Második Évad 22. rész

..:: Zoe szemszöge ::.

Louis hozta a katalógusok egyik felét, én meg a másikat. Még a kocsiba felhívtam Iza-t, hogy szánjon meg minket és nyissa ki az ajtót. Ledobtuk a nappaliba a papírköteget.

- Meghúzódott a hátam. - jajgatott Louis.

- Én is ugyan annyit cipeltem. - szálltam vitába.

- Nem. Én a helyszíneket vittem. Azok sokkal nehezebbek.

- Jó. Ezt nyerted, de csak tud. Én a kajákat és abból több van.

- De a helyek nehezebbek.

- Kajákból meg több van.

- Egy pillanat. - szólalt meg Iza.

- Igen? - fordultunk felé.

- Ti tényleg azon vitatkoztok, hogy mi a nehezebb.

- Pontosan.

- Ti tudjátok. - hagyott ott minket.

Kényelembe helyeztem magam Louis ölébe, majd ő elkezdte a hajam piszkálni.

- Hogy neveznéd a közös gyerekünket?

- Ha fiú lenne Lucas. Várj. - ugrott fel. Így a fejem az öléből a kanapéra esett. - Terhes vagy?

- Nem. - ültem fel.

- Hála istennek. Anyámnak még el sem mondtam hogy van barátnőm. Nem hogy el is jegyeztem.

- Hidd el az én anyám azt sem tudja, hogy élek vagy nem.

1.

 Felkaptam az első katalógust, ami a kezembe került. Torta Díszek.

- Mit nézel? - vette ki a kezemből.

- Köszönöm. - vettem el tőle, majd az asztalra tettem, hogy ő is lássa.

2.

- Ez jó. - mutatott az elsőre.

- Nekem ez tetszik. - mutattam a mellette lévőre.

- Jó, csak senki nem tud táncolni.

- A magad nevébe beszélj.

- Mit tudsz táncolni?

- Tanultam latin táncokat.

- Soha nem mondtad.

- Soha nem kérdezted.

- Most kérdezem.

3.

- Akkor mondom, hogy Cha-Cha-Cha meg Rumba.

Lapozgattam a katalógust, majd hirtelen Louis kihúzta a kezemből.

- Legyen ez. - mutatott arra ami a lap tetején volt.

- Nem rossz. De el sem bírnál.

- De. - állt fel.

Hirtelen felkapott, majd úgy tartott mint a figura.

- Csókot nem kapok? - göbölt lefelé a szája.

Átkaroltam a nyakát, majd adtam a szájára egy apró puszit. Ahogy elhajoltam vissza húzott. Egy kicsit nagyon felvesztünk egymás ajkaiba.

Meg van az igazi. 

- Ez legyen. - szólalt meg Alex.

Louis letett a földre, majd mind a ketten Alex felé néztünk.

- Szerintem megtaláltuk. - mondta Louis.

- Szerintem is.

- Mára elég volt ennyi.

- Csak a torta fuga lett kiválasztva.

- Jól haladtunk. - bűszkűlt ki.

Felállt kidobálta a zsebei tartalmát, majd megindult felfelé.

Kimentem a kertbe megnéztem az ifjú párt. Adtam nekik friss vizet, meg kaját. Majd a nappaliban lévő madarat is el láttam. Mivel ki kellett hozni a helyét. Idézem. " nem érdekel, hogy mit szórakoztok este, nem lehet tőletek aludni"

Megmondja. Így kiköltöztettük. Mex-el együtt. Mex a konyhába próbált magának pár finom falatott kikunyerálni Iza-tól. Szereztem magamnak frutát. Meg adtam a felügyelőnek is. Lakmározásomat Louis telefonjának a csörgése zavart meg. Megfogtam a kezembe, majd bementem a fürdőbe.

- Louis keresnek.

- Mond neki, hogy két perc.

- Igen. - emeltem a fülemhez a telefont.

- Itt álok, már vagy fél órája az ajtóba. Hiába csengetek nem jön ki semmi. Ez felháborító... - mondta egy női hang.

Elvettem a fültől, majd megnéztem, hogy ki is keresi Louis. Az anyja. Oda mentem az ajtóhoz és kinéztem rajta. Nem volt sehol senki. Akkor tuti Loui régi házánál van.

- Fiam itt vagy? - kiabált egy hang.

- Nem ér rá.

- Mi vagy te?

- A barátnője.

- Milyen útszéli senkit vett már megint fel, takaríthatok utána. - sóhajtott fel.

Louis jött ki éppen a zuhany alól.

- Parancsolj. - adtam neki a telefont.

Hallgatott, közeben meg rémült képet vágott.

- Mit mondtál? - akadt ki - Nem. - Lediktálta a címet, majd kinyomta a telefont.

- Mit akart? - kérdeztem tőle, miközben leültem az ágyra.

- Beszélni velem. Személyesen. Talált nekem egy ideális barátnő jelöltet.

- Hozza őt is?

- Igen.

Vettem egy mély levegőt, majd egy gyors káromkodás magamba. A szebbnél szebb szavakat a csengő zavarta meg. Én eléggé kiakadtam. Louis meg próbált lenyugtatni. Így Iza nyitott ajtót.

- Már mehetsz is. - mondta Louis anyja.

- Már megbocsásson de ki maga? - kérdezte vissza Iza.

- Johanna Louis anyja. Ő meg itt mellettem Barbara. Szóval most már leszállhatsz a fiamról.

- Semmi közöm nincs Louis-hoz. Csak a barátom.

- Akkor mit keresel a házába.

- Nekem ehhez nincs türelmem. - indult meg az emelt fel.

- Nem ott van a kijárat. - kiabált utána Johanna.

- Csak ne öld meg őket. - adott Louis a fejemre egy puszit, majd kiment.

Felnyaláboltam a katalógusokat, majd felvittem. Ledobtam az ágyra. Lementem a konyhába készítettem magamnak egy forrócsokit.

Louis jött be a konyhába. Szinte láttam a feje felett az eső felhőket, amik villámot szórtak.

- Nyugi. Ne öld meg őket. - idéztem őt.

- Közel állok hozzá.

- Én nem. Nyugtat. - adtam oda neki az italt.

- Remélem használ. - kortyolt bele.

- Nálam használt. - mondta miközben neki álltam egy új készítésének.

Kiöntöttem magamnak az újat, majd fenékig lehúztam.
- Jössz? - kérdezte Louis.

- Csak rövid ideig.

- Addig amíg elmennek? - nézett rám a boci szemeivel. Annyira cuki.

- Nem. - vágtam rá gondolkodás nélkül.

Karon ragadott, majd kihúzott a nappaliba. Ott Alex nézte szúrasson a "vendégeinket". Büszke vagyok rá.

- Nagyon szép a ház. Nem is tudtam, hogy egy nyomozó ilyen jól keres. - mondta Barbara.

Louis le sem tagadhatná, hogy ki az anyja. Már mint kinézetre. Belülről ég és föld. Barbara meg egy szőke hajú lány. Szép. Nincs rajta három kiló smink. Természetes szépség.

- Jó estét. - köszöntem. Még is csak az anyós jelöltem. Először kedvesnek kell lenni. Úgy könnyebb csapdába csalni.

- Ki vagy? - kérdezte.

- Anya, Barbara. Bemutatom a jegyesemet, Zoe Pettershon-t. - mondta Louis, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

Az anyja felnevetett. Kár. Jobb lett volna, ha elájul. Akkor ki tudok vinni egyszerűen.

- Viccet félre téve ki ő? - kérdezte Barbara.

- Még mindig a jegyesem. - mondta Louis komolyan.

- Hány napja ismered? - kérdezte az anyja.

- Több mint két éve.

- Tüntesd már el ezt a dögöt. Idegesít ahogy engem néz. - mondta Barbara Louis-nak.

- Rám nem hallgat. - vonta meg a vállát Louis.

- Attól még tüntesd el. A te házad. - mondta Johanna.

- Nem.

- Akkor kié? Talán azé aki ajtót nyitott? Két csajod van egyszerre? - kerekedett el az anyja szeme.

- Ha hagynátok elmondanák mindent. - sóhajtott fel.

- Én felmegyek. Lehet, hogy Jazzy átküldte már a forgató könyv hiányzó részét. - mondtam Louis-nak, mire csak bólintott egyet.

Felmentem a szobába. Mex azonnal oda kapta a fejét.

- Engedj ide. - mondtam neki, mire egy kicsit arrébb ment.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd oda mentem. Először a katalógusak néztem át.

Megkaptam a forgató könyv hiányzó részét. Mikor bezártam a netet, meg akad a szemem a saját meghajtón, ahogy meg volt nyitva. Azonnal rákattintottam a Pettershon nevű mappára.

Jobb ha senki nem tudja, hogy nekem ez meg van. Még hasznomra lehet.

- Elegem van. - sóhajtott fel Louis, aki után bejött Alex is.

- Hallgatlak. - fordultam felé.

- Nem hisznek neki. Barbara rá mászott. Anyja erőszakos. - mondta Alex.

- Azt kihagyta, hogy kitettem őket. - emlékeztette őt Louis.

- Igaz. - bólogatott.

Louis arccal előre bedőlt az ágyba. Mivel póló nem volt rajta, így rátehénkedtem a lapockájára, majd masszírozni kezdtem.

- Mi megyünk. - mondta Alex, mire Mex kinyitotta az ajtót.

- Csukjátok be. - mondtam mire bevágták.

Miközben masszíroztam Louis ő a lábam simogatta. Egy idő után, maikor már nem éreztem a kezem, mellé feküdtem, mire felém fordította a kezét.

- Mondtam már, hogy szeretlek? - kérdezte tőlem.

- Ma még nem. - ráztam meg a fejem.

- Imádlak. - ölelt magához.

Kiráncigáltam alólunk a paplant, majd a felhúztam. Éppen, hogy ki lássak belőle.

- Jó éjt.

- Reggel még át kellene nézni a katalógusokat. - mondtam neki.

- Jó. - nyögött fel.

- Jó éjt. - szippantottam be az illatát.

Gyorsan elnyomott az álom. Álmomba, gyilkos voltam. Követtem apám nyomdokait. Nem kellene lefekvés előtt titkos mappákat olvasnom.