.:: Jazz szemszöge ::.
Nem vette fel a telefont, így mentem hozzá, nem volt otthon, így vártam. Közben Carlos hívott, hogy Brad....Brad... az én férjem, az aki mindig mellettem állt, akit tényleg őszintén szerettem. Az, aki meghalni kész volt értem meghalt. Elment örökre. De tudom, hogy az angyalok közt van a helye, ő jó, ellentétben velem. Börtönben van a helyem. Csak ott lehet.
Emlékszem, mikor először beszéltem vele és megláttam őt, Brad Pettershont. Egy igazi titok, ami ajtót nyitott nekem és betekintést engedett a lelkébe, aki belém szeretett és én magam is nagyon megszerettem, de tovább kár titkolni, nem voltam belé szerelmes, de őszinte és mély tiszteletet, szeretetet éreztem iránta. Egy tökéletes barát, férfi és férj volt. Szeretlek Brad és mindig szeretni foglak, az emlékeimben ott leszel örökre.
Zoe-t pillantottam meg a kapuban,amikor ő is meglátott, egy kicsit nagyon mérges volt.
- Te meg mi a francot keressel itt? Még is mit képzelsz magadról? Az én kis hugicám gyilkos lett!!
- NEM! De le kell tartoztatnod! Kérlek Zoe, halgass meg, mert tudom ki öli a két családot.
- Honnan tudsz te erről?
- Hát szerintem mennyünk be. - javasoltam, Zoe nagyon de nagyon mérges volt.
- Jó! - adta be a derekát és zárkodot, közben Louis is jött.
- Szia. - mondtam.
- Szia, Zoe én akkor most inkább elmegyek.
- Rendben. - búcsúztak el egymástól, de csak egy bólintással - Te ülj le és mondj el mindent! Most! - förmedt rám.

- Mit? - kérdeztem vissza.
- Hogy Iza-nak vagy Emma-nak köze lenne hozzá?
- Csak érzem.
- Jazmine, ne hazudj, tudom mikor teszed. Tehát?
- Láttam őket, holott nem ismerik egymást, mikor Brad-től jöttem ki a kórházból, akkor láttam őket. Iza adott valamit Emma-nak és meg is ölelték egymást.
- Lehet, hogy csak barátok. - próbálta annyiban hagyni a dolgot.
- Zoe, én tudom, hogy valami nem stimmel, engem akar valaki belemártani a gyilkosságba. Jó persze az apádnak ezt adtam be, de nem én vagyok a gyilkos. Ha számítok neked valamit, akkor segíts és tartóztass le. Elvégre azt akartad, hogy Brad meghaljon! - vágtam a fejéhez - És képzeld meghalt, de én őszintén szerettem! - kiabáltam és könnyek lepték el a szemem, majd lassú utat keresve az arcomon záporozni kezdtek. Zoe nagy levegőt vett és folytatta.
Nagyon jó csak kár hogy ilyen rövid!:( Már nagyon várom a kövit kérlek siessetek!!:DD
VálaszTörlésNE haragudj a rövidség miatt, de ma 3 részt írtam meg :) Kettő egyéni blog :)
Törlés