Harmadik Évad 9. rész

.:: Louis szemszöge ::.
Egy hónap múlva

- Apa. - jött be Lucas az ajtón vörös szemekkel.
- Mi a baj. - keltem ki az ágyból, majd felvettem a fia.
- Hiányzik anya.
- Nekem is hiányzik. - adtam egy puszit az arcára.
Visszamentem a szobájára felöltöztettem, majd bementem Soffy szobájába. Nem lepett meg a látvány, hogy az ágyon ül és lóbálja a lábát.
- Anya? 
- Nincs itthon. - mondtam neki miközben felvettem a kezembe.
- Anyát akarom. - kezdett el folyni a könnye.
- Bárcsak tudnák segíteni. - sóhajtottam fel.
Nagy nehezen elcsitítottam, majd őt is felöltöztettem. Levittem a konyhába őket, majd Lucas-nak szendvicset csináltam, amit apróra vágtam, Soffy-t meg müzlit kért.
- Elmegyünk bevásárolni utána meg elmegyünk Mex-ért. - mondtam nekik mire elkezdtek ugrálni.
Alex teljesen maga alatt van. Meg sem szólal enni is alig eszik. Múltkor már majdnem megtömtem, hogy egyen valamit, ezért a tettem át akarta csípni az ujjam.
- Egyél valamit. - mondtam neki miközben megvakartam a fejét.
Megrázta a fejét, de megszólalni nem szólalt meg.
- Apa  megyünk. - jött oda Lucas és átölelte a lábam.
- Persze. - vettem fel.
Nagy nehezen felhúztam rájuk a kabátjukat, majd beültettem őket a kocsiba. Bekötöttem őket egyesével.
Miközben vezettem ők egymás püfölték. Meg van közöttük a testvéri szeretett.
- Soffy ne verd a bátyádat. - szóltam rájuk miközben előkerestem a telefonom.
- Ki vagy hangosítva. - dobtam az anyós ülésre a készüléket.
- Jó, hol vagy?
- Kocsiba.
- Hova tartasz?
- Boltba.
- Ki van veled?
- Soffy és Lucas.
- Jó akkor nem káromkodok.
- Mond Harry mit akarsz.
- Azt, hogy mikor mondod el....
- Majd, mást nem akarsz.
- De az igazat.
- Egyszer pá. - nyúltam a készülékért.
- Louis mond el Zoe mikor hal... - nem tudta befejezni, mert megszakítottam.
Bevásárló központban megvettem a szükséges dolgokat, meg az apró népségnek egy-egy nyalókát, hogy maradjon csendbe. Kezdem megszokni, hogy egyedül vagyok két ilyen eleven gyerekre. 
Mivel megígértem nekik, hogy eljöhetnek az állatorvoshoz így őket is vittem magammal. Bár nagyon szorított az idő az óvónők már elnézik nekem ha kések. Nem is kérdeznek semmit. Csak az elején furcsállták, hogy én hordom őket, de kérdezni nem kérdeztek. Tudták az újságokból, hogy mi történt, az elején sajnálkozva néztek rám, de én nem bírtam a pillantásukat. Nem nézzenek így rám, ők nem érezhetik azt amit én most is érzek. Nem érezhetik ez a kínkeserves hiányt a szívembe. 
- Mex. - indult meg Lucas, de az utolsó pillanatban felkaptam.
- Jó napot doktornő. - mondtam miközben Soffy kezét fogtam meg, hogy ne menjen oda.
- Neked is Louis. - mosolygott, miközben a papírokat rendezte - Lucas ugye? - kérdezte a fiam, mire bólintott egyet. - Tudod Mex nincs valami jól. Nem szabad neki sokat mozognia, meg durván hozzá érni. Vigyázni kell rá.
- Majd én vigyázok. - bólogatott vadul.
- Csak óvatosan. - tettem le.
Doktornővel rendeztük a számlát, majd kivette az infúziót, a lából bekötötte.
- Hatalmas szerencséje volt. - mondta miközben de adott neki egy utolsó injekciót.
- Tudom. - sóhajtottam fel.
A kocsi hátulja el volt készítve a beteg szállítására. Lucas ott akart vala utazni. Szerencsére rá tudtam venni, hogy a gyerekek ülésben utazzon.
Pontosan kilencre értünk az óvodához. Még szerencse, hogy ugyan itt van a bölcsőde is.
- Mr. Tomlinson igazán ismerhetné az órát. - mondta az igazgató nő.
- Majd bele szokok. - legyintettem. Adtam az arcukra egy-egy puszit majd figyeltem ahogy mennek be a termeikbe.
Beszálltam a kocsiba és meg sem álltam addig a parkig ahol az első randinkkor sétáltunk. Leparkoltam a kocsit, majd kinyitottam a csomag tartott. Ahogy kinyílt Mex úgy kapta rám a tekintetét. Beültem mellé, mire ő a fejét a combomra tette.
- Tudod piszok nehéz nélküle. - mondtam miközben óvatosan simogattam a hátát.
Annak ellenére, hogy egy hónapja volta a tragédia még nem gyógyult be a lőtt seb rajta. Nem csak egy baja volt hanem egyre több és több, de most már viszonylag jól van. Bárcsak Zoe is...
Élveztem a magányt, közben meg figyeltem a párokat akik készen fogva sétálnak. Bárcsak...
Hirtelen megszólalt Zoe telefonja a zsebembe.
- Igen. - vettem fel.
- Louis be tudna jönni Lucas-ért, nincs valami jól.
- Rendben. - tettem le a telefont.
Soffy miatt is hívtak. Vége szakadt a boldog pillanatokra való vissza emlékezésnek. Lecsuktam a csomag tartót, majd hamar ott is voltam az óvinál. Először Soffy-ért mentem be aki nem tűnt valami betegnek, de állítása szerint fáj a hasa. Lucas-nak meg a feje, mert beverte. Elvittem őket a kórházba. Meglepetésemre ugyan az volt az orvos mint Zoe-nak.
- Jó napot. - köszöntem.
- Neked is Louis, hogy-hogy bejöttél.
- Szóltak az óviból, hogy betegek.
- Értem.
Soffy-nak semmi baj, Lucas-nak meg egy kicsit beütötte a fejét, de semmi komoly. Pedig most úgy néztek ki mint akik pár perc és összeesnek. Meglepett amikor az orvos kiskésért minket.
- Louis tudom mi a bajuk. - mondta nekem miközben Lucas Mex fülét simogatta.
- Mi? 
- Bele betegedtek, hogy nem tudnak az anyukról semmit. Ideje őket is be avatni.
- Még olyan kicsik. - néztem rájuk.
- Lehet, de jobb lesz mindenkinek. - tette rá a kezét a vállamra, majd bement.
Végig gondoltam minden eshetőséget, de nem jutottam semmire. Igaza van. Ideje lerántani a leplet.
- Soffy, Lucas gyertek megyünk meglátogatni anyát. - mondtam nekik mire felugrottak és mint az örültek megindultak felém. Meglepetésemre, Mex is kiszállt a kocsiból és elbicegett a lábamhoz.
Bezártam az ajtókat, majd felvettem a sérültet. Lucas, meg Soffy folyamatosan mellettem jött szorosan. Hála istennek. Túlságosan is kavargott minden a fejembe.
Megérkeztünk a kórteremhez. Mex-et nem mertem egyedül hagyni, mert folyamatos megfigyelésnek kell alá vetni. Így jött velünk. Szerencsére tudott járni. Ide járok minden este és várom, hogy törtéjen valami. Egy hónapja semmi javulás. Többször élesztették újra és az orvosok mondták, hogy legközelebb már nem fog sikerülni.
Mex meg állt az épp három lábán, majd amikor be akartam nyitni meghallottam az ekágé hangját. Azt az idegesítő csipogást, ami azt jelzi, hogy nem ver a szíve. Benéztem az ablakon, de nem láttam semmit. Orvosok vették körül.

4 megjegyzés:

  1. NE! NENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENENNENENENENENENENENENNENENENENENENENENENENENNENENNENENENENNENENENNENENENENNENEENENNENENENENENENNENENENEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEERRREEEEEEEEEEHJJSWWOFZUWHEPVWDHJSHEGSOQWSSJWVSSSJWOXNSOWWGQJ!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Lányok!
    MI AZ ISTEN? NE SZÓRAKOZZATOK VELEM, FŐLEG NE VALENTIN NAPON!!!!!!! ZOE ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ, NE VICCELJ VELÜK!!!!!! Ez így nem mehet tovább, gyorsan a folytatást!!
    Rose King

    VálaszTörlés
  3. Utálom a Valentin napot, de meg lehet győzni

    VálaszTörlés
  4. Na jó leszek jó fej jön a kövi rész ;)

    VálaszTörlés