Második Évad 35. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Ez nagyon nem jó így, igaz ma kiengednek, de a testvérem esküvőjén kellett eltörnöm a lábam, pont én bénáztam el az esküvőt... de legalább a nászút után Zoe elhozta nekem Fantát. Tyler haza vitte és Bleake pedig végig mellettem volt. Az orvosok megengedték, hogy 5 nap múlva haza menjek. Leveszik a gipszet is. Egyébként a film premier pont azon a napon lesz. Alig várom. Csak ugye azért nem a legjobb, magas sarkúba lenni egy lábtörés után, de majd megoldom valahogy. Ami az itten töltőt időt illeti a fiúk minden nap bejönnek és hoznak valami finomat. Van Tv, és rendbe tudom tenni a gondolataimat. Rájöttem, hogy lassan mindent el kell, hogy mondjak Zoe-nak. Tudnia kell, hogy miért vagyok ilyen és hogy mi lett velem. Lehet, hogy soha nem ért meg majd, de lehet, hogy végre rájön, ahogy én is, hogy szeretem Bleake-t.

- Szia, szívem! - lépet be a lovagom félre tolva minden gondolatom.

- Szia! - köszöntem, majd egy csókkal üdvözöltük egymást.

- Beszéltem az orvossal, ma haza enged. De csak jövő héten kerül le rólad a gipsz.

- Imádlak! - csókoltam meg megint.

- Én is, de még pihened kell nekem meg házat kell vennem.

- Házat venni? - néztem rá.

- Igen. Tyler közelébe van egy másik eladó birtok és megtudjuk venni, és én arra gondoltam.

- Bleake, te azt szeretnéd ha összeköltöznénk? - szakítottam félbe.

- De csak ha te is szeretnéd és nem csak, mint testvérek. - ezen elmosolyodtam.

- Akkor ajánlom, hogy jó ízlésed legyen a házak terén. - pusziltam meg.

- A lányok terén is az van. - húzta ravasz mosolyra az ajkát. Válaszul csak megcsókoltam.

 .:: Bleake szemszöge ::.

Nem tudom, hogy kellene csinálnom, de valahogy most már időszerű lenne és nem akarom sablonosan, mert az nem lenne hozzá méltó talán igen ez lesz az beszélnem kell Zoe-val. Remélem valóban úgy gondol mindent, ahogy a csókjai elmondják. 

- Na jó el kell mondanom valamit.

- Mit? - nézet rám értetlenül.

- Bent járt nálad Zayn és csúnyán össze kaptam vele. - ismertem be a bűnöm, mire érdeklődve nézet rám.. tehát el kell mondanom mindent. - Arra, jöttem be, hogy te alszol ő meg megpuszil és fel ment a pumpám. Szóval tudod, hogy szeretlek és nem akarom, hogy ő a közeledbe legyen és vitatkoztunk már nem a kórterembe és nem is az épületbe kimentünk az utcára, mert Tyler mondta, hogy ezt nem itt kéne, tehát hangos szó váltásba keveredtünk ő azt mondta hogy szeret téged én meg behúztam neki egyet. - fejeztem be a történetet közben bevillant a kép, mikor Zayn-t megtaláltam az alvó angyalomnál.

- Bleake, nem érdekel mit tettél vele. Én téged szeretlek. - ennyit mondott, tehát nem haragszik.

- Én pedig téged. - Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam egy hosszú szemikontagtus után.

A csók ő maga volt, vad, szenvedélyes, de még is érzékeny és angyali. Nem tudom, hogy hogy mondom el neki, de muszáj lesz neki is tudni kell, ha én már közel mindent tudok.

- Öltözz és mehetünk haza. - engedtem el a karjaimból.

- Rendben, de csak akkor, ha elmondod, hogy min gondolkozol.

- Elmondom, de nem most.

- Bleake, létszíves.

- Ezt nem így akartam, de legyen. - vettem egy nagy és mély levegőt, mert hát most parázok és nem kicsit. - Szóval nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Te megosztottad velem mindent titkod, hát nekem is meg kell osztanom veled egyet.

- Hallgatlak. - ennyit mondott.

- Az anyád. - kezdtem bele.

- Igen?

- Az anyukád az igazi anyád,  a vérszerínit.

- Bleake! - szólt rám.

- Nos ő ,mikor elhagyott titeket hozzáment az apámhoz. Az én szüleim is elváltak, anyával maradtam. De az anyukád megbízott, hogy vigyázzak rád. - mondtam ki végül.

- Tessék? - akadt ki teljesen.

- Sajnálom.

- Te végig játszottál velem? Csak egy megbízás vagyok? - néztem rá.

- Nem! Az elején egy feladat voltál az életemben, de mára már te vagy az életem.

- Bleake, én nem tudom, hogy higgyek neked. Benned mindig bíztam.

- Fizetett nekem, de mikor megláttalak és beszéltem veled, tudod legelőször. Visszaadtam a pénzt és megszakítottam vele és az apámmal a kapcsolatot. 

- Bleake. - kezdet neki, félek, hogy soha többé nem akar látni. - Köszönöm, hogy elmondtad, de én erről már tudok.

- Tessék? - most én döbbentem le. - Még is kitől?

- Az anyukádtól. Elmondta, hogy megbízott anyám téged, és hogy te elutasítottad, az okot nem mondta el. 

- Az ok, az hogy szeretlek. - mondtam el én az okát.

- Tudom.

- És nem haragszol?

- Nem. - válaszolt és neki állt öltözni. Ez az én Jazmine-om. Okos, makacs, olykor lázadó és vad, de mindig tiszta lelkű és angyali.

.:: Zayn szemszöge ::.

Ma van a nagy film premier, remélem Jazz is ott lesz. Beszélnem kell vele, de úgy, hogy az a kettő nincs jelen.  El kell mondjam neki, hogy szeretem és hogy bocsásson meg, ha tetszik a régi volt barátomnak ha nem. Nem is értem miért akarok vele lenni, amikor már hány pasija volt... és hát.. engem észre sem vesz, de majd megmutatom neki. Bleake úgy sem lehet jelen a premieren csak Tyler... de nem fog botrányt csinálni...

Bleake már megtette helyette, mikor benéztem Jazz-hez a kórházba. De ő miért utált meg? Ő nem vesz figyelemebe. A francba is!!!! Kit érdekel. Ostoba liba! Most irány a premier.

Ha egyszer sikerülne valami, és ott lesz Perrie-is. Szerencsétlen vagyok.

~ Premier ~ 

.:: Jazz szemszöge ::.

Szuper, itt lehetek a saját filmem bemutatóján, és rengetegen vannak, úgy érzem most egy titkos álmom vált valóra, kár hogy Bleake nem jöhet velem, mert neki orvosi konzultációja lesz az állatkerttel. De Zoe itt lesz, ha nem akkor esküszöm, hogy kinyírom. Mikor oda értem még nem a megjelenő  ruhába Louis-sal csináltunk egy közös képet. Utána Harry-vel és Niall-al majd persze a főnökkel vagyis Liam-mel is kellett.

Zayn oda jött, hogy beszéljen velem hát, én nem akartam, de félre hívott, amit le is kaptak a fotósok, szerencsére már a rendes ruhába voltam.

- Zayn! Nem akarok veled beszélni, csak ha muszáj. - hagytam ott, de elkapta a karom.

- Meg kell hallgatnod! - próbált erősködni.

- Nem nem kell és nem is foglak.

- De szeretném ha meghallgatnál! - ismételten egy Zayn Malik-ot hallhatunk. Felhúztam a szemöldököm és közöltem, hogy nem, mikor az apja oda jött, hogy jelenésünk van.

- Gyertek! Kezdünk. - hívott minket.

- Megyünk. - válaszoltam és elindultam.

- Egyet árulj el, lesz amikor meghallgatsz? - kérdezte meg.

- Lehet, de lehet, hogy  nem. - hagytam magára. - Zoe! - kerestem a tömegben a testvéremet.