Második Évad 29.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Alex, nem azért hoztalak el, hogy egy folytában néz engem. - morogtam a reggeli órákban a papagájjal.

- Te bajod, de mit fogunk csinálni?

- Ne beszélj így velem, mert én még mindig szeretem a sült papagájt. Na de figyelj! A dolog egyszerű te és Mex viszitek a gyűrűket oda. Oké? Ajánlom, hogy ne bénázd el. - mondtam egy kicsit álmos hangon.

- Rendben ez menni fog. - mikor el mondta meg könnyebbültem.

- És tetszik? - mutattam az apróságra, amit Zoe-nak vettem.

- Ez nagyon jó. - szállt körbe-körbe szerintem örült. - Ez én vagyok és a tükör képem igaz? - ezen el kezdtem röhögni.

- Igen. De gyere reggeli.

- Oké. - válaszolt és már ki is szállingózott a szobámból én gyorsan felöltöztem és rendbe szedtem magam. Ez jó lesz egy kicsit extra, de ez van még kell egy ruha ügyet lezavarnom, mert rossz ruhát szállítottak ki. Ebbe az a pláne, hogy 5x elmondtam világosan, hogy melyik legyen. Erre az eladó szarul végzi a munkáját remek, bár szerintem ez a ruha jobb lesz Zoe-nak, de ő tudja. Ő esküvője.
- Jó reggelt! - köszönt Tyler.

- Neked is. Alex? Fanta?

- Esznek. De mi a baj?

- Csak nem értem, hogy én miért megyek el az esküvőjére, mikor ő nem jött el az enyémre. Sőt, szinte senki nem jött el, de küldtem meghívott. Én elmentem a rohadékéra is és most Zoe esküvőjén is ott leszek. - mondtam.

- Az ok egyszerű, mert te még mindig angyal vagy, csak egyre keményebb. - mondta Tyler. Jó, hogy ilyen őr angyalaim vannak.

- Köszi, de néha démonnak érzem magam. - ennyi hagyta el a torkom és felkortyoltam a narancs levet. Felhívtam Zoe-t a reggeli után, hogy jöjjön el. Tyler-rel addig filmet néztünk.

- Egyébként szerinted ha démon lennél, szeretnének ennyien? - a nagy bölcs.

- Hát, a sátánisták igen. - válaszoltam, mire röhögött. Csengetek Zoe lesz az. - Megyek és kinyitom, te csak nevesd ki magad. - mondtam és ott hagytam. Igazam volt Zoe az.

- Most örülök, hogy hívtál.

- Mi történt? - néztem a szemmel láthatólag ideges testvérkémet.

- Hulla, hét hulla. Hét széfbe gyömöszölt hulla. - dobta le magát a díványra. Tyler hozott neki inni, Alex  és Fanta körbevette én meg leültem vele szembe.

- Akkor talán nem ez a legalkalmasabb, hogy elmondjam. - kezdtem bele, de Tyler félbe szakított.

- Tessék! - adta át Zoe-nak a poharat.

- Köszi.- mosolygott rá. Zoe mosolygott Tyler-re? Sokk.

- Ő... nincs mit. Jazz, én kimegyek a lovakhoz.

- Rendben. - mosolyogtam az egyik őr angyalomra.

- Szóval mit akartál mondani? - nézet rám Zoe, mikor Tyler a látható határon kívülre került.

- Csak szeretnék még valamit adni, nem nagy dolog de remélem tetszik. Tudod, mikor megláttam vagyis megálmodtam én rád gondoltam és reméltem, hogy tetszeni fog neked is. Nem nagy valami, de szeretném ha erről az apróságról mindig eszedbe jutnék. - mondtam.

- Remélem megint nem egy csirkét kapok.

- Nem egészen.  Csukd be a szemed! És ne less. Alex, szólj ha kukucskál. - állítottam rá a madarat.

- Oké főnök. - válaszolt a szárnyas és én Zoe nyakára helyeztem a nyakláncot rajta a medállal. Mikor bekapcsoltam és vissza mentem elé Alex megelőzött:

- Most már kinyithatod! - mondta a papagáj.