32.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Egy emlék foszlány ugrott az emlékeimbe.  Három fiú, azok akiket a plakáton is láttam. Nem tudom kik, de ismernek. Meg kell találnom őket, muszáj.
"- Sziasztok. - léptünk egyszerre be a terembe, ami számomra ismeretlen egy fekete hajú, mélybarna szemű fiúval.
- Helló. - köszöntek ketten, akik ikrek és számomra megkülönbözhetetlennek.
- Kristine, ha megérkeztél elkezdhetnénk az olvasó próbát. - mondta az ikrek közül talán az egy centivel magasabb, de lehet, hogy csak az emlékeimben van így.
- Hát persze. - válaszoltam.
- Vagy kezdjük a csókjelentettel. - ajánlotta a másik fiú.
- Jó próbálkozás srácok, de ő velem van. - jelentette ki az a srác, akivel a terembe érkeztem, tehát nem Brad a pasim, hanem ő és Kristine a nevem."
- Hát itt vagy. - még mindig felém tartotta a kezét.
- Itt. - válaszoltam és felnéztem. Brad volt.
- Nézd, sajnálom. Tudod, hazudtam neked, de van amiben nem. Szeretném, ha meghallgatnál és egyezséget kötnénk.
- Hallgatlak. - válaszoltam keményen.
- Azt tudod, hogy nem vagyok a barátod és hogy anyám ütött el. Apám bízta meg, mert te valakinek nagyon fontos vagy és így akart bosszút állni. Apám a helyi és Amerika egyik legnagyobb rossz fiúja és maffia alakja. - várt egy kicsit, majd folytatta.
- Sajnálom. Engem is bele rángattak. Anya kényszerített, mert kiakarta használni, hogy elment az emlékezeted, de ő nem akart bántani. Tudod apám anyámat is veri, engem nem, mert szerinte én leszek az ő örököse a szakmában. - hangsúlyozta ki az utolsó szót.
- De én nem vagyok egy rossz fiú figura, viszont féltem anyát. Csak arra célzok, hogy amikor megláttam a plakátot és beszéltem veled, megláttalak elhatároztam, hogy segítek neked. Megkeresem az eddigi életed, de nekem is kell a te segítséged, apám és anyám megtévesztésére. El kell játszanod, hogy ez az életed, amit én mondok neked és kit mi építünk fel, mert ha nem anyám meghal, vagy én. Esetleg az öcsém. Azt meg nem szeretném, és téged is féltelek. Érted már? - nézet rám és szinte ő is megkönnyezett, amikor a családjáról beszélt.
6039249987_97380f8d7c_b_largeOlyan odaadással és őszinteséggel tette, hogy meg kellet ölelnem.
- Segítek, egyébként Kristine vagyok. - mosolyogtam rá.
- Én Brad. Még valamit meg tudtál magadról?
- Igen, feltehetőleg színész vagyok és akivel a plakáton vagyok az egyik fiú a szerelmem. Az igazi.
- Oh. - ennyit jött ki az ajkain.
- Most hova tovább? - kérdeztem.
- Most elmegyünk a rendőrségre és keresünk egy elveszett Kristine nevű lányt.
- Rendben. Jól vagy?
- Jól, csak egy kicsit szomorú vagyok.
- Miért?
- Mert nem lehetsz az én szerelmem.
- Igaz, de a legjobb barátod lehetek.
- Tudom. - megfogta a kezem és elindultunk a rendőrségre. Nem sok minden derült ki, mert nem kerestek semmiféle Kristine-t és még az arcom sem volt benne az adat bázisba, így felvették. Brad telefon számát adtuk meg.
Tumblr_mlgtdajfgh1rfcz74o4_500_large
- Köszönjük. - köszönt el a rendőrtől, akivel beszéltünk Brad. Mikor elindultunk már sötétedet. A házhoz haza érve rémes hangokra lettünk figyelmesek Brad elővette a pisztolyát, de mikor beértünk lefagyott.
- Anya!!!!! - ordított. Egy férfi,aki az anyát éppen hátúrról ragadta meg és közben rá parancsolt.
- Takarodj kifelé taknyos és vidd ezt a fruskát is! Vagy talán megöljem a kis anyucit? - nézet Brad-re, aki a könnyeivel küszködöt.  Kivettem a kezéből a pisztolyt és a férfi felé irányítottam.
- Ha bántani meri, esküszöm halott lesz.
- Na mi van? Ellenem fordulsz Lara? Szép.
- Hallotta! Tegye le! Most! - kiabáltam a fickóval.
- Na jól van, most megúsztad. - engedte el Brad anyát, aki fájdalmában felnyögött. - Te kölyök, vigyázz a barátnődre, meg magadra. Viszlát! - sétált ki az ajtón.
Így telt a  mai napunk az esténk. Brad az édesanyához sietett én hoztam vizet neki. Elmesélt mindent, hogy miért tört ki Brad apja, számomra csak ekkor vált teljesé a kép. Egy maffia vezére szegeztem pisztolyt. Tehát bátor vagyok, vagy hülye. Mindegy vonzom a bajt.
- Lara, sajnálom a férjem viselkedését. - fordult felém, de még mindig didergett.
- Semmi baj, de nem Lara vagyok, hanem Kristine. - elmeséltünk neki mindet, majd lefeküdtünk, bezártunk minden ajtót és ablakot. Brad alig aludt, mert féltette az anyukáját és engem is.

2 megjegyzés: