Második Évad 46. rész

.:: Zoe szemszöge ::. 

Iza maradt és leültünk filmet nézni. Jazzy-t hívtuk, de valami citromra kell vigyáznia. Ami szőrös. Kezdek aggódni érte. Valami nagyon az agyára ment. Én kényelmesen bealudtam a kanapén, csak a nyakam ment rá. Lucas sírására keltem. Felvettem, majd ringattam a kezembe, mire elaludt. Beálltam a kanapé mögé, majd ott ringattam közben meg szurkoltam, hogy pasi végre oda menjen a csajhoz és megmondja neki, hogy szereti. Mikor már majdnem megcsókolta kinyílt az ajtó. Oda kaptam a fejem és láttam, hogy Louis támolyog be rajta. VÖRÖS HAJJAL.

- Majd én megfogom. - mondta Iza.

- Köszi.

- Miért vörös a hajad? - kérdeztem összeszűkült szemekkel.

- Mivel vesztettem egy fogadást, de kimosható. 

- Mennyit ittál?

- Semmi alkoholt, de van aki túlzásba vitte. - mutatott ki az ajtón.

Harry éppen a kukával beszélgetett arról, hogy milyen jó nő, meg hogy alig várja, hogy az ágyba is megismerje. Nagy nehezen berángattuk a házba, mire a könnyeit hullajtva a vállamra borult.

- Szeretem. - szipogta.

- Kit?

- Szeretem.

- De Harry kit?

- Szeretem, de elvették tőlem.

- Harry ki az akit annyira szeretsz.

- Elvette a főnököm.

- De kit? - kérdezte most már Louis is.

- Soha nem lehet az enyém.

- Hogy hívják?

- Szeretem, de ő csak barátként tekint rám.

- Ki az? - kérdezte Alex.

- Örökre magányos maradok. Soha nem vesz észre.

- Harry ne siránkozz, hanem mond meg, hogy ki. - emelte feljebb a hangját Louis.

- Iza. - nyögte ki végre.

Iza hallótávolságon belül volt. Azonnal oda kapta a fejét. Harry a sírástól meg részeg léttől teljen elfáradt. A vendég szobáig nagy nehezen felbotorkált Louis-sal majd bedőlt az ágyba.

- Szerinted komolyan gondolta? - kérdezte Iza miközben át adta Lucas.

- A részeg soha nem hazudik. - mondta ki Louis a gondolataim.

- Most mi lesz? - kérdezte aggódva Iza.

- Semmi. Mit tudsz tenni, ha viszont szereted akkor szakítasz Liam-mal, de ha nem akkor megmarad minden a megszokott kerék vágásba. Sajnálatból ne járj vele, semmi jó nem sül ki belőle. Hidd el nekem. Utána végig a nyakadba fog lógni és azt hiszi, hogy még mindig ugyan úgy szereted, hiába mondod neki, hogy kopjon le csak jobban nyomul. Egészen addig amíg egy óvatlan pillanatban amikor éppen követ el nem üti egy kamion. - mondtam, mire kaptam pár érdekes pillantást.

- Ez megtörtént igaz? - kérdezte Iza mire csak bólintottam.

- De nem én fizettem le a kamionost, hogy üsse el. Az véletlen szerencse volt. - emeltem fel a mutató ujjam.

Sóhajtottak egy majd szétváltak útjaink. Iza haza mi meg a hálóba mentünk. Egy alvások nélküli este elé nézünk, mert Lucas-nak fáj a hasa.