Második Évad 25. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Megtudni hogy ki vagy. - mondtam és szép lassan szembefordultam vele és magamhoz rántottam. Belenéztem a szemeibe megijedtem. Minden képbe került. A kirakót kiraktam. Ismerem ezt a pasit még akkor éjjelről. 

- Emlékszel rám? - zökkentett ki.

- Emlékszem... te... és a barátaid...

- Igen én és a barátaim és meg kell mondjam meg int megtenném veled, mint akkor este. Emlékszel? Csak az a kettő eszelős megvédtek téged, hogy ne essen komolyabb bántódásod.

- Hogy teheted? - néztem az ismerős arcra, amit az emlékeimből kitöröltem volna, örökre.

- Egyszerűen piás voltam én és a két barátom. Egyiket ismered is. Igen ismered. - ismételte meg, mire én megijedtem és remegtem ő lefogott és nem hagyott elmenni  - Zayn Malik és én szórakoztunk veled, ha tudod mire gondolok. - mondta és beleharapott az ajkába. Ekkor kellett szembesülnöm, hogy még is miért undorodom Zayn-től úgy, mint, de valamiért még is beleszeretem. - Két barátunk ellöktek a harmadik menet után értek oda, addig mi játékszernek használtunk. Nekem az arcomat, Zayn-nek a hátát és  Clark barátomnak a vállát tetted tönkre, úgy belénk eresztetted a karmaidat, de minket nem érdekelt élveztük és ezt te is tudod. Én most is élvezném, sőt fogom is. - mondta és erősebben magához szorított, én remegtem, és az ajkát a durva ajkát a vállamon és a nyakamon éreztem. Mikor ordítani akartam, átfordított és az egyik kezével befogta a szám, a másikkal szorosan magához húzott, hogy szabadulni nem tudtam. A lábait az enyémek köré fonta és a fülembe sugdosott. - Mi van még mindig félsz pedig akkor este először én érezhettem magam jól, veled, aztán Clark majd Zayn, de ő és én nem értük be egy menettel, de ordítottál, de hol én hol ő hol Clark fogadta be a szád. És nagyon jó volt. De sajnos Bleake és Tyler barátunk oda értek, mikor én engedtem a férfiasságomnak ismét helyet beléd. Ők megakadályozták, hogy abba az éjszakába bele haj. Igen, az a Bleake és az a Tyler akiket te ismersz. Az őr angyalaid. Hát nem emlékszel, nem te már nem emlékszel, mert lecsuktad a szemeidet a soktól. A sok vértől, mert ott kemény verekedés volt. Tyler az nap éjjel nagyon megverte Zayn-t. Bleake velem tette ugyan azt és Clark csak menekülni tudod, de őt is elkapták. Hála neked nyomor lett az életem. - mondta és a nyakamat szívogatni kezdte, majd a keze levándorolt az ágyékomhoz.  - Hogy milyen jó volt veled az a menet, és a mai is jó lesz. - ennyit mondott, majd a kocsijához kezdet vonszolni. Én csak sírtam és megharaptam a kezét, mire arcon vágott.A kocsi hátsó ülésére fektetett. A számat betömte és a kezeimet kikötötte, akárcsak a lábaim, majd a ruhámat kezdte rólam hámozni. Közben  csókolgatott és ő is a felső testén megszabadult a textiltől. Undorodtam tőle, de őt nem érdekelte sőt annál jobban élvezte rám mászott. Mikor a bugyimnál tartott, egy kéz ragadta el.

- Nem hiszem el. Hogy lehetsz ekkora állat? - mondta egy ismerős hang. Tyler volt. Aki egyet behúzott neki, de az az átkozott még mindig mozgott és ő is egy igen csak kemény jobb horgot adott a barátomnak. Ameddig ők harcoltak egy újabb ismerős tűnt fel.

- Jól van Jazz, ne aggódj urai vagyunk a helyzetnek. - mondta és ott hagyott. Majd besegített Tyler- nek. Mindketten egyszerre húztak be a fickónak, ki azonnal elterült a földön. A kezeimet és a lábaimat segítettek kikötözni és a számból kivették az anyag darabot.

- Fiúk! - sírtam. Bleake megölelt. Tyler a ruháimat, adta a kezembe.

- Még mindig jó csapat vagyunk. - mondta Bleake, Tyler-nek.

- Igen. Jazz, öltözz fel. Én beviszem ezt a rohadékot. Te nyugtasd meg. Nálunk találkozunk. - mondta Tyler és felkanalazta a földről a pasit. Én felöltöztem. Bleake pedig segített beülni a kocsiba, de én csak sírtam.

- Ne aggódj, már biztonságban van.

- Én nem emlékeztem rátok. - szipogtam - Se arra az éjszakára, utána egy és fél évig jártam pszichológushoz, hogy elfelejtsem. Meg sem tudtam nektek köszönni és beléd is rúgtam. - mondtam egy kicsit dadogva.
- Héé semmi baj. Tudom Jazz, hogy mennyire rossz neked. Én Zayn-nel azóta nem is nagyon tárgyaltam. Csak megkeresett minket 1 évvel ezelőtt, hogy megbeszéljük a dolgot, mert akkor ő is rengeteget ivott és elvesztette a fejét. Én és Tyler, pontosan ezért féltettünk tőle és féltünk is.

- Bleake... - szipogtam. Ő megölelt. Szorosan ölelt a karjaiba biztonságba éreztem magam. Valóban ez  a két fiú az én őr angyalom és Zayn a démonom. - Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?

- Ismerünk.

- Most rendbe kell szednem magam, mert Zoe-t el kell rabolnunk. - mondtam, mire kicsit furán nézet.