33. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Találjuk ki bérelte fel, és akkor válaszolok rá. - mondtam. Pedig a szívem mélyén gondolkozás nélkül igent mondtam volna. De itt nem a szívemre kell hallgatni. Ez már észjáték. Figyelni kell az ellenfélt és nem szabad hibázni. Nem szabad egy újabb célpontot adni amit elrabolhat. Esetleg megölhet.

Az arcáról csalódottság tükröződött.

- Sajnálom. - mondtam miközben végi simítottam a hátán és megindultam az ajtó felé.

Az ajtó előtt megtorpantam, mert egy levélt csuszkatat át rajta.

- Ez mi? - bökött rá Louis.

- Nem tudom, de tuti nekem szól. - vettem fel.

A borítékon Robert neve állt.

Nem kell megölnöd Zoe-t. Rabold el és hozd a megbeszélt helyre. Ha lebuknál vigyázz, mert ismerem jól. Véged, nem fél használni az erejét. Azonnal értesíts amint többit tudsz meg. Ha elmondod ki vagyok akkor magam foglak megkínozni. Jobban jársz Zoe-val mint velem. Ő még kezdő.

- Legalább már nem akarnak megölni. - mondtam miközben vissza tettem a levelet.

- Legalább. - mondta Louis, meg megindultunk a kocsi felé.

Egész úton a levelet tanulmányoztam. Valaki az egész életemet megfigyelte, de minek. A legfontosabb kérdés, hogy ki?

- Zoe még itt vagy? - lóbálta a kezét Louis előttem.

- Nem. - szálltam ki a kocsiból. Mondjuk még gurult, de nem érdekelt. Ideje megmutatnom az erőmet.

A kapitányságra bementem egyenes felmentem a harmadik emeletre és a fiúkat kerestem a szememmel.

Sehol nem találtam őket, csak Liam-mel találkozott a tekintetem.

- Kihallgatták. - mondta miközben a fejével egy ajtó felé intett.

Beléptem és az üveg mögül figyeltem a kihallgatást.  Ők nem láttak engem és meg igen. Nem kellett sok és Louis jött be az ajtón.

- Nem kérdem még egyszer ki bérelt fel, hogy megöld ez ártatlan lányt? - kérdezte Harry.

- Hogy hívják az áldozatot? - fordultam Louis felé.

- Annie Clark.

- Vannak képek róla.

- Igen, itt vannak. Mire készülsz? - kérdezte miközben átnyújtott egy mappát.

- Ahhoz amihez értek. - léptem ki. Megvártam amíg a fiúk fel adják, hogy a gyilkos meg sem szólal.

Ahogy kiléptek értetlenül nézetek rám.

- Kiszedem belőle, ami kell. - mondtam és már indultam is befele.

Beértem és mappát ledobtam az asztalra úgy, hogy a képek kiessenek belőle és lássa, hogy végezte a szerencsétlen lány.

Megrezzent az arca ahogy egy képhez ért. Teljesen fehér lett az arca ,amikor meglátta, hogy a lány arcára fagyott a félelemét.

- Ki vett rá, hogy ezt a szörnyűséget tedd? - kérdeztem miközben oda dobtam neki a levelet.

Ahogy olvasta folyamatosan torzult az arca.

- Tudod mire vagyok képes, szóval jobb ha elmondod, amit tudni akarok és akkor mind a ketten jól járunk. - támaszkodtam az asztalra.

- Nem mondhatom el. Az életem múlik rajta.

- Mert szerinted az én életem nem múlik rajta? Nem engem akartál kinyírni. Én volta az elsődleges célpont?

- Ezt a feladatott kaptam. - mondta és hátra dőlt a széken.

- Mond el ki adta a feladatott vagy olyat teszek amit egy életre megbánok. Mint a levélben is benne van "Véged, nem fél használni az erejét" - idéztem.

Nem válaszolt semmit csak nyelt egy nagyot.

- Most azonnal elmondod! - mondtam miközben ráborítottam az asztal.

Annyira meg ijed, hogy azonnal elkezdett dalolni. A sarokba húzódott. Félt tőlem. Ezt akartam el érni.

- Én öltem meg a lányt, mert csak az volt a feladatom, hogy rád ijesszek.

- Ki akart rám ijeszteni? - tettem csípőre a kezem.

- Nem tudom, én csak egy levelet kaptam amiben azt volt, hogy ha nem csinálom meg amit kérnek akkor megölnek. Féltettem az életem ezért szó nélkül megcsináltam.

- Most térjünk rá a tárgyra, hogy mit láttál, amikor elrabolták a húgom.

- Nem sok mindent. Az autón nem volt rendszám, csak egy felírat. Ezt volt rajta, hogy Véged.

- Kocsi színe, típusa. Aki elrabolta. Minden apró részletet tudni akarok róla.

- Egy nő gázolta el. Kiszállt a kocsiból, majd telefonálni kezdett. Közben kiabált. Olyanokat mondott, hogy: ezzel nem szerzed meg, saját sírod ásod meg, minden ki fog derülni. Miután letette a telefont megráncigálta a hátsó ülésre és elhajtott kelet felé. - hadarta el.

- Kocsi, hogy nézett ki?

- Egy fekete BMW volt. Sötétített üveggel.

- Hogy szerezted azokat a képeket?

- Kis korod óta figyeltelek, mert ezzel lettem megbízva.

- Ki bízott meg?

- A főnök.

- Hogy hívják?

- Nem tudom. Senki nem tudja a rendes nevét. Mindenki csak főnöknek hívja.

- Mibe keveredtem bele. - mondtam miközben kiléptem az ajtón  Átmentem a másik terembe ahol mind a nyolc szempár rám szegeződött.

- Nem lettem volna a pali helyében. - törte meg a csendet Harry.

- Nem a kedvességemről vagyok híres. - vontam meg a vállam.

- Ezt már bebizonyítottad. Nem akarom megtudni milyen vagy ha elveszted a fejed. - mondta Niall.

- Közel járok hozza. Ha hamarosan nem lesz meg Jazzy akkor itt vér folyik. - mondtam.

- Kezdek félni tőled. - mondta Liam.

- Soha nem bántanám a barátaimat. - mondtam miközben felültem az asztalra.

- Akkor kit? - kérdezte Louis.

- Azok helyében nem lennék akik egy ujjal is bántani mernék őket.

- Magadat nem félted? - kérdezte Harry.

- Nem. Sokkal fontosabb, hogy ők legyenek biztonságba.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy ember nézett be rajta. Rémült volt a tekintette és nagyon meglepett, hogy itt lát. Én is furcsálltam, hogy itt találkozok vele újra. Az élet tele van meglepetésekkel. Ezt állíthatom.