg van magassarkúm senki nem állhat az utamba. Szerencse, hogy nem számít fegyvernek, egyeseknek.

Az ajtóhoz érve észrevettem, hogy egy koma ott szunyókál. Óvatosan lenyomta a kilincset, majd kislisszoltam mellette.

Nem volt sehol ablak, ezek szerint a pincébe vagyok, vagy egy tervező elfelejtett a földszintre vagy az emeltre ablakot csinálni. Remélem azért ajtót rakott fel, mert amúgy nehéz lenne meglógni.

Össze-vissza mászkáltam, mire megtaláltam a lépcsőt. Minden egyes lépcső fokra óvatosan léptem nehogy nekem itt nyikorogjon és valami habzó szájú kutya nekem ugorjon. Ahogy az utolsó lépcső fokhoz értem hangokat hallottam. Az ajtó mögé húzódtam és bíztam benne, hogy nem nyissák ki úgy, hogy orrba basszanak. Mert akkor tuti eltörik, meg észre veszik, hogy itt vagyok.

- Már fen kell lennie. Soha nem alszik ilyen sokáig. - mondta egy őszölő koma.

De jó, már, hogy azt is tudják, hogy mikor kelek.

- Ha alszik akkor alszik. Nem fogom hagyni, hogy valami baj essen a trón örökösnek. Túl fontos nekem.

Úgy érzem magam mint Szimba az oroszlánkirályba. Hol marad az éneklő mongúz, meg a varacskos disznó? De bogarakat nem vagyok hajlandó enni. 

- Én mihamarabb felkeltetném és elmondatnám vele a szöveget, hogy tuti ne keressék. - mondta segédje.

- Jó keltsd fel és nézzük meg, hogy mit csinál veled.

- Ki van kötve nem lesz gondom vele, sőt lehet, hogy még benézek a ruhája alá is. - nevetett fel.

Mivel a lépcső tetején beszélgettek, én meg elveszettem a hideg vérem. A magassarkúm hegyét a seggébe illesztettem és lelöktem. Mind a kettőt.

- Saját ruhád alá néz be, köcsög. - kiabáltam utána majd megindultam kifele.

Miközben az ajtó felé mentem nem jött velem szembe senki, de mellettem rengetegen. Most vagy félnek tőlem vagy megvan tiltva, hogy a trón vagy milyen szék örököséhez nyúljanak.

Amint az utcára értem. Rájöttem, hogy nem tudom hol vagyok. Ilyenkor imádom, hogy még a saját házamba is eltévedek.

Kihalt volt a környék nem volt mozgás. Női megérzésemre hallgatva balra indultam meg.

Kilyukadtam egy forgalmas utcán. Leszólítottam az első embert aki az utamba került.

- Elnézést, melyik város ez? - kérdeztem kedvesen.

- San Diego. - már el is ment.

- Nagyon jó, de az hol van? - kérdeztem de válasz nem kaptam.

Tovább mentem. Max eltévedek és Kanadában kötök ki. Veszteni valóm nincs.

Arra kell rá jönnöm, hogy miért én vagyok az örökös? Mit akar velem az az ősz koma? A másik meg, hogy kellene kinyírni, úgy hogy szenvedjem.

Addig sétáltam amíg valakinek neki nem mentem.

- Szia cica, hová tartasz? - kérdezte egy faszi.

- Haza. - mentem tovább, de megfogta a kezem.

- Pattanj be, majd elviszlek. - mutatott a taxira.

- Nem ülök be, nincs pénzem. Szeretek gyalogolni.

- Majd fizetsz mással. - kacsintott.

- Ha ennyire kanos akkor menjen és szedjen fel egy olcsó kurvát, de én nem az vagyok. - már el is tűntem. Nem vagyok kíváncsi rá. Van jobb dolgom.

Végül is addig addig sétáltam amíg el nem mentem a rendőrség előtt. Gondolkozás nélkül bementem.

- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte egy titkár nő a pult mögül.

- Fel tudná hívni a Los Angeles-i rendőrséget, hogy itt vagyok. Zoe Gordon.

- Persze egy pillanat, addig foglaljon helyet. - mutatott egy székre.

A telefonba beszélt, majd eltartotta a fülétől, mert kiabáltak benne.

- Hamarosan itt lesz az egyik járőr. - mondta miközben letette a telefont.

Három órán át ültem azon a kényelmetlen széken, néha felkeltem és járkáltam. Megváltás volt amikor egy szirénázó rendőr kocsi parkolt le. Remélem a fiúk közöl valaki. Louis rontott be az ajtón. Amikor fel akartam állni vissza ültem, mert annyira elzsibbadt minden, hogy nem éreztem a seggem. Nagy nehezen fel álltam.

- Jól vagy? - kérdezte Louis miközben megfogta a kezem. - Ugye nem bántottak?

- Nem, de ez a szék valami leírhatatlanul kényelmetlen.

Louis csak nevetett, majd beszálltunk a kocsiba. Kényelmes ülés, felsóhajtottam amikor leültem.

- Hol voltál két napig?

- Kettő? - kerekedett ki a szem.

- Igen.

- Jól tudok aludni. Melyik nap raboltak el?

- Hétfőn és most Szerda van.

- Két napot át aludtam, akkor azért mondták, hogy ennyit nem szoktam, meg nem csodálom, hogy nem érzem a kezeimet.

- Mond el mindent ami történt, van egy tippünk, hogy ki lehet.

Minden elmondtam neki részletesen  Az elrablásomtól az szökésemig. A kanos taxi sofőrt is megemlítettem, meg a kényelmetlen székre is panaszkodtam.

Éjfél lehetett amikor megérkeztünk LA-ba.

- Louis nem lenne baj, hogy ha nem vinnél haza. Nincs kedvem magyarázkodni. Túl fáradt vagyok.

- Persze, de hogy lehetsz fáradt amikor két napot végig aludtál?

- Jó az alvókám. - vontam meg a vállam.

Még soha nem voltam Louis-nál. Vagy otthon vagy a kapitányságon voltam.

Louis kinyitotta nekem az ajtót, majd megfogta a kezem.

A házban körbe vezetett. Minden a helyén volt. Egy legény lakástól mást vártam, de Louis mindig meg tud lepni.

Megmutatta, hogy hol a fürdő, meg adott egy pólót.

Amíg én lezuhanyoztam addig felhívta a többieket, hogy jól vagyok élek, nincs semmi bajom csak fárad vagyok, mert kiütöttek.

Utánam ment a fürdőbe. Neki nem kellett fél óra, hogy kész legyen. Öt perc múlva már ő is a szobába volt. Egy pizsama nadrágba.

- El sem tudod képzelni mennyire aggódtam érted. - ölelt meg.

- Mond el. - temettem az arcom a csupasz vállába.

- Végre megszereztelek, erre elraboltak. Féltem, hogy megölnek vagy soha viszont nem látlak.

- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. - nevettem fel.

- Nem is akarok. - puszilta meg a homlokom.

(+18)

A kezem a nyaka köré fontam és lehúztam egy csókra. Szenvedélyesen falta az ajkaimat, hirtelen áttért a nyakamra. Csókolta meg szívta az érzékeny bőrfelület. Felkapott és elvitt az ágyig. Végig döntött rajta, majd fölém tornyosult. Keze a pólója szélét babrálta. Miközben csókolt éreztem, hogy lent keményedik. Ajakin csak akkor váltak el, amikor lehúzta rólam pólóját. Levakarhatatlan volt a mosoly az arcán, amikor látta, hogy nincs rajtam melltartó. Azonnal szívni, harapdálni és masszírozni kezdte őket. Közben én lábbal egyre lejjebb húztam a nadrágját. Lerúgta magáról. Bokszerén keresztül simogattam dudorodó férfiasságát, majd lehúztam. Végig csókolta a hasam az oldalam a medencecsontom. Nem volt egy olyan terület ahol nem hagyott volna nedves csókot. Amikor a bugyimhoz ért villám gyorsan eltüntette a felesleges anyagot. Végig csókolta belső combon, majd felhelyezte két ujját. Amikor már majdnem elélveztem kihúzta az ujjait, majd az éjjeli szekrényből kivett egy gumit és felhelyezte. Teljes férfiasságát belém tolta. Várt egy kicsit, hogy megszokjam a méretet, majd elkezdett mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Közben végig csókolt, vagy a nyakam szívta. Én a hátát karmoltam vagy a nyakán hagytam foltokat.

- Louis. - suttogtam a nevét.

Ahogy kimondtam már el is élveztem. Éreztem, hogy ő is a gumiba élvez. Még lökött rajtam párat, majd levette a gumit és kidobta.

Befeküdt mellém az ágyba, majd a mellkasára húzott.

- Szeretlek. - monda miközben a hajam kezdte el simogatni.

- Én is. - rajzoltam apró köröket a kockás hasára.

Megpuszilta a fejem búbját, majd ránk terített egy pokrócot.

- Szép álmokat kicsim.

- Neked is.

Ahogy lecsukódtak a szemem már is aludtam.