Második évad 19.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Mikor oda értem igen csak sötét volt és nem sok mindent láttam. De ezek szerint ő észre vett.
- Szia, remélem egyedül jöttél. - szólalt meg mögöttem a telefonból ismerős hang.
- Egyedül. Halljam mit akarsz tőlem. - tértem a lényegre, mivel ő nem akarta a személyét leleplezni. Hátulról megszorította a karom és nem engedte, hogy szembe kerüljek vele. Kivételesen nem ellenkeztem.
- Ne siess a faggatózással. Te nem emlékszel rám igaz? Nem ismered fel a hangom. - mondta. Én nem válaszoltam. - Gondoltam, tudod, te nagyon csúnyán tönkre tetted az életemet.  - folytatta, de megint nem reagáltam. - Most én teszem tönkre a tiédet. Még ma este elmondod Bleake barátodnak, hogy soha többé nem akarod látni, ha nem így lesz az életével fizet. Találj ki valami indokot.
- Még is mit képzelsz? - akadtam ki és rántottam a karjaimon egyet, de még jobban megszorított.
- Ne feledd, meghal ha te nem jól viselkedsz. Most pedig csáó. - csókolta meg a nyakam undorodtam tőle és hátra rúgtam, de nem találtam el. Ő elengedte a kezem, de mire megfordultam szinte már el is tűnt. Fogalmam sincs kilehet, mert nagyon sok ellenségem van és szerintem a számuk napról napra nől. De most telefonáljunk. Bleake felvette.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia! Hol vagy? Van valami baj? - rögtön aggodalmaskodott, de meg kell tennem nem szabad, hogy meghaljon.
- Nincs baj, csak azt akarom elmondani. - vettem egy nagy levegőt - hogy ne keres többet. Nem szeretnék se beszélni, se találkozni veled. Ha a ház el kell majd adom a pénzt. Ne keress, ne érdeklődj és ne kérdez. Ég veled! - nyomtam ki a telefont és ki is kapcsoltam, hogy ne keressen. Nem tudom, hogy fogja megemészteni de nincs más megoldás. Egyenlőre, de most irány haza.
- Hova-hova? - lépet a kocsimhoz egy férfi.
- Haza-haza. - válaszoltam majd kikerültem.
- Egyedül?
- Nem is veled. - nyitottam ki a kocsi ajtót.
- Kérdezhetek még valamit? -nézet be az ablakon.
- Csak gyorsan.
- Nem fájt mikor a menyből idejöttél? - ezzel akar felszedni!?
- Az jobban fájna neked, ha elgázolnálak. Viszlát! - pörgettem fel a motort és elindultam. A srác még egy darabig értetlenül nézet a kocsi után.
Én még mindig azon gondolkoztam, hogy ki az akinek ennyire tönkre tettem az életét és ilyen módszerekhez kell folyamodnia. Ráadásul, hogy fogom én ezt megoldani fogadni mernék, hogy először Bleake-től szakít el majd folyamatosan a többiektől is bár ne így lenne. Írnom kell egy listát a jelöltekről és fel kell kutatni őket, hogy megtudjam ki a fenyegetőm. Én ezt nem hagyom annyiba.
Mikor haza értem otthon egy nem várt meglepetés fogadott.
- Te mit keresel itt? - néztem értetlenül.
- Nem tudtam eltalálni, hogy mi van. - ennyit mondott, közben Tyler kisétált a szobából.
- Te maradsz! Miért engedted be? - kérdeztem a menekülőt.
- Mert, nem volt más választásom.
- Csak hallgass meg! A legjobb barátod vagyok - ránézet Tyler-re - az egyik. Nem tudom mi történt, de tudom, hogy Te nem ilyen vagy. Mi történt? - érdeklődött még mindig Bleake. Csak azt tudnám, hogy hogy került ide.
- Nem érted, hogy nem akarlak többé látni! - kiabáltam vele és már majdnem a könnyeim is futásnak eredtek az arc nevű futópályán, de tűrtem. Ő a szememet vizsgálta.
- Hazudik Miss. Mi a baj? Tyler se mondta el, te sem. A házad hirtelen el akarod adni. A cuccaimat anyukámhoz vitted a pénzzel. Nem akarsz többé látni. Ne keresselek. Magyarázd meg! Most! - emelte fel ő is a hangját.
- Magyarázatot akarsz? - néztem bele a mély barna szemeibe. Tyler csendben figyelt. Tudom, hogy ő tudja miről van szó és hogy nem árul el.
- Igen. - válaszolt, de a tekintetét le nem vette rólam. Össze szedtem minden színészi tehetségem és erőm, a válasz adáshoz.
- Elmentél. Tudom, hogy azért, hogy szimplán barátok maradjunk. De arra nem gondoltál, hogy milyen volt nélküled nekem. Nem nem szeretlek. Sőt már gyűlöllek és többet nem akarlak látni. Az ok egyszerű, nem gondoltam volna, hogy pont te futamodsz meg. De most menj el! Ne keres, mert azzal még inkább elveszíthetsz. - mondtam keményen, majd felálltam a fotelból és elindultam felfelé. Bleake utánam jött volna, de Tyler megállította.
- Menj el és többet ne gyere ide! - ennyit mondott, én nem figyeltem rájuk felmentem. Nem sokkal később Tyler is utánam jött.
- Elment? - kérdeztem meg.
- Igen.
- Köszönöm.
- Ne köszönd. De  most feküdj le nagyon nyúzott vagy. - adott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. Fanta az ágyamon dekkolt egy kicsit szétterülve, de helyet csináltam magamnak és lefeküdtem aludni. Soha nem felejtem el Bleake arcát. Sajnálom szegényt, de nincs mit tenni, nem akarom veszélybe sodorni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése