.:: Jazz szemszöge ::.
Sajnálom, de nem vagyok képes neki elmondani. Még nem, mikor haza értem Bleake rám nézet.
- Mi történt? - kérdezte meg aggódva.
- Zoe. - sírtam el magam, mire szorosan magához ölelt.
- Ne aggódj, egyszer eltudod neki mondani, és megért majd.
- De mikor? - néztem fel a szerelememre, az őrangyalomra.
- Nem tudom, de gyere. Szeretnék mutatni valamit. - mondta és megfogta a kezem.
- Megint haza hoztál egy kis beteget? - utaltam Lemon-ra, aki Fantával aludt az emeleten.
- Nem. Csak egy kertészeti csodát akarok megmutatni.
- De ahhoz miért az emeletre megyünk? - kérdeztem.
- Mert csak onnan látszik. - válaszolt, a szoba ajtóba - Tudod, hogy szeretlek igaz? - kérdezte huncut mosollyal.
- Mi pusztult ki? És igen tudom én is szeretlek.
- Rendben. Várj csörög a telefonom. - vette elő a mobilját.
- Ki az? - kérdeztem.
- Louis. Halo? - szólt bele a telefonba. - Nem tehetem... sajnálom... elmondja... igen... majd. Jó. Átadom. Szia. Sok sikert. - tette le.
- Nah? - néztem rá nagy szemekkel.
- Zoe, ideges mert megint hazudtál neki és Lou arra kért mondjam el. De nem tettem.
- Köszönöm.
- Van mivel megtudod hálálni. - csókolt meg.
- Mit találtál ki?
- Ha hülyeség akkor is igent mondasz. Ha a világ összedől? - nézett rám, azzal a mosollyal amibe bele szeretem.
- Igen? - kérdeztem inkább magamtól.
- Remek. - válaszolt - Akkor... - kezdte el a mondani valóját, amikor Fanta ugatva beviharzott. - Na jó már megint mi van? - kérdezte a huskynkat, aki megfogta a nadrág szárát és kivezetett minket a szobából.
- Mi a baj kicsim? - néztem a négylábú kedvencemre. Nos be vitt a fürdő szobába mi pedig nevetni kezdtünk, Lemon, szeretne limonádé lenni. Figyeltük ahogy a macska belenyomja a fejét a vízsugárba. Nem mindennapi látvány.
- Én ezt már nem hiszem el. - temette az arcát a kezeibe Bleake.
- Mit? Mi a baj? - kérdeztem és megöleltem a szerelmemet.
- Mintha nem akarnák. Most nézd meg. - mutatott a két jószágra, Lemon, Fantán lovagolt vagyis kutyagolt. Én eddig bírtam. Elkezdtem nevetni.
- Te ezt viccesnek találod? - nézet rám kétségbe eseten.
- Igen.
- De a telefon és Fanta és Lemon... és....
- Mit szeretnél? - kérdeztem.- Ezt! - vezetett a fürdőszoba ablakhoz. Nekem elállt a lélegzetem. A fűből tökéletesen kivehető volt egy kérdés:
" Will you marry me?"
Válaszul csak megcsókoltam. Ki nem akarna ahhoz a férfihoz hozzámenni, aki számára tökéletes és ideális pár. Ki ne akarna a szerelméhez, az őrangyalához, a legjobb barátjához és az álmai pasijához hozzá menni, pláne ha mindez egy személyben van. Ha van aki olyan ostoba... Én nem. Én szívesen hozzá megyek az én állatorvosomhoz. Bleake-hez.
- Azt akarom, hogy légy a feleségem és mindig együtt legyünk - suttogta.
- Boldogan.- csókoltam meg. Magunkra húztam a takarót és a karjai közt aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése