Harmadik Évad 4. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Tudom, hogy soha nem bocsájtod meg. De el kell, hogy mondjam, amit tettem azt nem én csináltam, illetve igen, de nem voltam teljesen magamnál és én attól a perctől, amikor láttalak szerelmes vagyok beléd. - mondta magáét, de félbe szakítottam.

- Azonnal fejezd be! - mordultam rá - Nézd Zayn, szóba állok veled és sok évig nem is tudtam, hogy te voltál az, de mond csak szerinted ez nekem mekkora sok? Nem lehet gyerekem! Tudod miért? Mert akkor volt egy félre sikerült abortuszom, hála neked és a barátodnak és még te szeretsz? El is felejteném, mert valamit éreztem irántad, de már nem. Emberként rád tudok nézni, de másképp nem én Bleake-t szeretem. - vágtam a fejéhez.

- De te nem tudod, én mennyire szeretlek. Nekem te vagy a nagy ő, Perrie-vel és Natasha-val is csak azért jártam, hogy elfelejtelek! De nem. - mondta.

- Most kérlek menj el. -  mondtam.

- Mikor fogsz nekem megbocsájtani? - érdeklődött.

- Őszintén? - kérdeztem meg tőle.

- Igen.

- Nem tudom. - hangzott el a válaszom.

- Értem. - válaszolt és fel kelt a kanapéról. - Viszlát addig is! - köszönt el és kilépet az ajtón.

.:: Zayn szemszöge ::.

Megértem tökéletesen Jazmine-t, de nem tudom ki verni a fejemből talán soha sem. Bánom azt az éjszakát, bánom amit tettem. Bánom, azt, hogy ilyennek ismert meg és azt, hogy pont ő volt az. De nem tudom megváltoztatni a múltat. De a jelent sem, mivel én szeretem, bármit megtennék, hogy ismét bízzon bennem, vagy legalább férfiként tekintsen rám, de nem hinném, hogy ez valaha is sikerülne. Így megmarad belőle nekem mindig valami, a szerelem, amit iránta érzek.  Nem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen lány, egy nő, aki ezt hozza ki belőlem, aki nem egy párkapcsolatot tud maga mögött, és rám nem is figyel, mert gyűlöl, de én még is szerettem. Tiszta és teljes szívemből. Most viszont el kell, utaznom.  Ég veled USA. Ég veled Jazmine. Ég veled viszonzatlan szerelem!

 .:: Bleake szemszöge ::.

Mikor haza értem Jazz csak maga elé bámult. Fanta és Lemon is csak őt nézte. Nem tudom, most mi lehet a baj, mi kavarta fel ennyire.

- Szia, szerelmem mi a baj? Mi történt? - kérdeztem meg.

- Semmi. - jött az érzelem mentes válasz.

- Kicsim. -  vettem egy nagy levegőt.

- Tényleg... csak ma itt volt Zayn és rájöttem, hogy miatta nem lehet gyerekem. - törtek ki a könnyei.

- Édesem. - öleltem meg - Ne aggódj nem lehet gyermeked de te ugyan olyan értékes vagy mint mások. Sőt nekem sokkal értékesebb. Egy drága kő, amit nem lehet megvenni. - csókoltam meg a homlokát.

- De fáj. - mondta.

- Tudom. De most már feküdjünk le, mert késő van. - néztem az órámra, ugyan is volt egy igen hosszú műtétem és ez a mai nap is hosszúra és tartalmasra sikeredet, de a legrosszabb, hogy nem segíthetek neki.

- Rendben. - indultunk az emeletre. Én lekapcsoltam a földszinten a villanyokat és adtam a két barátunknak enni. Ők a kanapén osztoztak meg, mi pedig a hálón.