Harmadik Évad 2. rész

~ 2017 November 19. Vasárnap ~

.:: Jazz szemszöge ::. 

Van egy pillanat az életedben mikor mindenből eleged van? Mikor minden össze dől. Nekem most van az a pont.

- Mi az, hogy megint nem sikerült? - kérdeztem az orvostól és sírásban törtem ki.

- Sajnálom Jazmine, de nem lehet gyereked. A vizsgálatok ezt mutatták ki és már nincs más módszer, amit ki próbálhatnánk. - mondta a doki. Bleake oda jött és megölelt, majd megpuszilta a fejem búbját.

- Nyugodj meg! - suttogta.

- Nem tudok. Nem lehet gyerekem. - szipogtam. Tudni kell, hogy a lánykérés óta próbálkozunk a baba projekten, de nem sikerült egyszer sem. Volt beültetés. Ilyen-olyan vizsgálat, próbálkozás, de semmi vagy örökbe fogadok vagy nem. Nagyon rosszul érzem magam, megtettem mindent azért hogy legyen. Bleake is kivizsgáltatta magát, de nem vele, hanem velem van a baj. Selejtes nő vagyok. Nem lehet gyerekem.... soha. 

Mindig is szerettem volna gyereket. Egy apró kisbabát, akit egy kicsit elkényeztethetnék, de szépen nevelhetnék. De nem lehet, se fiam, se lányom.

- Bleake, szerintem most menjenek haza és nyugodjanak meg, de nekem mennem kell. Vár egy műtét. - hagyott a kivizsgálóba minket ott az orvos.

- Mi lesz velünk? - kérdeztem a férjemet.

- Nem lesz vér szerinti gyerekünk, de attól imádjuk egymást most és mindig. - válaszolt mindig tudja mit kell mondania.
- De, selejtes vagyok. - préseltem ki a szavakat.

- Soha nem leszel az. Nekem te tökéletes vagy. - mondta és megölelt én aggódó tekintettel néztem szét, mivel nekem nagyon fáj.

- Menjünk. - mondtam.

- Rendben. Én vezetek. Hova? Tyler-ékhez vagy Zoe-ékhoz.

- Tyler. - válaszoltam és felvettem a kabátot. Mikor oda értünk hozzájuk a két lurkó is ott volt.

- Sziasztok! - üdvözölt minket. Nekem két puszit adott, Bleake-kel kezet fogtak.

- Sziasztok! - Köszönt Kevin. - a nagyobbik fiú.
- Siaaa!!- kapálózott Ben, a pici fia.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre. Anna Tyler felesége is ránk nézet, aki eddig az ablakból nézte a szakadó esőt.
- Sziasztok! Hogy ment? - kérdezte.

- Nem jól. - válaszoltam.

- Sajnálom. - mondta Anna.

- Semmi baj, kezdek hozzá szokni.

- Azért nem így megy ez. - miközben mi ezt megbeszéltük Tyler és Bleake a két kis lurkóval felmentek az emeletre játszani.

- Szerinted Bleake bele menne, hogy örökbe fogadjunk? - kérdeztem meg Anna-t. Anna-val nagyon jó barátnők lettünk. Mindig elmondom neki a fejleményeket és ő is tudja, hogy a fiúkkal mi a közös történetem. Tudja, hogy Tyler-el olyanok vagyunk mint a testvérek.

- Biztosan. Szeret téged. A gyerekeket is.

- Remélem is. - válaszoltam, majd beszélgettünk még egy kicsit erről-arról. Aztán elindultunk haza, miután haza értünk Zayn jött át, hogy beszélnünk kell.

- Szia! - köszönt, mikor ajtót nyitottam.
- Mit szeretnél? - érdeklődtem. Tudni kell, hogy az évek alatt javult a kapcsolatunk, de nem vagyunk nagyon jóba.

- Csak enged meg, hogy megbeszéljünk mindent. Tudom, hogy Bleake, nincs itthon. Tudom hogy egy lovat kell megműtenie. - mondta. Majd együtt bementünk a nappaliba és a kanapén foglalt helyet. Én meg vele szemben a fotelbe.

- Mond el mit akarsz, aztán kérlek menj el.

- Tudom, hogy soha nem bocsájtod meg. De...