Második Évad 33. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Kimondták a boldogító igent meg megvolt már a lagzi nagyobb része én ki mentem a teraszra, tudni kell, hogy ott lépcső volt és megcsúsztam, a földön kötöttem ki.

- Valaki! SEGÍTSEN! - óbégattam. De nem volt sikeres. Nagyon fáj a lábam és nem birok felállni sem, Zoe ki fog nyírni, mert elszúrom a tökéletes lagzit. Nagyon ciki, én voltam azon, hogy minden remekül sikerüljön, de én rontom el.

- Gyere! Segítek! De te mit csináltál már megint? - állított talpra. De a lában nem akart a földön megállni, így rá támaszkodtam.

- Elestem. - ismertem be. Kicsit mosolygott. Majd a kocsi felé vette az irányt. Tényleg ő az őrangyalom, csak most nem pontosan érkezett.

- Hova megyünk?

- Még kérdezed? A kórházba. - jelentette ki.

- De elég egy szék meg borogatás.

- Nem! - szakított félbe - Eltört, neked kórházba a helyed és én be is viszlek. Ha kell később mindent megmagyarázok a nővérednek, de most irány a kórház.

- Oké. - adtam fel. Rájöttem, hogy valamit el kell mondanom Bleake-nek - Mondhatok valamit? - kérdeztem meg tőle mikor be ült a volán mögé.

- Persze. De előtte én is szeretnék mondani valamit. - hát jó.

- Oké.

- Szóval én csak azt akarom mondani, hogy én még mindig szeretlek és szeretni is foglak. Hiába mentem el, te már bennem élsz. Bennem van a mosolyod, a könnyed, a dacod. A csókod íze. A tekinteted, a mozdulatod, de ami a legfontosabb. Erősen bennem ég az irántad érzet szerelem.- Szerelmet valót. Ezt el sem hiszem.

- Bleake, én nem akarok mást mondani, mint hogy sose tudlak kiverni a fejemből, mert beléd szerettem. - Kimondtam, ő is. Meg volt az egymásnak szánt vallomás, amit ismét az az édes csók váltott fel, ami után mindig mosolygok és egy újabb csókért vágyakozom. Nem tudom, hogyan azt sem mikor, de megtaláltam ŐT. Igen csupa nagy betűvel, mert nekem Ő az igazi. Nem csak őrangyal, barát és pasi. Hanem Ő az akiért a szívem dobog. Nem tudom és bevallóm nem is érdekel, hogy mikor történt ez meg velem, hogy szerelmes lettem belé, de egy biztos. NEKEM Ő KELL és a csókjai arról árulkodnak, hogy NEKI ÉN KELLEK. Így lesz a mesékben két darabból egy egész. Hát velünk is megtörtént. Be vitt a kórházba, ahol bent kellene maradnom, mert sikeresen eltört a lábam, azt mondták két hétig a kórházba kell maradnom és utána kapok járó gipszet elvileg. 

- Ha én nem akarok itt maradni? A testvéremnek ma volt az esküvője. - próbáltam alkudni az orvossal.

- Kisasszony, a válaszom, hogy marad.

- Én is maradhatnék éjszakára? - kérdezte Bleake a dokit.

- Felőlem. Reggel jövök és ellenőrzök a vizit során. - mondta az orvos és kiment a kórteremből. Én oda mentem a nekem kijelölt ágyhoz. Bleake, elszaladt a cuccaimért, hogy legyen mit felvennem stb. utána a kórházi ágyban töltöttük az estét. Én aludtam, ő vigyázott rám.

- Szeretlek! - mondta, amikor álomra hajtottam a fejem és megpuszilt, nekem már nem volt erőm válaszolni. De én is szeretem.