Harmadik Évad 29. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Anya. - ugrott rá az ágyra Lucas.
- Igen. - ültem fel, majd megfogtam a derekát mielőtt leseik a földre.
- Miért nem vagy fent? - bújt bele a ölembe.
- Mert fáradt vagyok. - pillantottam az órára. Megnyugodtam, hogy nem aludtam el.
- Most haragszol rám? - kezdett el szipogni.
- Rád soha nem haragszok. - adtam egy puszit az arcára, mire angyalian elmosolyodott.
- Itt maradhatok? - pislogott rám laposan.
- Igen, de mitől riadtál fel.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát.
Fel emeltem a takarót, mire befeküdt alá. Szinte azonnal elnyomta az álom.
- Fent vagy? - suttogta Louis.
- Igen. - fordultam felé.
- Mi lenne ha egy kicsit szórakoznánk? - rántott magára.
- Mikor keltél fel?
- Akkor mikor kérdeztem, hogy fent vagy?
- Akkor lemaradtál arról, hogy Lucas bejött.
- Itt van?
- Igen.
- Akkor délelőttre halasszuk. - csókolt meg.
- Jó, de reggel te viszed őket az óvodába.
- Miért is?
- Ha ilyen aktív vagy akkor mehetsz.
- Milyen kedves valaki.
- Tudom. - bújtam oda hozzá, mire át ölelt, majd újra elaludtam.
- Apa. - ugrál az ágyon Soffy. - Késésben vagyunk.
Azonnal felültünk és egy emberként nyúltunk a telefonokért. Mikor Megláttam, hogy dél van, a vér is megfagyott bennem.
- Van egy jó hírem. - öleltem magamhoz a két csöppséget.
- Mi? - csillogott szeme Lucas-nak.
- Ma itthon maradtok. - mondtam, mire azonnal a nyakamba ugrottak.
Louis felvette kezébe Soffy-t hogy felöltöztesse, én meg Lucas kis kezét fogtam meg és indultam meg vele a szobájába. Felöltöztettem, majd felvettem a karomba és úgy mentünk le a konyhába.
- Helló. - kapta rám a tekintetét Alex.
- Nem keltettél. - mondtam durcásan.
- Nem. - láttam a szemén, hogy jót szórakozik rajtunk.
Ma kaptunk szabadnapot és egy kicsit kettesben akartunk lenni, még az apraja népség az oviba van. Ez nem jött össze. Ilyen a mi szerencsénk.
Lejött a család másik fele is. Soffy és Lucas egymás mellett ült és figyelték ahogy Alex tollászkodik Ilyenkor veszem a legjobb hasznát. Úgy nézik mintha Tv lenne.
Louis és én neki láttuk reggelit csinálni.
- Milyen palacsintát kértek? - fordult feléjük Louis.
- Nutella. - vágták rá azonnal.
- Te véred. - lökött meg egy kicsit.
Louis kivételével mindenki a Nutellás palacsinta mellett döntött.
Jó volt így hatosba. Lucas folyamatosan lefelé dobálta a kaját, mert Mex ott ült és állítása szerint ő vette el tőle. Alex meg tőlem kunyerált.
Az apró népség bement a nappaliba és ott folytatta a randalírozást.
- Ugrott a délelőtt. - adta Louis a tányérokat.
- Te hibád, te aludtál el. - bököm meg a villámmal.
- Az én hibám? - emeli fel a hangját, majd habot ken az orromra.
- Igen, Tomlinson a tied. - nyúlok bele a nutellás üvegbe, majd egy szép csikót húzok az arcára.
- Az háború. - ment a hűtőhöz.
El akartam futni, de túl gyors volt. Neki szorított a konyha asztalnak, majd tejszínhabot nyomot a fejemre. Megfogtam egy tojást, majd a fején szétvertem.
- Óóó. Asszony. - morogta, lángoló szemekkel.
Felmarkolta a lisztet, majd az arcomba fújta, mire én az egész zacskót rá öntöttem.
- Mit csináltok? - jött be Soffy.
- Játszunk. - vágta rá Louis.
- Én is akarok. - ugrált oda.
- Ez nagyoknak való játék. - guggolt le hozzá Louis, mire egy kisebb liszt felhő keletkezett.
- De én nagy vagyok. - húzta ki magát, mire Lucas is megjelent.
- Szomjas vagyok. - nézett rám a nagy szemeivel.
Levettem egy poharat, majd öntöttem neki narancs levet, mire megfogta a két kezébe és le ült a földre.
- Játszani akarok.- kezdett el hisztizni Soffy.
- Itt meg mi folyik? - jött be apa.
- Helló. - vágtam egy bugyuta mosolyt.
Most úgy érzem magam mintha újra tini lennék és rajta kaptak, hogy pasival hempergek az ágyba. Csak ha nem alszunk el akkor tényleg ez történt volna.
- Mi ez a felfordulás? - nézett ránk miközben a fejét fogta.
- Ő kezdte. - mondtuk egyszerre Louis-sal és egymásra mutatunk.
- És ti vagytok a felelősség teljes szülök? - táncolta a homlokát.
- Igen. - vágtuk rá gondolkodás nélkül.
- Irány fürdeni.
- Nem. - fontam össze a kezem a mellkasom alatt.
- Nélküle nem megyek. - kontrázott rá Louis.
Erre a mondatainkra az kezébe temette az arcát, majd mély levegőt vett. Szerintem itt bánta meg, hogy megjelent az életembe. 
- Tudjátok mit. Csináljatok amit akarok.
- Figyelsz rájuk? - kérdeztem, mire bólintott.
- Véletlenül nem akarsz körül nézni a városba velük. Úgy sötétedésig? - kérdezte Louis, mire apa feladta. Láttam a szemébe, hogy nem próbálkozik többet azzal kapcsolatban, hogy megértsen minket.
- De. - nyögte ki.
- Gyertek megyünk a játszótérre. - guggolt le, mire Soffy megölelte a nyakát.
- Tudod Mex-et is meg kellene sétáltatni. - mutattam a család ölebre.
- Menjetek a francba. - morogta.
- Hol van a franc? - kérdezte Lucas.
- Messze innen egy nagy város. - adtam, puszit az arcára, meg Soffy-éra is.
Ahogy kiléptem az ajtón Louis-hoz vágtam egy tojást, mire ő képen vágott egy palacsintával. Ahogy leesett a földre Mex már azonnal el is vitte.
Pár perc dobálózás után végre rá szántuk magunkat, hogy felmenjünk fürdeni.
Miközben felmentünk megálltam a kedvenc képemnél. Talán azért szeretem annyira, mert titokban készült. De az emlék az a legjobb ami ehhez a képhez köt. Soffy ekkor tanult meg járni.
- Gyorsan nőnek. - csókolta meg a hajam Louis, mire lett egy kis tejszínhab bajsza.
- Nagyon. - ölelem meg és közben ügyelek rá, hogy össze kenjem.
- Mrs. Tomlinson volna kedve velem zuhanyozni.
- Ezer örömmel Mr. Tomlinson. - fogadtam el a kezét amit nyújtott, majd együtt léptünk be mocskosan a fürdőbe.
Kívül, belül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése