.:: Jazzy szemszöge ::.
- Itthon is vagyunk. - mondtam Sam-nek, mikor Bleake meg állt a kocsival.
- Szuper, akkor itt fogok lakni. - mondta és már nyitotta is ki a kocsi ajtót.
- Igen. - néztünk össze Bleake-kel.
- Ugye maradhatok nálatok?- kérdezte.
- Persze. Most már egy család vagyunk. - mondtuk Bleake-kel és egy hármas ölelést hajtottunk végre. Ez után bementünk és körbe vezettük. Szemmel láthatólag tetszett neki, tetszett a tágas, világos tér. Minden elnyerte a tetszését.
- És hol lesz a szobám? Lesz szobám? - kérdezte meg az ifjú hölgy.
- Persze, hogy lesz. - mondta Bleake.
- Jaj de jó. Hol? - kérdezte meg.
- Gyere! - indultunk meg vele a tetőtér irányába. Mikor beléptünk a kék szobácskába egy hatalmas ölelést kaptunk Sam-től.
- Örülök, hogy tetszik, de a lepkéket Jazz-nek köszönd.
- Isteni! - szorított meg engem is.
- Ha bármit szeretnél még nyugodtan mond, csak ennyi időm volt, hogy rendbe hozzam neked.
- Nagyon jó! Köszönöm anya és apa. - félénk mosolyra húzta vékonyka ajkát.
- Nincs mit kicsim. - mondtuk egyszerre a szerelmemmel.
- Gyere még mutatok valamit. Lemon, Fanta! - szóltam a két négy lábúnak. Fanta a gyerekei kíséretében jelent meg. Lemon a huskyk után tipegett be.
- Azta!!!! - nézet fel Bleakre.
- Bemutatom neked Fantát. - mutattam az én négylábú barátnőmre. - És ő itt Lemon.- vettem fel a macska gyerekünket.
- Szia, Fanta és Lemon. Nekik nincs nevük? - nézet a kölykökre.
- Nem még nincs, de ha szeretnéd egynek adhatsz nevet. - válaszolt Bleake.
- Oké.... Sayen! - mondta minden gondolkodás nélkül. - Ő itt Sayen. - vette fel a legducibb kölyköt.
- Akkor Sayen a tiéd. A te társad. - mondtam.
- Velem is aludhat?
- Ha majd nagyobb lesz, de még az anyukájánál van a helye. - mondta Bleake.
- Hűűű.. ti most tényleg megengeditek?
- Igen. - néztünk össze.
- Ez az!!! Köszönöm. - ölelt meg ismét minket.
- Igazán nincs mit, de most pakoljunk ki jó? - néztem rá.
- Megbeszéltük. - ahogy felmentünk elkezdtünk pakolni, szépen belakta a szobát, meg telt élettel és gyerek kacajjal. Közben beszélgettünk ő mesélt mindenről én is meséltem mikor kérdeztet. Mikor szóba került, hogy van egy testvérem, rögtön megakarta ismerni.
- Majd holnap, jó? Ma már ne zavarjuk, most lábadozik.
- Mi történt vele?
- A munkája veszélyes és nekünk sem mond el mindent, így csak azt tudom, hogy munka helyi baleset.- válaszoltam.
- Rendben. Akkor holnap. - egyezett bele.
Játszottunk vele, megmutattuk a környéket és képeket készítettünk, aztán este mikor elaludt mi is elvonultunk Bleake-kel.
- Nem ártana ünnepelnünk. - mondta.
- Igen? - néztem rá.
- Igen. - közeledett az ajka az enyémhez.
- Megünnepeltük. - helyezkedtem a karjaiba.
- Máskor is ünnepelhetnénk. - lihegte.
- Észben tartom. - csókoltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése