Harmadik Évad 17. rész

.:: Zoe Szemszöge ::..

- Apa. - jött be Lucas.
- Igen? - fordult Louis felé csukott szemmel.
- Anya jól van? - jött egy kicsit beljebb.
- Igen.
- Mikor kapja vissza az emlékeit? - jött oda az ágyhoz.
- Már vissza kapta. - éreztem, hogy felkel az ágyból az én szeretet férjem. 
- De jó. - ugrott fel az ágyra.
- Gyere ide nagyfiú. - kiáltott - anya még beteg, de már tudja, hogy te vagy a nagy fia, de nem csak az emlékeit vették el.
- Akkor még mit.
- Gonosz bácsi aki már börtönbe ül, megsebesítette anyát, ezért pihenni kell.
- De most alszik?
- Igen, szóval ne keltsd fel, hogy minél hamarabb felépüljön.
- Jó. - mondta, de hallottam a hangján, hogy szomorú.
Fel akartam kelni, de szörnyen fájt az oldalam, így inkább az ágyba maradtam az ajtónak háttal, és pihentem, ahogy Louis is javasolta. Néztem ahogy az apja megpróbálja elmagyarázni a fiának, hogy számomra nem pihenés az, hogy leül velem mesét nézni.
- Fent vagy? - csókolt bele a nyakamba.
- Igen.
- Akkor öltözz, ma kell menni varrat szedésre.
- Nem akarok menni. - fordultam át a másik oldalamra, amit azonnal meg is bántam. 
- De menned kell, és nem vitatkozol. - kapott fel a honomnál fogva.
- De nem akarok menni, fáj.
- Azért, mert ki kellene szedni a varratot. - ültetett fel.
- Kezdek eltunyulni, régen nem győztél le ilyen könnyen. - álltam fel.
- Szerintem meg én kezdek izmosodni. - feszítette be a kezét.
- Nyugodj meg az első. - veregettem meg a bicepszét.
Megforgatta a szemét, majd visszament a konyhába. Én felvettem valami kényelmes ruhát, majd a hajam lófarokba kötöttem, ahogy kész lettem Louis jelent meg a kezében két bögrével.
- Teát, vagy forró csokit?
- Kávé? - reménykedtem benne, legalább ma.
- Nem szabad. - rázta meg a fejét.
Elvettem a forrócsokit, majd duzzogva megittam, ahogy végeztem Louis elvetette, majd a kezét nyújtotta. Nem fogadtam el, majd magamtól mentem le. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd indította a járgányt. Lucas és Soffy-t ki kellett tenni az óvodánál, de ők nem nagyon akartak elmenni. Louis-nak szinte ki kellett őket venni a kocsiból, hogy bemenjenek, Hamar megérkeztünk a kórházhoz, ott már vártak minket.
Két perc alatt végeztünk az orvosnál, csak lecsippentette az egyik végét kirántotta és már mehettünk is. Ő állította, hogy nem fog fájni. Nem mi azért kellett Louis-nak megtartania, nehogy összeesek a fájdalomtól. Megvizsgált, de hála istennek nem volt semmi bajom, csak állítása szerint színészkedek. De szerencséje van, hogy nem vagyok jól. 
Otthon lefeküdtem a kanapéra és döglődtem. Én úgy is nagyon jól tudok színészkedni, akkor eljátszom a hulla szerepét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése