Második Évad 50. rész

.:: Iza szemszöge ::.

Ahogy végeztem a titkárságon, már mentem is ki. Meglepett amikor kiértem és egy ismerős kocsi fogadott. Azonnal bepattantam az anyós ülésre, majd egy csókkal köszöntöttem a barátom.
Furcsa volt nem csókolt vissza, de magához ölelt.
Valami baj van.
- Mi a baj?
- El kell mondanom valamit.
- Mit?
- Valami csendes helyen elmondom.
- Liam.
- Valaki meghallja.
- A kocsiba?
- Nem tudhatod, hogy mi szűrődik ki az ajtón.
- Akkor hol akarod megbeszélni?
- Nálam.
- De mit akarsz mondani.
- Majd. - sóhajtott majd indította a kocsit.
Ahogy végig mentünk az utcákon végig az járt a fejembe, hogy elvesztem. Soha többet nem lesz az enyém, valaki másba szeretett bele. Belőlem meg kiábrándult. Ha igaz akkor nem tudom mi lesz velem. Leugrok egy hídról, vagy kiugrok egy kamion elé. Nem tudom, de bízok benne, hogy semmi komoly. Csak most az egyszer ne legyen igazam.
Megérkeztünk hozzá. Kinyitotta a kocsi ajtót, majd előre ment, hogy kinyissa az ajtót. Maga elé engedett. Már ismertem a járást. Rengeteget voltam vele. Minden napot együtt töltöttünk. Rengeteg szép emlék köt a kopót kanapéhoz ami magányosan áll a nappali. Minden szobának bútornak van egy saját története.
Leültem a kanapéra és vártam. Ideg tépő várakozás volt.
- Tartozom egy magyarázattal. Nem az vagyok akinek gondolsz. - kezdett bele.
- Mi vagy akkor?
- Más.
- Mi?
- Képtelen vagyok rá, hogy hazudjak neked.
- Liam, nem értek semmit.
- Nem csak a nőkhöz vonzódok hanem a férfiakhoz is. Biszex vagyok. Már nem azt érzem irántad mint régen. Szeretlek, de mint barátom.
Mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Azt hitem, hogy... hogy... nem tudom mit hittem. Tényleg bár mit mond akkor tudtam volna válaszolni, de belém fagyot a szó. De valamit mondanom kell. Nem ülhetek itt mint egy idióta ki nem tudja, hogy hova keveredett vagy mit mondjon erre. Pedig így érzek most. Semmit nem értek.
- Mióta? - préseltem ki nagy nehezen a számból egy szót.
- Pár hete. - nyelt egy nagyot.
- Jó volt az együtt töltött idő. - mondtam miközben fel álltam.
- Haza vigyelek.
- Nem kell. Ki akarok szellőztetni a fejem.
- Ne csinálj semmit hülyeséget és sajnálom.
- Nem fogok. - hagytam el a házat.
Kiértem az utcára ahol láttam, hogy egy kamion közeledik. Latolgattam a lehetőségeket, majd megindultam az út felé. Ügyeltem, hogy egy fa takarjon, Még véletlenül se vegyen észre. Tudom, hogy hülyeséget csinálok, de nem érdekel. Ahogy hallottam a kamion hangját hirtelen el léptem a fától és az útra ugrottam. A kamion fékezett, de nem tudott meg állni. Vártam, hogy a hatalmas jármú nekem csapódjon, de nem jött meg a kivárt hatás. Hiába vártam lehunyt szemmel semmi nem történt. mikor kinyitottam a szemem egy mellkassal találtam szembe magam.
- Normális vagy? - kérdezte a megmentőm.
Megráztam a fejem és zokogásban törtem ki. Magamhoz öleltem majd a vállán sírtam. Nem sokáig hagyta, hogy áztassam a pólóját. Menyasszony stílusban fel emelt, majd el vitt a kocsijáig. Az egész utat végig bőgtem. Adott zsepit, hogy abba fújjam ki az orrom. Amikor megállította a kocsit segített kiszállni, majd bevezetett a házába. Hozott nekem teát, majd felültetett a kanapéra.
- Mi történt? - kérdezte miközben a hátamra terített egy pokrócot, mert a sírástól vacogtam.
- Szakított velem... - szipogtam a szavakat.

5 megjegyzés:

  1. AZTAAAAAAAAA! Na erre nagyon nem voltam felkészülve! Hú! Siesssetek a kövivel!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Igyekszünk, de most vége a 2. Évadnak így hamarosan a blog kinézete meg változik :)

    VálaszTörlés
  3. Mi az isten? Gyerekek, mi volt ez? Liam?! OMG! És és és, a végén...tuti Harry volt, ki más? Harry lesz az! Várom a folytatást!:D
    Rose X

    VálaszTörlés
  4. Szia, benne lennél egy oldal cserében? Az oldalamon tudsz nekem írni.
    http://anegyelem.blogspot.hu/

    VálaszTörlés