Harmadik Évad 28.rész

~ London-ba megérkezve ~
.:: Jazz szemszöge ::.

A repülőút nem volt nagyon hosszú, csak az volt fura, hogy a velünk szembe ülő tinédzser pár majd nem fel falták egymást, aztán meg tudatosult bennük, hogy színésznő voltam és amiatt faggattak, hogy eltűntem a médiából. Hát igen ez így alakult. Aztán tartottam egy korrepetálást is nekik, szóval az oda út érdekes volt.
- Szerinted örülni fog? - kérdezte Sam, mikor a taxiba beültünk.
- Remélem. - mosolyogtam rá. Mikor oda értünk a hotelhez egy fogadás volt már rögtön az első terembe. Egy kicsit kiakadtam.
- Anyu?- kezdte Sam.
- Tudom, de gyere! - fogtam meg a kezét és elsétáltam, mintha nem is látnám a csókot. Sam gyorsan lefényképezte. 
- Sam! - szóltam rá halkan.
- Bizonyíték. - mondta, felvetettük magunk a recepción, majd átöltöztünk. Sam mindenféleképpen akart rólam egy képet csinálni, hát most még én sem engedtem.
- Mit fogunk csinálni? - nézet rám az angyalkám.
- Még nem tudom. Először is levonulunk. Aztán úgy csinálunk mintha régi ismerősök lennénk vele. 
- Biztos?
- Biztos. - tökéltem el magam.
Vége lett pont annak a táncnak. A nő megcsókolta Bleake-t én meg úgy éreztem, mintha egy kést döfnek belém. De türtőztettem a haragom.
- Adams úr... - mondogattam magamba. Sam leült egy székre és aggódva rám nézet - Ne félj! Megoldom. - mosolyogtam rá. Egy férfi oda lépet hozzám.
- Elnézést, de nem tudom nézni, hogy egy ilyen bájos hölgy nem táncol. Felkérhetem?
- Igen. - mosolyogtam és felmentem vele a táncparkettre.
- Olyan ismerős nekem. - mondta, vagyis inkább a fülembe súgta.
- Meglehet. - válaszoltam.
- Honnan? 
- Azt önnek kell tudni.
- Igaz. Mondja egyedül jött? 
- Nem. A nevelt lányommal jöttem.
- Értem. Szóval van férje?
- Igen.
- Ő hogy-hogy nem jött kegyeddel?
- Őt látogatjuk meg.
- Igazán?
- Igen. - mosolyogtam.
- Esetleg... vele érkezett a fogadásra? - kérdezett tovább.
- Nem. De ő is itt van.
- Tényleg? Hogyhogy nem láttam magával?
- Mivel ő nem tudja, hogy mi itt vagyunk. - mondtam, de kár volt.
- Jazmine? - szólalt fel egy ismerős hang.
- Adams úr.
- Megtudom magyarázni. Engedje el a feleségem! - mordult a partneremre.
- Maga a férje? - halkult el a zene és mindenki a kialakuló botrányt nézte.
- Én, és maga ki? A szeretője? - arcátlan.
- Nem. Én az vagyok, aki felkérte ezt a bájos hölgyet táncolni. - szált be a vitába.
- Elég! Bleake, szerintem, te csak ne magyarázkodj és ne akarj parancsolni. Inkább kövesd a partnered a hotelszobába és töltsétek el az estét kellemes társaságba. Egymáséba. - nem finomkodtam, de nem emeltem fel a hangom. Sam oda jött hozzám.
- Csalódtam benned! - ennyit mondott a férjemnek.
- Engedjétek meg, hogy megmagyarázzam!
- Jó. - egyeztem bele - Kezdheted is. - ajánlottam fel egy lehetőséget.
- Itt? Most?
- Vagy itt vagy most vagy sehol és soha. - válaszoltam, mire a táncpartnerem és Sam is összenéztek.
- Jazzy.
- Nem. Szólíts a nevemen! Jazmine. - emlékeztettem.
- Sajnálom... de... - kezdte el.
- Inkább el se kezd. - javasolta Sam.
- Egyet értek. - fordultam meg.
- Csak hallgass meg! Kérlek! - kezdet könyörögni, szánalmas volt, a nő akinek csókjait viszonozta oda lépet.
- Ő a feleséged? Nem csodálom, hogy elhagytad, hogy még egy gyereket is szült... - nézett rám cinikusan.
- Már elnézést, de magát nem kérdezte senki. - állt ki mellettem az ismeretlen, akivel táncoltam.
- Hagyja kérem. - mosolyogtam rá - Sam, kérlek te se foglalkozz vele. - néztem a lányomra - Kérem felmenne vele? - adtam oda a szobakulcsot, a tömeg minket nézett. 
- Természetesen. 
- Köszönöm. Sam, légy jó. - pusziltam meg - Te pedig... - állt meg a tekintettem a nőn - Ajánlom, hogy ne oktasd ki. Nem szültem gyereket. És hogy elhagyott, az ő döntése, de köszönöm jól vagyok. Egyébként Bleake, hivatalosan is megfosztalak a szárnyaidtól. Nem vagy az őrangyalom, sőt még egy angyal sem vagy, a szememben biztos nem. Hölgyeim és uraim, hozzá mentem feleségül, de megnyugtatom önöket, hogy holnap indítványozom a válást. - néztem körül, majd ismét Bleake-re és a számomra idegen hölgyre néztem.
- Nem teheted, mert akkor Sam-et elveszik tőled. - próbált zsarolni.
- Ezt bár ne mondtad volna ki. - néztem rá - Sajnálom, hogy elrontottam az estéjüket. Elnézést. - indultam a fel az emeletre a szobákhoz, de útközben megálltam. A kezemről le vettem a gyűrűket, amik Bleake-hez kötötte. - Ez a tiéd. Itt a vége, fuss el véle! - dobtam a földre az ékszereket. Ő még próbálkozott de nem különösebben érdekelt. Felmentem a szobába. Sam és az ismeretlen segítő beszélgettek.
- Nah? - nézet rám a tündérkém.
- Vége. Lerendeztem. - mosolyogtam rá.
- Maga egy erős nő. - mondta a férfi.
- Igyekszem. - mosolyogtam rá. - Megkérhetném még valamire kedves...
- Daniel. Daniel Becker.
- Köszönöm Daniel, amit tett értem. De szeretném megkérni, hogy segítsen, hogy észrevétlenül távozhassunk a hotelból még ma este.
- Rendben, Kedves Jazmine...
- Gordon és Samanta Cabot. - mutattam be a lányomat is.
- Örülök hölgyeim. Megyek megkérdezni, hogy mit lehet tenni. - kiment a szobából. 
- Mi volt? - kérdezte Sam.
- Udvariasan próbáltam, de őszintén közölni vele, hogy itt a vége. A záró mondat pedig Itt a vége, fuss el véle volt, és ledobtam a földre a gyűrűket.
- Nem vagy semmi. De most mi lesz? Haza megyünk?
- Nem. Erre az egy hétre maradunk, elvégre arról volt szó. Csak egy másik hotelben szálunk meg. Telefonálok majd Anna-nek és Tyler-nek, hogy segítsenek eladni a házat. Az ügyvédemet is felhívom és kérvényezem a válást.
- Meg se hallgattad őt, igaz? - nézet rám a kék szemeivel.
- Nem. Nem volt rá erőm, meg nem hiszem, hogy tudod volna magyarázatot adni.
- Igaz. Köszönöm, hogy nem titkolod el előttem. - mosolygott rám Sam majd megölelt.
- Igazán nincs mit, nem akarok neked is hazudni sem titkolózni előtted. 
- Hölgyeim, a hátsó kijárat szabad, ha odaadják nekem a kulcsot, akkor távozhatnak. Kijelentettem önöket. Egy taxi is vár. - mondta Daniel.
- Köszönjük. Köszönök mindent Daniel. Hálás vagyok önnek. Mehetünk? - néztem a lányomra.
- De még mennyire. - mosolygott és megfogta a csomagját. Megpuszilta Daniel Becker arcát. - Köszönöm. - mosolygott rá.
- Nincsmit Sam kisasszony.Viszlát önnek is színésznő. - csókolt kezet.
- Viszlát. Még egyszer köszönöm. - öleltem meg. 
- Nincs mit. - ahogy kimondta, mi már is siettünk a kijárat fele és távoztunk. Felhívtam az ügyvédemet, aki már is intézkedett. Utána Anna-t hívtam. Záró mondatom a beszélgetésben ma már háromszor ismételtem meg. " Itt a vége, fuss el véle."

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Huhúú! Ez az! Helloszia Bleake!;D Végre vége! Úgy örülök ennek, hiszen remélhetőleg Zayn egyből megjelenik és boldogan fognak élni!:DD De valami itt még lesz gyerekek, valamit még mindig terveztek. Talán először Tyler jelenik meg a képbe, vagy Bleake fogja vissza kuncsorogni magát? Vagy Jazzy először el fogja utasítani Zayn közelségét? Ó gyerekek, számtalan lehetőség rejlik itt! Gyors folytatást!

    Rose King

    VálaszTörlés