~ 2 hét múlva~
.:: Jazz szemszöge ::.
Meg tudtam nagy nehezen mi volt Zoe-val. Nem hiszem el, hogy öngyilkossági kísérletet kellett elvégeznie. Munka mániás és nem mellékesen hülye. Nem baj ma korán keltem és elmentem hozzájuk, hogy megcsináljam a reggelijüket és az ebédjüket. Ameddig Zoe kórházban én főztem Louis-ra és a gyerekekre és a konyha egyben maradt, sőt még nekik is ízlét.
- Te mit csinálsz? - kérdezte Zoe, mikor kiöntöttem a narancslevet a gyerekeknek.
- Hobbit váltottam. - válaszoltam és Soffy-nak oda toltam a reggelit, ami ma rántotta volt.
- Kurva lettél? - kérdezte Zoe, miközben bele ivott a kávéba.
- He?- kérdeztem meg. Talán megártott neki ez a golyó és elgurult egy kereke.
- Anya, a kurva mit jelent? - kérdezte meg az asztalnál ülő Soffy. Mi előtt Zoe válaszolhatott volna át vettem a szót, ő a kiköpött kávét törölgette.
- Az azt jelenti, hogy egy néni nagyon szép dolgot csinál a bácsikkal, akik meglátogatják egy kis szobába, ezért cserébe ők puszival és egy kis zsebpénzzel megköszönik neki. - mikor befejeztem Zoe arcon csapta magát.
- Értem. És a kicsi lányok mit kapnak a nénitől? - boncolgatta a témát Soffy.
- Hát... - elkezdtem, de Zoe közbe vágott.
- Azt soha nem tudod meg! - mondta, és fogott egy pirítóst.
- Miért?
- Mert én azt mondtam. - próbálta lezárni a dolgot a nővérkém.
- Jó. Jazzy néni te voltál már ott? - kérdezett engem az unokahúgom.
- Nem, sose kívánkoztam oda.
- Ezzel vitatkoznék. - szólt közbe a nagy beteg.
- Kösz. - sziszegtem, közben bepakoltam Lucas-nak egy kis ennivalót a táskájába.
- Ne mond, hogy nincs igazam. A betegnek és az öregnek MINDIG igaza van. - hangsúlyozta ki a mindig szót.
- Nem, a beteg félre beszél az öreg meg már vén és felejt. - mosolyodtam elégedetten.
- Kedves Kurva Anyádat.- mondta ki mérgében. Egy pont nekem.
- Szeretném meg ismerni. - szólt közbe két falat között Soffy.
- Soffy kicsikém, szerintem ne akard meg ismerni az anyukánkat. - mondtam.
- De ő egy kedves néni nem? - kérdezte meg a kislány.
- Ő a rosszabbik fajta. - válaszolt az anyukája.
- Akkor nem süt nekem palacsintát?- szontyolodott el Soffy.
- Sütök neked én. - mosolyogtam rá.
- Akkor te is egy kurva vagy! - állt fel és megölelt. Zoe röhögni kezdet, közben Louis és Lucas, azaz a két L is megjelent a konyhába. Lucas rohant az asztalhoz és neki állt a reggelijének, Louis pedig csókkal üdvözölte a kedvesét. - Jazzy néni egy kurva! - jelentette be a testvérének és az apukájának.
- Mi?- ráncolta össze a szemöldökét Louis.
- Most történik az, hogy mindenki elfelejti, hogy mi történt ebbe a szobába. - jelentette ki Zoe.
- Akarod mondani helyiségbe. - javítottam ki.
- Nem szobába. - erősködött.
- Nem helyiségbe. Úgy a helyes, hogy helyiségbe.- javítottam ismét.
- Tök mindegy. - harapott bele egy almába.
- Jobb ha nem tudok róla. - állapította meg Louis és figyelte a gyerekeit, Soffy-t aki tejét szürcsölgette és Lucas-t, aki a rántottáját tömte befelé.
- Jazzy néni ez nagyon jó. - mondta Lucas.
- Köszönöm, örülök, hogy ízlik. Megyek dolgozni! A kaja kész. Pápá! - fogtam meg a kabátom és nyomtam két puszit a gyerekeknek, akik viszonozták a tettemet.
- Szia! - köszöntek el négyen közel egyszerre.
Igazából nem dolgozni megyek, de ezt nem kell nekik tudni. Ma van az a bizonyos nap, amikor Samanta hozzánk költözik, így gyorsan oda mentem az Árvaházhoz. Kész van Sam szobája és még Fanta kölykei is várják otthon. Egyet ki válaszhatt, hogy nálunk maradjon.
- Sziasztok! - köszöntem a családomnak, akik már ott vártak. Sam izgatott volt Bleake pedig pakolta a csomagjait.
- Szia, anya!- vigyorgott Sam. Elérzékenyülve megöleltem majd megpusziltam, Bleake csókot váltottunk.
- A papírok. - jött ki az épületből az igazgatónő.
- Köszönjük.
- Nincs mit és viszlát. Vigyázzatok egymásra! - köszönt el tőlünk, mikor mi becsuktuk a kocsi ajtót. Irány haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése