Harmadik Évad 21. rész

.:: Zoe Szemszöge ::. 

- Zoe, nem lehet gyerekem. - mondta.

- Mikor akartad elmondani? - tettem fel azt a kérdést amit szerintem mindenki más fel tett volna.

- Nem tudom... - ismerte be.

- Akkor ki tudja, kérdezzem meg esetleg a férjed vagy talán a lányod. Várj ők tudnak róla? - akadtam ki.

- Bleake tud róla. - mondta lehajtott fejjel.

- Nem csodálkozok rajta, de vagy egy olyan erős tippen, hogy Tyler is tud róla.

- Igen.

- Köszönöm, itt igazolod be amit az esküvőn mondtam nekik.

- Mit mondtál nekik? - emelte fel rám a pillantását.

- Bennük jobban megbízol, kérdezd meg tülök.

- Nem csak én vagyok a hibás, te mennyit titkoltál előlem. Egy hónapig azt se tudtam hogy élsz vagy halsz.

- Kérlek mond meg, hogy miért is én vagyok a hibás?

- Mert nem tudom ki milyen akármit íratott, hogy csak Louis tudjon róla.

- Szerinted miért így írattam meg? - ha vitatkozunk akkor kerüljön elő minden

- Mert nem bízol bennem, ennyire egyszerű.

- Nem tudok rólad semmit mióta betöltötted a 18-at, már néha csodálom hogy úgy tekintesz rám mintha a testvérek lennénk. Tudok pár titkot rólad, hogy most már te álltál át a sötét oldalra, de nem az ok amiért nem tudsz rólam semmit, ha én nem tudom hogy mi az a hatalmas titok ami az életedet megváltoztatta, akkor te miért akarsz tudni rólam mindent. Testvérek bíznak egymásba és megmondják, hogy mi az őszinte véleményük és nem titkolóznak. Te pontosan ezt teszed.

- A bizalom két oldalról jön, én hiába bízok benned ha te nem.

- Majd szólj ha el tudod mi az az éjszaka ami tönkre tette az élted.

- Honnan tudod hogy éjszaka?

- Ráhibáztam. - vontam meg a vállam. Egyre többet tudok meg.

- Pá. - mondta majd kiviharzott a szobából.

Nem kellett sok és Alex megjelent az ajtóba utána azonnal egy értetlen tekintett.

- Mint vesztetek össze?

- Sokászos. - vontam meg a vállam, majd elmentem felöltözni. Felvettem az első ruhákat amik a kezembe akadtam, a hajam felkötöttem és indulásra kész voltam.

- Elmondod? - kért számon.

- Majd este addigra lenyugszok. - kerültem ki, majd leültem a konyhába az asztalhoz.

- Miért nem most? - adta oda a kávémat.

- Louis, ha azt akarod, hogy veled is vitatkozzak akkor jó után jársz. - néztem komolyan.

- Rendben. - adott egy csókot a fejemre.

Megettem az általa készített reggelit, majd indulásra készen álltunk. Kocsiba csendben voltunk, én őrjöngtem, ő meg szerintem megsértődött azon, hogy felhúztam magam. Ahogy megérkeztünk a kórházhoz kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd elment megkeresni az orvost. Be hívatott egy utolsó ellenőrzésre, mert a vér eredményemmel valami baj volt.

- Még két hét és vissza térhet a munkájához, de az a két hét alatt fokozatosan kezdjen mozogni ne hirtelen, mert az izmai nincsenek hozzá szokva. - adott egy köteg papírt.

Kiderült, hogy a túl sok kávétól magas volt a vércukor szintem, így vissza kell vennem.

- Köszönöm. - vettem el.

Az autó út megint csendben telt, ahogy haza értünk én leültem a kanapéra, Louis meg megindulta fel a szobába. Tök jó, mert megint az én hibám.

Egész nap kerültük egymást, ez elégé rosszul jött, ki akkor amikor az aprónépiség is haza ért. Ők társasozni akartak, mi meg a lehető legmesszebb lenni egymástól.

- Anya. - nyúzott Soffy.

- Majd holnap. - mondtam.

- De kérlek. - bújt hozzám.

- Csak ha apád is benne van.

- Jó. - futott fel.

Nem kellett sok és meggyőzték őt is. Kezdődjön a családi társas úgy, hogy megint összekaptunk a semmiségeken. Szinte lehetetlen.