Második évad 13. rész

~ 1 hét múlva~

.:: Jazz szemszöge ::.

Zoe teljesen ki volt akadva, hogy valaki más oldottam meg helyettük az ügyet. De ami még jobban bosszantotta, hogy ki volt az? Utána azon volt a cirkusz, hogy orvos akarok lenni. Én komolyan nem értem, mikor színésznek álltam az volt a baj, mikor tanárnak az és  most az orvoslás is probléma, na mindegy. Kiderül, hogy valamin össze kaptak Louis-sal és, hogy Zayn keze van a dologban. Ekkora barmot, tönkre teszi mások boldogságát. 

Én és Bleake úgy döntöttünk, hogy barátok maradunk és nem szólunk senkinek, a csókokról, mert más nem történt. Ő elutazott egy kis időre a húgához, aki Texas-ban él, így a házat Fantával közösen birtokoljuk. Sarlote és Nono is gyakran látogat meg. De ma Zoe-t fogom meglepni.  Fanta-t is viszem legalább el lesz ott a többiekkel, ameddig én a nővéremet rabolom el.

- Halihó! - köszöntem Iza-nak, mikor ajtót nyitott.

- Szia. Te ilyen korán?

- Igen. Zoe-t szeretném elrabolni. - vigyorogtam.

- Oké... gyere be! - ahogy kimondta, már indultam is fel. Zoe Louis karjaiban volt. Így oda mentem és igyekeztem felébreszteni - Zoe, itt a húgod, aki kéri hogy ébredj fel! - mondtam, de a fejére húzta a párnát - Megöltek egy embert. - erre rögtön fel riadt.

- Hol? Kit? Mikor? Miért? - kérdezte.

- Jó reggelt! Nem öltek meg senkit, de fel kellet ébresztenem, hogy el gyere velem, mert van egy meglepetésem.

- Oké, nem ér rá egy óra múlva?

- Eltaláltad, nem ér rá. - válaszoltam a kérdésére és az időjárásnak megfelelően vadásztam neki ruhát, szerencsére ma jó idő lesz. - Tessék! Öltözz!

- Jó, de elmondhatnád, hogy mi van. - fogta meg a ruháit.

- Szerda. - vágtam rá.

- Jazz, légyszíves.

- Majd meg látod. Lent megvárlak. Tíz percet kapsz elkészülni. - mondtam és otthagytam az alvó jegyesével egy szobában. Mikor leért, a kocsiba parancsoltam.

- Ne szívass, mire készülsz?

- Egy húgica meglepetése a nővérének.

- Jazmine, tudod, hogy jobb szeretek mindenről tudni.

- Tudom és meg is tudod, amikor kell. - mondtam, majd elindultunk. Az út további részében is faggatott. Leparkoltam közel a parkhoz és a kezébe nyomtam egy régi barátját. - Tessék, remélem még megismered.

- Te ez az enyém? Már mint, ami még régen megvolt, amikor otthon laktam?

- Igen. Magammal hoztam, mikor eljöttem én is otthonról, azóta mindig magammal cipelem. - válaszoltam.

- Köszönöm! - megölelt.

- Nincs mit, na de gyerünk, mert az én régi haverom is eljött.

- Remélem nem kell kórházba menni. - mondta, mikor felhelyeztem a helyére a régi emlékek felidézőjét.

- Sok mindent megtanultam és tudok Zoe, te csak ne aggódj. Gyere! - megfogtam a kezét és szabadjára hagytam a régi barátjával a gördeszkájával, ameddig én a görkorcsolyával élveztem a friss levegőt. Szemmel láthatólag nagyon élvezte, hogy ismét gurulhat. Remekül elvoltunk. Az egész délelőttöt gurulva töltöttük.

- Köszönöm Jazz, de én bocsánattal tartozom. - mondta, amikor leültünk pihenni egy padra.

- Még is miért?

- Hát... mert...