.:: Zoe Szemszöge ::.
- Azt a kurva. - akartam felkelni, de nem bírtam megmozdulni
Kezem nagyon fájt, bár a kezembe érzett fájdalom fel sem érte a bal oldalaméhoz. Biztos nem a mennybe vagyok, mert fáj az oldalam. De a pokolba se, mert nincs meleg. Akkor meg hol a picsába vagyok?
- Ne kelj fel. - mondta egy idegen hang, majd óvatosan a vállamnál fogva visszafektetett az ágyra.
- Hol vagyok? - kérdeztem miközben próbáltam kinyitni a szemem.
- Kórházba.
- Hogy kerültem ide?
- Leszúrtak.
- Ki?
- Paul. - mondta az idegen, közben meg a lábánál két gyerek állt.
- Kik vagytok? - kérdeztem, mert semmi emlékem nem marad. Csak az, hogy kaszinóból jövök ki és az egyik pénzes zsák gyerek többet akart tőlem. Azt sem tudom melyik városba vagyok, ha jobban bele gondolok. Szinte minden kaszinóból kijövet ez történik. Nagyon egyhangúak a napjaim.
- Semmi? - kérdezte a pasi, mire megráztam a fejem.
Hirtelen bejött egy orvos, majd amikor meglátta, hogy ébren vagyok felvidult.
- Mrs. Tomlinson, de jó látni, hogy újra magánál van. - monda mire megráztam a fejem, majd körbe néztem. Lehet, hogy nem hozzám beszélnek.
- Nem emlékszik úgy kb az elmúlt öt évre. - mondta a pasi.
- Majd megvizsgálom, addig menjenek ki. - mondta az orvos mire kimentek, elégi szomorúan.
- Kik voltak? - kérdezte miközben egy kicsit feljebb ültem.
- Férje meg a gyerekei.
Nem kérdeztem többet. Elég volt nekem ezt is megemészteni. Amikor megláttam, hogy egy kutya fekszik az ágyon egy kicsit meg ijedtem. Az orvos nem foglakozott vele. Mintha természetes lenne, hogy itt van.
- Kérdezhetek valamit? - törtem meg a csendet.
- Persze.
- Hogy lehet, hogy kutyák is bejöhetnek a kórházba?
- Ezért, mert ez a kutya, amúgy Mex mentette meg a maga életét. Kisebb hősök. Los Angeles-ben hatalmas port kavartak. Meg rendőr kutyáknak mindenhova be szabad menni.
- Mit csináltam?
- Nem az én dolgom, hogy be avassam a részletekbe, majd a férje.
- Csak azt árulja el, hogy hívják.
- Louis Tomlinson.
Lecserélte a kötést a sebemről (valaki nagyon nem szerehet, mert húsz öltés van a jó kora sebbe az oldalamon), majd kiment. Helyette Louis jött be.
- Szia. - mosolygott, majd leült velem szembe.
- Szia. - mondtam közömbösen.
- Beszéltem az orvossal. Két nap megfigyelés és kiengednek, akkor meg be avassuk a főnökséget is.
- Milyen főnökség?
- Az apád, Liam ők a főnökök inkább. Harry, Niall és Iza meg a barátok.
- Apa mit csinál itt? - néztem értetlen fejjel. Greg el nem hagyná szeretet New York-ját. Inkább vele együtt pusztulna.
- Nyomozó, mint te.
- Apa nyomozó, de hisz ő újságíró.
- Nem az igazi apád Richard, nem Greg.
- Nem értek semmit. - estem kétségbe.
- Azért vagyok, hogy mindent elmagyarázzak. - fogta meg a kezem, mire lepillantottam, erre elhúzta.
- Ez valami vicc, tuti nem vagy a férjem. - Kezdtem el gondolkodni.
Valami csalódottság féle ment végig az arcán. Meg láttam a szemén hogy csillog, lehet hogy megbántottam. Nem nagyon izgat. Úgy sem ismerem. Biztos csak valami hülye vicc.
- Louis megtennél egy szívességet? - kérdeztem mire egy aprót bólintott. - Elvinnéd a testvéremnek ezt a kutyát, majd mond meg neki, hogy Alex-nek üzenem, hogy szeretem és hamarosan haza megyek.
- Ez két helyen hibádzik. Egy tudom ki az-az Alex. Jazzy meg Bleake-kel van.
- Ez valami vicc. Tuti, hogy ebből semmi nem igaz. - ráztam a fejem.
- Bebizonyítom, akkor elhiszed?
- Igen. - mondtam ki mire eltűnt. Ennyit arról, hogy bebizonyít akármit is.
Sokáig volt távol, már fel adtam, hogy kiderül mi igaz abból amit mond, amikor megjelent egy nagy dobozzal, meg Alex-szel.
- Szívem. - mondtam, mire oda jött hozzám.
Örültem, hogy végre látok valakit akit ismerek.
Elővette Louis a dobozból a fotó albumokat, majd minden képnek elmesélte a történetet.
Miközben mesélte próbáltam vissza emlékezni. Elfáradtam, a gondolkodásba, mire elaludtam.
~- Szeretnél valamit? - kérdezte.
- Csak kérdezni, hogy nem fekszel ide, mert rossz nézni ahogy mindjárt kitöröd a nyakad. - mondtam miközben arrébb húzódtam.
Ahogy befeküdt a karjával át akart ölelni de meggondolta magát, majd csak tehetetlenül visszaejtette maga mellé. Elfordultam tőle, majd így nyomott el az álom újra.
~
Mikor felkeltem Louis már nem volt az ágyba, csak egy asztal volt oda hozta az ágyam mellé. Rajta reggeli, meg egy üzenet. " Mex-et és Alex-et haza vittem, hamarosan vissza megyek"
- Jó reggel Pettershon kisasszony. - jött be az orvos.
- Gordon. - vágtam oda.
- Mrs. Tomlinson Zoe Stella Pettershon van a kartonjára írva.
- Elrontották. - ráztam meg a fejem.
- Agyrázkódást szenvedett kiesett az utolsó öt év emléke a fejéből. Ma úgy is haza engedik lehet ha a megszokott környezetben lesz akkor minden beugrik.
Megvizsgált, majd felírt valamit meg elmondta, hogy mit nem csinálhatok, mikor kell varrat szedésre jönni, majd magamra hagyott.
- Kopp-kopp. - jött be Louis.
Oda ment az orvos majd valamit beszéltek ha jó hallottam akkor ugyan azt mondja mint nekem.
- Hoztam neked ruhát, öltözz át utána meg megyünk. - adta oda, majd kisétált.
Felvettem azokat az a ruhákat amiket hozott, furcsálltam, hogy eltalálta az izélésem. Lehet hogy mégis is ismer. Ahogy kész lettem megjelent meg egy tolószékkel, majd bele ültetett.
- Erre semmiszükség tudok járni.
- Lehetsz, hogy tudsz de nem tesz jót neked. Szóval ülj le és fogadd el.
Beültetett egy kocsiba, majd hazáig meg sem álltunk. Közben fel vázolt egy érdekes helyzetet, amit nem hittem el neki.
- Szóval mikor haza érünk otthon lesz Iza, Jazzy, Harry, Niall, Liam, Zayn, Bleake, meg az apósom. Tudják jól, hogy nem emlékszel rájuk, szóval nem fognak meglepődni. Soffy-nak és Lucas-nak megmondtam hogy beütötted a fejed ezért amnéziád van. Mikor megtudták bele törődtek, de ne lepődj meg ha legyeskednek körülötted, mert azt akarják, hogy hamarabb visszanyerd az emlékezeted. Jazzy-nak van egy férje Bleake, régen nem voltatok jóba, mert te Zayn-nal akartad összehozni, de nem jött össze. Zayn-nal azóta egyszer csúnyán össze vesztünk, mert megcsókolt nem sokkal az esküvőnk előtt. Szerepeltünk egy filmbe, amiben apád életét forgattunk le. Röviden ennyi, a többiek is majd mesélnek.
- Ebből semmi nem igaz, szóval ki vele mi az igazság.
- Képek is voltak róla.
- Megszerkeszteted. Én soha, nem mennék hozzád feleségül.
- Pedig megtetted. - mondta, de biztos, hogy szíven ütöttem.
Nem mondott semmit, de én sem. Az ablakon bámultam kifelé. Ha nem lenne bennem 20 varrat akkor amint megállna a kocsi ugranák ki és futnánk.
Amikor megérkeztünk Louis segített kiszállni, majd lovagiasan becipelt a házba és leültetett az első fotelre. Meglepett hogy hány ember ül bent a nappaliba. New York-i barátaimon kívül nem volt soha már, mert a "munkám" miatt nem lehetett. Vagy is ha nem akartam lebukni akkor az kellett, hogy senki ne ismerjen.
- Hogy vagy? - kérdezte Jazzy.
- Belekerültem egy dili házba. Azt akarják velem elhitetni, hogy férjhez mentem, apám nem apám, meg van kettő gyerekem. Meg hogy majdnem meghaltam.
- Így volt minden.
- Nem maradhatok egyedül? - kérdeztem, mire Louis felvitt a szobámba.
Nap további részében egyedül voltam Alex-el. Ő is azt mondta, hogy igaz minden szava, de nem akarom elhinni. Valami hülye vicc. Még mindig nem hiszem el. Nagyon hamar besötétedett, már majdnem aludtam volna amikor kinyílt az ajtó és valaki belépet rajta.
- Jó éjt, nyomozom. - mondta Louis, majd adott a a homlokomra egy csókot és kisétált.
Nem tudtam gondolkodni rajta, túlságosan is fájt a fejem hozzá. Inkább megpróbáltam aludni, hátha reggel minden rendes lesz. Vissza kapom a régi és jó bevált életem, nem leszek férjes család anya, csak egy nagymenő pókerjátékos.
Nem tudtam gondolkodni rajta, túlságosan is fájt a fejem hozzá. Inkább megpróbáltam aludni, hátha reggel minden rendes lesz. Vissza kapom a régi és jó bevált életem, nem leszek férjes család anya, csak egy nagymenő pókerjátékos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése