Harmadik Évad 6. rész

.:: Jazz szemszög ::.

Éjjel rosszat álmodtam és még mindig kavarognak a fejemben az események, de ez van. Valahogy túl kell élnem. Bár fáj... fáj az, hogy Zoe még mindig nem tudja az igazságot, nem tudja mik történtek velem... fáj, hogy valamit érzek Zayn-nel szemben, de nem tudom mit és fáj hogy nem lehet gyerekem. De egy vigaszt kaptam Bleake-t őt őszintén szeretem. Szerelemből és nem csak tiszteletből, egy régi emlék Brad az első férjem, az öcse Carlos, mennyi emlék mennyi múlt, mennyi titok, de hol állok én??

- Jó reggelt!- ébresztet Bleake.

- Neked is! - csókoltam meg.

- Mi a baj drágám? - kérdezte.

- Nem tudom, most szeretnék ma elmenni egy bárba egyet pókerezni.

- Jó ötlet ez? - ráncolta össze a szemöldökét. A takaró végében már két négy lábú is megjelent.

- Sziasztok srácok! - köszöntünk nekik egyszerre. Lemon az ölembe fészkelte magát Fanta pedig a takarón nyújtózott el.

- Nem tudom, csak most kell valami, hogy kizökkenjek.

- Oké. megyek veled. - ajánlotta fel, de inkább kijelentés volt.

- Nem! Te most maradsz. Nem lesz semmi baj.

- De ha még is.

- Kérlek! Most szeretnék egyedül menni. Pakolok egy kevés cuccot és megyek. Ti maradtok.

- Jó. De meg kell beszélnünk valamit.

- Rendben mit? - kérdeztem meg.

- Őt.- nyújtott ár egy képet.

- Őt? - kérdeztem vissza.

- Igen. Árva házba van, a szülei meghaltak egy autó balesetben, mikor 1 éves volt. Az édesanyja barátnője vigyázott rá, de beadta árva házba. Most 7 éves és a neve Samanta Cabot. Még senki nem fogadta örökbe mert senkivel nem találta meg a közös hangot.  

- Szóval te azt szeretnéd, ha örökbe fogadnánk? - kérdeztem meg teljesen le döbbenve.

- Csak ha te is akarod, gondoltam ha nem lehet gyerekünk, vér szerint akkor... - kezdte a mondókáját, de nem engedtem, hogy befejezze. Megcsókoltam.

- Szeretlek! - suttogtam a két csók között.

- Akkor? - kérdezte.

- Mindenféleképen igen! - vigyorogtam.

- Mikor? - érdeklődött.

- Most. - válaszoltam.

- És a póker? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem lényeg. - csókoltam meg - Megyek öltözni. - ugrottam ki az ágyból.

- Örülök, hogy mosolyogsz. - kacagott. Hát igen, kinevetett úgy lázba jöttem, mint egy 4 éves gyerek a vidámpark hallatán.

- Én is. - mondtam és a szekrénybe vetettem magam. Kikecmergett az ágyból és ő is neki állt öltözni. Konkrétan 8 perc alatt meg voltam mindennel.

- Szokatlanul gyors vagy. - vigyorgott.

- Szokatlanul boldog is. - csókoltam meg a lépcső fordulóba.

- Srácok! Gyertek enni! - hívta a négy lábúakat, szegény Fanta egyre nehezebb neki a terhet cipelni.

- Ha kész vagy mehetünk! - fogtam két szendvicset a kezembe.

- Hát jó, de még ma nem hozhatjuk el. Meg kell látogatnunk és meg kell kérdezni a feltételeket.- ecsetelte Bleake.

- Jó, jó tudom! De menjünk! - kérleltem.

- Jó. Fanta marad?

- Fanta marad. Pihennie kell. Te is tudod. - mondtam és megfogtam a kabátomat, majd nekiálltunk zárkózni. Mikor meg voltunk ezzel is beültünk a kocsiba és robogtunk az árva ház felé.

- Jó reggelt! - mosolyogtam a recepciónál - Samanta Cabot-hoz jöttünk. - Bleake megrázta fejét és mosolygott, tényleg felpörögtem.

- Jó reggelt! Először is az igazgatóhoz kell menniük, de időpontot kell kérni. - mondta a recepciós aki mellékesen egy savanyú pofa.

- Van időpontunk. - mondta  Bleake.

- Elnézést, akkor menjenek csak. - döbbent le a nő, akárcsak én.

- Honnan tudtad? - fürkésztem a lépcsőn menet a szerelmem arcát.

- Ismerlek. - csókolta meg az arcom.

- Még jó. - mosolyogtam. Mikor be léptünk az igazgató irodájába roppant jó kedvűen fogadott minket.

- Jó napot kívánok. Bizonyára önök Jazmine és Bleake, akik Samanta ügyében jöttek. - mondta.

- Igen. - válaszoltunk egyszerre.

- Nagy az összhang örülök. - mondta a nő.

- Mi is. - mosolyogtunk.

- Foglaljanak helyet, fel kell tennem pár kérdést.  Pusztán a formalitás. - mondta, mi leültünk a vele szemben lévő két székre és kezdődött a kérdez felelek játék.
- Ő itt Samanta. - mondta az igazgató nő, amikor levezetett minket az egyik terembe a földszintre. Engedélyezni már csak a papírmunkán és Sam-en múlik, hogy örökbe fogadhatjuk vagy nem.

- Szia Samanta, én Jazmine vagyok, ő itt Bleake. - mondtam.

- Sziasztok, Samanta Cabot. - nyújtott kezet. Kezet fogtunk vele. - Miért vagytok itt? Ti is megpróbáltok örökbe fogadni? - kérdezte meg az ifjú hölgy. 

- Csak, ha te is szeretnéd majd. - válaszolt Bleake. A kis lány rám nézet.

- Szeretnéd ha a lányod lennék? - nézett a kék szemeivel az enyémekbe.

- Igen, de ez nem csak rajtam múlik, hanem rajtad, rajta -  néztem Bleake-re - és még másokon is.

- Értem. Tehát három pipa. Gyere mutatok valamit! - ragadta meg a karom, majd bevezetett egy szobába és leültetett az ágyra.