Második Évad 44. érsz

.:: Zoe szemszöge ::.

Nem voltak sokáig a többiek. Mindenki ment haza. Megetettem Lucas-t majd a frissen összeszerelt kiságyba fektettem. Ami ott van az ágy mellett lett ideiglenesen elhelyezve. Mex az ágy lábánál feküdt. Alex meg megsértődött és kint volt a nappaliban a helyén. 
Jól eset a nap végen a pihentető zuhany, de nem tudtam sokáig élvezni, mert Lucas kivert.
Ahogy kézbe vettem megint elhallgatott és pillanatok alatt bealudt. Nem tudok sok mindet a gyerek koromról, csak annyit, hogy sokat aludtam. Ki tudja hogy az apjára vagy rám ütött.
Visszatettem a kiságyba, majd magam is az ágyba fektettem. Louis befészkelte magát mellém, majd odahúzott magához. Valamit mondott, de nem értettem.  
- Még egyszer. - fordultam felé.
- Teljesen másképp képzeltem el a napot.
- Hogy?
- Úgy találtam, ki, hogy elmegyünk egy éterembe, majd ott megkérdezem, mit gondolsz arról, hogy legyen egy közös gyerekünk.
- Nem vagyok egy anya típus. Mi van, hogy ha valamit elrontok? Ha én is olyan szőrnyű anya leszek mint az enyém?
- Itt leszek és segítek mindenbe. - adott egy csókot a homlokomra.
Végszóra felordított Lucas.
- Akkor kezdheted is. - mosolyogtam. 
Nagy nehezen felkelt, majd ahogy a kezébe vette azonnal csendbe maradt. 
Négyszer eljátszottuk, hogy visszatesszük aludni, de nem értünk el vele semmit. Az ötödiknél a kezembe maradt és úgy feküdtem be az ágyba. Magam mellé fektettem. Megfogta a kisujjam a jobb aprócska kezével. A bal hüvelyujját meg szopta. Annyira békés volt és nyugodt. Nem lehet tudni, hogy mi lesz vele.
Louis a nyakam és a vállam fölött nézett ki. Úgy figyelte a fiát.
Semmit nem tudok az anyaságról, szörnyű egy anyám volt, a nevelő apám meg nem tudta, hogy mikor születtem, de saját anyám sem. Itt fogadtam meg, hogy megpróbálok mindent megadni Lucas-nak. Nem akarom, hogy olyan gyerek kora legyen mint nekem.
Viszonylag nyugodtam aludtunk. Lucas csak kétszer kelt fel. Meg egyszer a rém álmom. Amit nem akarok senkinek sem részletezni.
Reggel Louis bement, mivel még ment a nyomozás. Iza meg át jött segíteni.

.:: Louis szemszöge ::.

- Ti normális vagytok? - kérdezte Richard, amikor meglátta, hogy Liam lökdös az asztalon.
- Igen, ünneplünk. - válaszolt Harry.
- Így? - ráncolta a szemöldökét.
- Igen. - vontam meg a vállam, mire elvesztettem az egyensúlyom.
Hátra estem és bevágtam a hátam a padlóba. Szakadtunk a röhögéstől.
- Gratulálok törd ki a nyakad. Valami kulturáltabb módon is ünnepelhetnétek.
- Jó, menjünk csajozni. - mondta Harry.
- Benne vagyok. - értett egyet Niall.
- Velünk mi lesz? - kérdeztem.
- Te meg csak részegedsz. - legyintett Harry és már vette is fel a kabátját.
- Hívjuk Bleake-ot is. - mondta Liam.
- Jó. - egyeztem bele.
- Az üggyel mi lesz? - kérdezte Richard.
- Majd holnap, jössz? - kérdeztem.
- Persze.
Beszéltem Bleake-kal, majd meg mondtam, hogy hol és mikor találkozunk. Amikor haza mentem. Zoe és Lucas a kanapé aludtak. Lucas Zoe mellkasán.
- Szia kicsim. - csókoltam meg a homlokát, mire kinyitotta a jobb szemét.
- Már ilyen korán?
- Igen, elmegyünk. Ünnepelni.
- Csak részegen ne gyere haza.
- Rendben. - adtam egy csókot mind kettőjük fejére, majd megindultam a megbeszélt helyre.
- Bocs fiúk az asszony megtiltotta, hogy igyak. - mondtam nekik.
- Szingli élet előnyei. - emelte a poharát Harry, majd fenékig üríttette. 

1 megjegyzés:

  1. Sziaa!:DD
    Oh Zoe!:D Louis, van egy érzésem, hogy valamennyit inni fog Harry miatt, de nálatok semmit sem lehet tudni!;)
    Rose X

    VálaszTörlés