Második évad 21.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Rajtatok kívül mindenki. - mondta Liza. Ideje, hogy elmondjam, hogy mi is van bár elég érdekes arcokat vágnak. Ezek a pizsamák...
- Na jó. Nagyon sajnálom, de a filmnek haladni kell. Mert ma délelőtt végezek a tanári pályafutásommal és az esküvőtökig a filmet is szeretném befejezni. Remélem nem nagy kérés. - mondtam, de Zoe igen szúrósan nézet rám. - Mielőtt bármit is mondasz remekül mutattatok a kamerába. Egyébként kellenek jelenetek a filmhez. Holnap elkezdjük a forgatást. Liam mondta, hogy nincs ügyetek tehát nyugi. - mosolyogtam.
- Híres leszek! - mondta Harry, amit mi felvont szemöldökkel néztünk végig.
- Én meg éhes. - morogta Niall.
- De mi aludtunk Jazz. -jött közelebb Zoe.
- Tudom és sajnálom. De meg kell értened, hogy a színészi karrierem zárása ként kell. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Szemmel láthatólag rám hagyta a dolgot - Egyébként a kocsiba van ruha, szóval nem muszáj pizsibe flangálnod. - hozzá tettem.
- Jó. Azt meg köszönöm. - vett irányt kifelé a kocsimhoz. Miután átöltözött kezdetét vette a forgatás, nekem el kellet mennem.  A suliba megkaptam az ajánlásom, hogy milyen tanár voltam, munka társ stb. Nem nagy dolog. Aztán vissza benéztem, hogy hogyan haladnak.
- Zoe! - szóltam rá, mikor láttam, hogy egy igazi pisztolyt akar behozni a forgatásra a lövöldözős jelenethez.
- Mi van? - nézet értetlenül.
- Ezt te sem gondolod komolyan, ha nem viszed ki azt a fegyvert.
- Jó. Megyek és kiviszem. - nem sokáig kellet győzködni.
- Boldogultok? Mert ha igen én elmennék intézni az esküvőt. - mondtam Zayn apjának.
- Persze. Menj csak!
- Rendben és köszönöm. Sziasztok! - köszöntem el egyszerre mindenkitől.
Először az esküvő lehetséges időpontjait kértem ki, majd elmentem meghívót és helyszínt nézni. Tehát a nővérem boldog lehet. Összeírtam, kiket kell meghívni biztosan, persze ezt csak vázlat szerűen írtam meg. Ezzel elment az egész napom. Szegény Tyler és Fanta most nélkülem játszanak otthon, de mielőtt haza megyek vissza kell mennem Zoe-hoz, hogy megnézzék ők is a lehetőségeiket az esküvővel kapcsolatba, de azért még be nézek a Cupido kávézóba. Kiterítettem magam elé mindenből a lehetséges jelölteket és elemezni kezdtem.
- Férjhez készülsz menni kislány? - szólt hozzám egy régi kedves ismerős még a gimiből.
- Szia, én nem. De Zoe igen.
- Ejh, hogy megnőttél már nem is vagy manó. - mondta a barátunk még a gimiből Darren.
- Vicces valaki, de te sem vagy már ragyás. - húztam gúnyos mosolyra a szám, ő pedig leült velem szembe az asztalhoz.
- Köszi. De Zoe-nak elment az esze?
- Nem csak szerelmes, de te ezt nem értheted.
- De és hidd el, hogy belőled hamarább kinézném, hogy valakihez feleségül mész.
- Gondolom már meg is tettem.
- Oh...de hol a gyűrűd?
- A férjem meghalt. - mondtam ki szárazon.
- Sajnálom Jazmine.
- Semmi baj. De mesélj mi van veled. Elég régen láttalak.
- Nem sok. Könyvelőként dolgozom. Még mindig a csajok kedvence vagyok, ha érted mire gondolok. Apámék elváltak. Anya lelépett egy részeges pasassal. Cortney talált magának egy jól fizető állást. De még mindig olyan hisztérika.
- Értem.
- Nah és veled? Azon kívül, hogy szervezed a nővéred esküvőjét és özvegy vagy.
- Színészkedtem, énekeltem, tanárt játszódtam és marketing területen is elhelyezkedtem.
- Ejha, nem vesztegeted az időt.
- Nem. Valóban nem.
- Tudod, nekem mindig tetszettél, szóval ha rá érnél meginni valamit velem valamikor, akkor...
- Szóval veled? 
- Igen, velem.
- Ha lesz időm, hagyok itt egy üzenetet, de most Zoe-hoz kell robognom. - szedtem össze a katalógusokat és papírokat.
- Rendben. Jazmine, - szólt, mikor már az ajtó felé haladtam. Vissza fordultam. - Várom az üzenetedet. - kacsintott.
- Viszlát Darren!- léptem ki az ajtón.
Emlékszem, mikor éjszaka megszöktette Zoe-t otthonról, hogy elmenjenek motorozni, én meg úgy csináltam mintha aludnék, persze nem aludtam, de ezt senki nem tudta. Arra is emlékszem, mikor iskolai fotózásra a göndör lóboncával és a farmer dzsekiével állított be. Hát mára azért javított ő is az összképen. Mindenki szerint a suli egyik legmenőbb emberkéje volt. Zoe is köztük volt. De én sose voltam menő. Nem nekem a tanulásra és a "balett"-re kellet koncentrálnom, de igazából én a sport csarnokban edzettem. Sose akartam vele járni, nem voltam az a fiúzós fajta és hát a szemüveg elég sok fiút elriasztott, na meg az akkori magasságom, az öltözködésem és az emberek szerinti stréberségem. Olyan voltam Zoe és Darren mellett mint egy inas. Szörnyű volt, de azért mindig rendes volt velem.
Utólag bele gondolva nagyon unalmasnak hittek az emberek, de aki ismert (Zoe) tudta, hogy nem is vagyok olyan gáz, sőt a bálon nem ismertek fel, lekerült a szemüveg, volt rajtam egy kis smink és persze a hajamat kiengedtem. Emlékszem megkérdezték Zoe-tól, hogy ki az akit magával hozott, nagyon nem volt jó érzés, de ez van. Zoe egyszerűen közölte, hogy a húgát. Nah utána mindenki máshogy nézett rám, de én ugyan úgy a szemüveg keret és a copf, valamint az egyszerű ruhák mögé temetkeztem. De ez egy másik történet.
- Sziasztok! - köszöntem Zoe-éknak, mikor ajtót nyitottak.
- Hát te? - érdeklődött a nővérem.
- Örvendek Jazmine Gordon a húgod. - nyújtottam kezet.
- Jazz! - mordult rám.
- Jó-jó bocsi. Itt vannak a katalógusok én bejelöltem a szerintem lehetségeseket. Az ár ajánlatok és az idő pontok és a...
- Oké, látom. - mondta és átvett mindent tőlem.
- Ez komoly? - nézett ránk Louis. - Ennyit meg kell nézni?
- Igen. - mondta Zoe.
- Na jó, ti válogassatok. Ha meg van majd jövök, de holnap benézek, hogy mit okoskodtatok ki. Pápá! - indultam haza. Tyler vacsorával várt, de szerintem kilovagolt, mert nem láttam sehol. Fanta a szobámba játszott egy plüss figurával. Meg vacsoráztam és kiültem. Vártam Tylert.

1 megjegyzés: