Második Évad 24. rész

.:: Louis szemszöge ::.

"Az utolsó forgatási nap, egy apró és vicces vissza emlékezés"

Még azt hittem, hogy az én anyám húzós. Tévedtem. Reggel ahogy felkeltem Zoe a kezembe nyomott egy adag katalógust.

- Jazzy volt itt reggel.

- Látom. - dobtam magam mellé a papír

köteget.

Zoe törökülésben ült és lapozgatta az újságokat.

Leültem elé, majd kivettem a kezéből a katalógust.

- Igen? - nézett fel rám.

- Jó reggelt. - mondtam, neki mire értetlenül nézett rám.

Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Közben belehúztam az ölembe.

- Neked is. - harapta be az alsó ajkát.

Adtam a szájára még egy apró puszit, majd belemerültünk a papírokba.

- Miért nem megyünk Vegaszba és hazásodunk ott össze. Nem lenne ennyi nyűg.

- Jó lenne, ha már nem kezdte volna el Jazzy csinálni.

- Hol tart?

- Felénél.

- Akkor marad az eredeti terv.

Még egy órát szenvedtünk ott, majd Zoe ment ruha próbára.

Lezuhanyoztam majd felvettem egy normális ruhát. 20 perc és úgy át kell öltöznöm. De végre vége a forgatásnak. Az utolsó részeket készük fel. Ha jól tudom azzal lesz vége a történetnek, hogy Richard munkát kap én meg megkérem Zoe kezét. Vagy valami ilyesmi. Azt tudom, hogy ha lesz egy hullánk akkor bejönnek még forgatni. Meg még volt valamiről szó, de nem tudom miről. Mindegy, úgy is mondják, hogy mit kell csinálnom.

Lementem és ott Liam-mel és Iza-val találtam szembe magam.

- Jó reggelt. - köszöntem nekik.

- Neked is. Zoe hova ment? - kérdezte Iza.

- Ruha próba.

- Ja tényleg. Neked meg forgatásra kell menni.

- Csak nekem? Ti nem jöttök, meg többiek.

- Nem tudom Jazzy tudja meg Zayn. - mondta Liam.

- Hívd fel és kérdezd meg tőle.

- A főnököd vagyok nem parancsolgathatsz nekem. - szórakozott.

- Ez a mi házunk. Én vagyok a főnök. - cukkoltam.

Nevettünk a hülye poénon, majd felhívta a producert. Aki kijelentette, hogy mindenkinek ott kell lenni.

Beszálltunk a kocsiba, majd felvettük Niall is. Ha minden igaz Harry már ott van.

Ahogy a forgatás helyére értünk ami most Richard háza. Aki fel ajánlotta, hogy legyen itt a legény búcsú. Nem tudom azért, hogy este megöljön, vagy mert már beletörődött. Tuti az első.

Bent Zoe és Jazzy kivételével ott volt mindenki. Volt pár idegen arc is.

- Végre. - sóhajtott fel Harry.

- Ennyire hiányoztunk. Gyere ide egyetlenem. - cukkoltam.

- Jaj csak Zoe ne tudja meg. - szorított magához.

- Nyugi soha nem fogja megtudni. - borzoltam a haját.

- Mit nem tudhatok? - jött be az ajtón Zoe.

- Ez valami csodás vissza. - mondta Harry, közben tapsolt én is követtem a példáját.

Mindenki oda nézett, hogy mi miért tapsolunk.

- Nem lesz az. - mondta Zoe.

- De az a legjobb.

- Soha.

Még folytatták a vitatkozásukat, majd egyszerre kezdtek el az ajtó felé mutogatni. Fiúkkal meg Iza-val értetlenül néztük. Ahogy bejött valaki rajta egyszerre fagytak le.

- Mit keres itt? - szűrte Zoe a fogai között.

- Nem én hívtam meg. - morogta Jazzy.

- Akkor, hogy kerül ide?

- Nem tudom. TŰNÉS. - mondta a végét hangosan, majd egy emberként indultak meg az ajtó felé.

- Lányok titeket kereslek mindenhol. - mondta Richard, mire lefagyta.

- Én feltartom, te menekülsz. Felhívod akkor meg én szökök meg. - mondta Zoe, mire Jazzy bólintott egyet.

- Szia apa. - fordult oda Zoe angyali mosollyal. Közben Jazzy lassan hátrált.

- Szia kicsim, Jazzy te meg hova tartasz? - fogta meg Richard Jazzy vállát.

- Gondoltam szívok egy kis friss levegőt. - mondta.

- Én meg kikísérem, nehogy valami baja legyen. - karolt bele Zoe, majd megindult az ajtó felé.

- Lányok, de örülök, hogy itt vagytok. - mondta egy női hang.

- Mi nem. - morogta Jazzy.

- Szia szép fiú. - jött oda mellém a nő. Szép lassan Harry-hez mentem.

- Harry. - suttogtam - Ez követ. - mentem egyre közelebb.

- Te lefogod és kinyírom. - morogta Zoe.

- Nem bánt senki senkit. - mondta Richard.

Női már átölelt. Oda hajolt a fülemhez. Hiába akartam arrébb menni. Követett. Segítség kérően néztem körül. HELP. Tátogtam.

- Kik az eseteid szép fiú? - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg a hangja hallatán.

- Ki hozta ide? - akadt ki Zoe miközben oda jött.

Karba tette a kezét. Azonnal a háta mögé mentem. Amikor a nő is akart követni, oda lépet és útját állta.

- Menj arrább kislány.

- Te menj arrébb öregasszony.

Átöleltem a derekát, majd az állam a vállára tettem.

- Mikor mész el? - kérdezte tőle Jazzy.

- Még csak most jöttem. - védte magát.

- Ki az az elmeháborodott idióta aki idehozta? - kérdezte Zoe.

- Én. - mondta Richard.

- Minek hoztad ide az anyánkat? - kérdezte Jazzy.

A körülöttünk állok teljesen teljesen ledöbbentek. Engem meg kirázott a hideg. Zoe és Jazzy anyja rám mászott.

- Úgy volt, hogy hamarabb jövök. - mondta.

- Ja és Candice szállj le a barátomról. - mondta Zoe.

- Szerintem is. - értett vele egyet Richard.

- Ugyan már. Hogy hívnak szép fiú.

- Jövő hónapban házasodok, szóval tegyél le rólam. - mondtam miközben kiléptem Zoe mögül.

- Ti házasodtok? - nevetett fel. - Miért nem mondtam.

- Én akartam mondani, de amikor kimondtam kijelentetted, hogy most fejezzem be. Nem érdekel az a senki házi. Aki csak úgy szó nélkül ott hagyott. - védett meg apa.

- Még csodálkozol, hogy ott hagytalak? - lepődött meg Zoe.

- Igen az anyád vagyok. Valamivel tartozol amiért felneveltelek.

- Tényleg. - mondta, miközben megfordult.

Pár perc és vissza jött a kezében egy nagy tortával.

- Tudod elakarom mondani, hogy milyen jó anya voltál. Ja és úgy halkan megsúgom, hogy nem januárban születtem hanem szeptemberbe. - nyomta a képébe az édességet.

Jazzy hirtelen köddé vált, majd egy pohár irattal tért vissza és az anyja fejére öntötte.

- Felejtsd el, hogy a lányid vagyunk. - mondta.

Candice teljesen bepipult és megfogta magát és kiviharzott az ajtón. Richard leakarta tolni őket, de amikor látta, hogy lepacsiznak és köddé válnak a tömegbe, nem tudta megdorgálni őket.

- Szent a béke közöttük. - mondtam Zayn-nek.

- Igen. Jó őket így látni.

- Már akinek. Nem téged kerget katalógusokkal.

- De, hidd el. - veregette meg a vállam, majd ő is elvegyült a tömegbe.

mint kiderült, ma csak megünnepeljük, hogy vége a filmnek.