Második évad 21.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Rajtatok kívül mindenki. - mondta Liza. Ideje, hogy elmondjam, hogy mi is van bár elég érdekes arcokat vágnak. Ezek a pizsamák...

- Na jó. Nagyon sajnálom, de a filmnek haladni kell. Mert ma délelőtt végezek a tanári pályafutásommal és az esküvőtökig a filmet is szeretném befejezni. Remélem nem nagy kérés. - mondtam, de Zoe igen szúrósan nézet rám. - Mielőtt bármit is mondasz remekül mutattatok a kamerába. Egyébként kellenek jelenetek a filmhez. Holnap elkezdjük a forgatást. Liam mondta, hogy nincs ügyetek tehát nyugi. - mosolyogtam.

- Híres leszek! - mondta Harry, amit mi felvont szemöldökkel néztünk végig.

- Én meg éhes. - morogta Niall.

- De mi aludtunk Jazz. -jött közelebb Zoe.

- Tudom és sajnálom. De meg kell értened, hogy a színészi karrierem zárása ként kell. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Szemmel láthatólag rám hagyta a dolgot - Egyébként a kocsiba van ruha, szóval nem muszáj pizsibe flangálnod. - hozzá tettem.

- Jó. Azt meg köszönöm. - vett irányt kifelé a kocsimhoz. Miután átöltözött kezdetét vette a forgatás, nekem el kellet mennem.  A suliba megkaptam az ajánlásom, hogy milyen tanár voltam, munka társ stb. Nem nagy dolog. Aztán vissza benéztem, hogy hogyan haladnak.

- Zoe! - szóltam rá, mikor láttam, hogy egy igazi pisztolyt akar behozni a forgatásra a lövöldözős jelenethez.

- Mi van? - nézet értetlenül.

- Ezt te sem gondolod komolyan, ha nem viszed ki azt a fegyvert.

- Jó. Megyek és kiviszem. - nem sokáig kellet győzködni.

- Boldogultok? Mert ha igen én elmennék intézni az esküvőt. - mondtam Zayn apjának.

- Persze. Menj csak!

- Rendben és köszönöm. Sziasztok! - köszöntem el egyszerre mindenkitől.

Először az esküvő lehetséges időpontjait kértem ki, majd elmentem meghívót és helyszínt nézni. Tehát a nővérem boldog lehet. Összeírtam, kiket kell meghívni biztosan, persze ezt csak vázlat szerűen írtam meg. Ezzel elment az egész napom. Szegény Tyler és Fanta most nélkülem játszanak otthon, de mielőtt haza megyek vissza kell mennem Zoe-hoz, hogy megnézzék ők is a lehetőségeiket az esküvővel kapcsolatba, de azért még be nézek a Cupido kávézóba. Kiterítettem magam elé mindenből a lehetséges jelölteket és elemezni kezdtem.

- Férjhez készülsz menni kislány? - szólt hozzám egy régi kedves ismerős még a gimiből.

- Szia, én nem. De Zoe igen.

- Ejh, hogy megnőttél már nem is vagy manó. - mondta a barátunk még a gimiből Darren.

- Vicces valaki, de te sem vagy már ragyás. - húztam gúnyos mosolyra a szám, ő pedig leült velem szembe az asztalhoz.

- Köszi. De Zoe-nak elment az esze?

- Nem csak szerelmes, de te ezt nem értheted.

- De és hidd el, hogy belőled hamarább kinézném, hogy valakihez feleségül mész.

- Gondolom már meg is tettem.

- Oh...de hol a gyűrűd?

- A férjem meghalt. - mondtam ki szárazon.

- Sajnálom Jazmine.

- Semmi baj. De mesélj mi van veled. Elég régen láttalak.

- Nem sok. Könyvelőként dolgozom. Még mindig a csajok kedvence vagyok, ha érted mire gondolok. Apámék elváltak. Anya lelépett egy részeges pasassal. Cortney talált magának egy jól fizető állást. De még mindig olyan hisztérika.

- Értem.

- Nah és veled? Azon kívül, hogy szervezed a nővéred esküvőjét és özvegy vagy.

- Színészkedtem, énekeltem, tanárt játszódtam és marketing területen is elhelyezkedtem.

- Ejha, nem vesztegeted az időt.

- Nem. Valóban nem.

- Tudod, nekem mindig tetszettél, szóval ha rá érnél meginni valamit velem valamikor, akkor...

- Szóval veled? 

- Igen, velem.

- Ha lesz időm, hagyok itt egy üzenetet, de most Zoe-hoz kell robognom. - szedtem össze a katalógusokat és papírokat.

- Rendben. Jazmine, - szólt, mikor már az ajtó felé haladtam. Vissza fordultam. - Várom az üzenetedet. - kacsintott.

- Viszlát Darren!- léptem ki az ajtón.

Emlékszem, mikor éjszaka megszöktette Zoe-t otthonról, hogy elmenjenek motorozni, én meg úgy csináltam mintha aludnék, persze nem aludtam, de ezt senki nem tudta. Arra is emlékszem, mikor iskolai fotózásra a göndör lóboncával és a farmer dzsekiével állított be. Hát mára azért javított ő is az összképen. Mindenki szerint a suli egyik legmenőbb emberkéje volt. Zoe is köztük volt. De én sose voltam menő. Nem nekem a tanulásra és a "balett"-re kellet koncentrálnom, de igazából én a sport csarnokban edzettem. Sose akartam vele járni, nem voltam az a fiúzós fajta és hát a szemüveg elég sok fiút elriasztott, na meg az akkori magasságom, az öltözködésem és az emberek szerinti stréberségem. Olyan voltam Zoe és Darren mellett mint egy inas. Szörnyű volt, de azért mindig rendes volt velem.

Utólag bele gondolva nagyon unalmasnak hittek az emberek, de aki ismert (Zoe) tudta, hogy nem is vagyok olyan gáz, sőt a bálon nem ismertek fel, lekerült a szemüveg, volt rajtam egy kis smink és persze a hajamat kiengedtem. Emlékszem megkérdezték Zoe-tól, hogy ki az akit magával hozott, nagyon nem volt jó érzés, de ez van. Zoe egyszerűen közölte, hogy a húgát. Nah utána mindenki máshogy nézett rám, de én ugyan úgy a szemüveg keret és a copf, valamint az egyszerű ruhák mögé temetkeztem. De ez egy másik történet.

- Sziasztok! - köszöntem Zoe-éknak, mikor ajtót nyitottak.

- Hát te? - érdeklődött a nővérem.

- Örvendek Jazmine Gordon a húgod. - nyújtottam kezet.

- Jazz! - mordult rám.

- Jó-jó bocsi. Itt vannak a katalógusok én bejelöltem a szerintem lehetségeseket. Az ár ajánlatok és az idő pontok és a...

- Oké, látom. - mondta és átvett mindent tőlem.

- Ez komoly? - nézett ránk Louis. - Ennyit meg kell nézni?

- Igen. - mondta Zoe.

- Na jó, ti válogassatok. Ha meg van majd jövök, de holnap benézek, hogy mit okoskodtatok ki. Pápá! - indultam haza. Tyler vacsorával várt, de szerintem kilovagolt, mert nem láttam sehol. Fanta a szobámba játszott egy plüss figurával. Meg vacsoráztam és kiültem. Vártam Tylert.

Második Évad 20. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel a szörnyű ébresztő hangja vert ki az álmomból.

- Kapcsold ki. - nyöszörgött Louis.

Nemes egyszerűséggel lerúgtam az éjjeli szekrényről.

Visszafeküdtem a kényelmes helyemre és vártam, hogy vissza aludjak. Louis közelebb húzott magához, majd kispárnának használtam a felkarját. Kényelembe helyeztem magam amikor éreztem, hogy a lábamnál valami remegni kezd.

Közelebb rugdostam magamhoz, majd megnyomtam a telefon zöld gombját.

- Igen?

- Louis?

- Alszik.

- Adod?

- Igen. - tartottam a füléhez.

- Mi az? - morogta.

- Kelljetek van egy hulla jelöltünk.

- Jó ott marad.

- Több lelkesedést vártam.

- Majd ha fel ébredek.

- Elhiszem, hogy jól mulattatok az éjjel, de most már reggel van. Megyek értetek. Három perc és ott vagyok.

Oda adta nekem a telefonját amit én eldobtam.

- Aúúúúúú. - ugrott meg.

- Hova dobtam? - könyököltem fel.

- Pont... - mondta magas hangon.

- Sajnálom. - adtam az arcára egy puszit.
Óvatosan fel állt, majd fel vett egy alsót meg a pizsama nadrágját.

Én is felvettem egy bugyit, meg egy melltartót, majd felhúztam rá a csókos pizsimet. Louis vissza feküdt az ágyban, majd én is mellé bújta.

- Tényleg sajnálom. - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Nem tudok rád haragudni. - húzott közelebb magához, majd adott egy jó nagy cuppanós puszit a jobb arcomra.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Niall meg Harry rontott be rajta.

- Jó reggelt az ifjú párnak. - mondta Niall miközben oda adott nekünk két kávét.

- Mit akartok? - takartam a kezemmel a szememet a naptól.

- Egy hullaságot megoldani. - mondta Niall.

- Az meg mi? - ült fel Louis é húzott magával engem is.

- Egy olyan eset amikor a gyilkos meg van, sőt lehet, hogy a hulla is. Szóval irány. - fogta meg Louis kezét és elkezdte húzni.

Harry felkapott a hátára, majd mind a ketten a kocsiba végeztük.

- Azért az megvárhattátok volna, hogy felöltöztek? - húztam jobban magamra köntös.

Még szerencsém volt. A papucsot feltudtam kapni a kezembe.

Rövid volt az út a hulláig. Ahogy megérkeztünk, már szálltunk is ki.

- Ezek meg, hogy néznek ki? - akadt ki Liam.

- Azt mondtad, hogy most azonnal hozzuk őket ide. Parancsolj. - mondta Harry.

- Azért fel öltözhettek volna.

- Mi is ezt mondtunk. - morogtunk.

- Akkor így maradtok. A lényeg van egy hullánk. - örült meg Liam.

- Régen nem örültél neki. - húztam fel a szemöldököm.

- Azóta örülök amióta kiderült, hogy nem vámpír vérfarkas és nem is zombi, ufó sem. Semmi csak egy ember.

- Én nem értek semmi.

- Hidd el én sem. - mondta Louis.

- Szóval úgy néz ki megtaláltuk a hullát, de még nem biztos. Meg kell kérdezni a gyilkos, hogy őt akarta-e megölni. - foglalta össze Liam.

- Miért is kell nekünk itt lennünk? - tértem a lényegre.

- Mert a csapat tagjai vagytok, szóval ezért. - mondta Harry.

- Szóval mehetünk az őrsre. - csapta össze e kezét Niall.

Ahogy megérkeztünk a kapitányságra az első amit észre vettem Zayn. Tegnap viszonylag megbeszéltük a dolgot, de jobbat örültem volna, hogy ha többet nem látom.

- Sziasztok. - köszönt.

- Szóval akkor hol a hulla? - kérdeztem.

- Lent. Liz vár minket, hogy vigyük a gyilkos.

- Akkor hol voltunk idáig? - akadt ki Louis.

- Ahol a hullát találtuk.

- Csak menjünk. - topogtam a mamuszomba.

- Cuki. - jegyezte meg Liam, miközben beszálltunk a liftbe. Zayn is velünk jött. Harry és Niall meg hozzák a gyilkost.

- Te hibád. Szét fagyok. - morogta Louis.

Levettem a köntösöm és oda adtam neki. Jól állt rajta a női ruha. Mint ha rá öntötték volna. Éppen, hogy be bírta kötni.

Mire le értünk, már lent volt az elkövető meg egy üres asztal.

- Hol a hulla? - kérdezte Louis.

- Valahol ebbe a terembe, mert az ajtó nem nyílt ki, bezártam. Most nyitottam ki, mert ti jöttök. Louis jó a köntösöd, Zoe neked meg cuki a papucsod. - jegyezte meg nevetve.

- Vicces, de engem idegesít, hogy egy hulla mászkál itt. - jegyezte meg Louis.

- Ott van. - kiabált a gyilkos.

- Hol? - fordultunk meg.

- Ott. - mutatott az ajtóra.

Az ajtóra ahol kamarák álltak. És jöttek be. Ez tényleg a kész átverés volt. Kinyírom azt aki kitalálta.

- Gratulálok, jók voltatok. - tapsolt Jazzy.

- Kinyírlak. - mondtam higgadtan.

- Tudom, de kíváncsi voltam mit reagáltok. Amúgy Louis cuki a ruhád. Zoe neked meg a papucsod.

- Oké mindenki szálljon le a papucsomról. - kiabáltam.

- Rendben, rendben.

- Mi volt ez az égész? - akadtak ki a fiúk.

- Mivel Zoe apja életét megfilmesítjük, és mivel a végén ti is nagy szerepet játszatok, ezért teszteltünk. - mondta Zayn.

- Ki volt benne? - kérdezte Niall - Meg akkor most ki nyerte a fogadást?

- Rajtatok kívül mindenki. - mondta Liz. - Senki vagy nekem adhatjátok a pénzt.

- Gyereket ne szüljek? - vágtam rá azonnal.

Második évad 19.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Mikor oda értem igen csak sötét volt és nem sok mindent láttam. De ezek szerint ő észre vett.

- Szia, remélem egyedül jöttél. - szólalt meg mögöttem a telefonból ismerős hang.

- Egyedül. Halljam mit akarsz tőlem. - tértem a lényegre, mivel ő nem akarta a személyét leleplezni. Hátulról megszorította a karom és nem engedte, hogy szembe kerüljek vele. Kivételesen nem ellenkeztem.

- Ne siess a faggatózással. Te nem emlékszel rám igaz? Nem ismered fel a hangom. - mondta. Én nem válaszoltam. - Gondoltam, tudod, te nagyon csúnyán tönkre tetted az életemet.  - folytatta, de megint nem reagáltam. - Most én teszem tönkre a tiédet. Még ma este elmondod Bleake barátodnak, hogy soha többé nem akarod látni, ha nem így lesz az életével fizet. Találj ki valami indokot.

- Még is mit képzelsz? - akadtam ki és rántottam a karjaimon egyet, de még jobban megszorított.

- Ne feledd, meghal ha te nem jól viselkedsz. Most pedig csáó. - csókolta meg a nyakam undorodtam tőle és hátra rúgtam, de nem találtam el. Ő elengedte a kezem, de mire megfordultam szinte már el is tűnt. Fogalmam sincs kilehet, mert nagyon sok ellenségem van és szerintem a számuk napról napra nől. De most telefonáljunk. Bleake felvette.

- Szia! - szóltam bele.

- Szia! Hol vagy? Van valami baj? - rögtön aggodalmaskodott, de meg kell tennem nem szabad, hogy meghaljon.

- Nincs baj, csak azt akarom elmondani. - vettem egy nagy levegőt - hogy ne keres többet. Nem szeretnék se beszélni, se találkozni veled. Ha a ház el kell majd adom a pénzt. Ne keress, ne érdeklődj és ne kérdez. Ég veled! - nyomtam ki a telefont és ki is kapcsoltam, hogy ne keressen. Nem tudom, hogy fogja megemészteni de nincs más megoldás. Egyenlőre, de most irány haza.

- Hova-hova? - lépet a kocsimhoz egy férfi.

- Haza-haza. - válaszoltam majd kikerültem.

- Egyedül?

- Nem is veled. - nyitottam ki a kocsi ajtót.

- Kérdezhetek még valamit? -nézet be az ablakon.

- Csak gyorsan.

- Nem fájt mikor a menyből idejöttél? - ezzel akar felszedni!?

- Az jobban fájna neked, ha elgázolnálak. Viszlát! - pörgettem fel a motort és elindultam. A srác még egy darabig értetlenül nézet a kocsi után.

Én még mindig azon gondolkoztam, hogy ki az akinek ennyire tönkre tettem az életét és ilyen módszerekhez kell folyamodnia. Ráadásul, hogy fogom én ezt megoldani fogadni mernék, hogy először Bleake-től szakít el majd folyamatosan a többiektől is bár ne így lenne. Írnom kell egy listát a jelöltekről és fel kell kutatni őket, hogy megtudjam ki a fenyegetőm. Én ezt nem hagyom annyiba.

Mikor haza értem otthon egy nem várt meglepetés fogadott.

- Te mit keresel itt? - néztem értetlenül.

- Nem tudtam eltalálni, hogy mi van. - ennyit mondott, közben Tyler kisétált a szobából.

- Te maradsz! Miért engedted be? - kérdeztem a menekülőt.

- Mert, nem volt más választásom.

- Csak hallgass meg! A legjobb barátod vagyok - ránézet Tyler-re - az egyik. Nem tudom mi történt, de tudom, hogy Te nem ilyen vagy. Mi történt? - érdeklődött még mindig Bleake. Csak azt tudnám, hogy hogy került ide.
- Nem érted, hogy nem akarlak többé látni! - kiabáltam vele és már majdnem a könnyeim is futásnak eredtek az arc nevű futópályán, de tűrtem. Ő a szememet vizsgálta.

- Hazudik Miss. Mi a baj? Tyler se mondta el, te sem. A házad hirtelen el akarod adni. A cuccaimat anyukámhoz vitted a pénzzel. Nem akarsz többé látni. Ne keresselek. Magyarázd meg! Most! - emelte fel ő is a hangját.

- Magyarázatot akarsz? - néztem bele a mély barna szemeibe. Tyler csendben figyelt. Tudom, hogy ő tudja miről van szó és hogy nem árul el.

- Igen. - válaszolt, de a tekintetét le nem vette rólam. Össze szedtem minden színészi tehetségem és erőm, a válasz adáshoz.

- Elmentél. Tudom, hogy azért, hogy szimplán barátok maradjunk. De arra nem gondoltál, hogy milyen volt nélküled nekem. Nem nem szeretlek. Sőt már gyűlöllek és többet nem akarlak látni. Az ok egyszerű, nem gondoltam volna, hogy pont te futamodsz meg. De most menj el! Ne keres, mert azzal még inkább elveszíthetsz. - mondtam keményen, majd felálltam a fotelból és elindultam felfelé. Bleake utánam jött volna, de Tyler megállította.

- Menj el és többet ne gyere ide! - ennyit mondott, én nem figyeltem rájuk felmentem. Nem sokkal később Tyler is utánam jött.

- Elment? - kérdeztem meg.

- Igen.

- Köszönöm.

- Ne köszönd. De  most feküdj le nagyon nyúzott vagy. - adott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. Fanta az ágyamon dekkolt egy kicsit szétterülve, de helyet csináltam magamnak és lefeküdtem aludni. Soha nem felejtem el Bleake arcát. Sajnálom szegényt, de nincs mit tenni, nem akarom veszélybe sodorni.