Második Évad 42. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy Louis kiment, szinte beözönlöttek a többiek. 

Kórterem amibe kerültem idáig élettelen volt, de ahogy bejöttek és bombáztak a kérdésekkel, amik közöl egyet sem hallottam, valahogy azonnal még jobb kedvem lett.

- Mondjatok már valamit. - kiabált Jazzy.

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd egy nővér jött be rajta, a kezében egy apró csöppség volt. Az én kicsi apró csöppségemmel.

- Teljesen egészséges. - adta oda Louis-nak - Ma délután már haza is mehetnek. - mondta, majd kiment.

Pár elégé döbbent szempárral találtuk szembe magunkat.

- Terhes voltál? - csodálkozott Jazzy.

- Én sem tudtam. - vontam meg a vállam.

- Ez meg, hogy lehetséges? - csodálkozott apa.

- Fogalmam sincs az orvos elmagyarázta, de nem értettem belőle semmit. - mondtam.

Kihúztam a kezemből az infúziót, mert idegesített. Fel ültem és figyeltem a fiát meg az apját.
Kezembe fogtam az apró kis teremtményt, akinek a létezéséről csak pár órája tudok. Soha nem gondoltam magamra anya ként, féltem. Nem akartam gyereket, nem szerettem volna, ha neki is olyan rossz anyja lesz mint nekem. Hiába vagyok más, de egy gyerek hatalmas felelősség. Erre az egyik pillanatról a másikra itt termet ez a kis apró csöppség, és nem kételkedek abba, hogy jó anya leszek. Minden tőlem telhetett meg fogok tenni, hogy ne olyan élete legyen mint nekem. De majd ha el kezd kamaszodni, akkor egy kicsit megkeserítem az életét, de csak azért, hogy érezze a törődést, amit csak én adhatok neki az anyja.

- Milyen érzés anyukának lenni? - ült le mellém Jazzy.

- Furcsa. - ráncoltam a szemöldököm.

- Egyáltalán mikor estél teherbe?

- Februárba kb.

- Tényleg nem tudtad?

- Nem. Amikor megmondták, hogy szülni fogok majdnem elröhögtem magam. Én anyuka? Nem vagyok oda a gyerekekért.

- Majd megváltozik. - veregette meg a vállam.

Jazzy bevállalta, hogy bevásárol Lucas-nak. Fiúkkal haza mentünk. Közben bementünk pár helyre. Megvettünk pár alap dolgot. Ahogy haza értem akkor tudatosult bennem, hogy mi is történt. Anya lettem. Én aki nincs oda a gyerekekért. Lucas ásított egyet, majd álomra hajtotta a fejét a kezembe.

Bele tettem a Mózeskosárba és feltettem a kanapéra. Mex felült az ágyra és figyelte ahogy Lucas alszik. Alex meg a konyhában randalírozott. Szeretne a figyelem központjába lenni.  

Egész nap nem ettem semmi rendes kaját. Gyors kaját akartam csinálni. Spagetti mellett döntöttem.

Nagyon jól elszórakoztam vele. Közben Lucas felébredt, de Louis azonnal ment hozzá. Ahogy fel vette a kezében azonnal csendben maradt és újra aludt.

- Kérsz? - emeltem fel az edényt.

- Majd később.

Pont mire meg ettem megnyomták a csengőt. Fiúk jöttek meg.

- Helló. - nyeltem le az utolsó falatott.

- Na milyen anyának lenni? - karolt át Harry.

- Jó.

- Ez spagetti? - szagolt bele a levegőbe Niall.

- Igen.

- Van még?

- Konyha. - mondtam neki, mire eltűnt.

- Kellene neki egy csaj, hogy főzzön rá. - mondta Liam.

- Meg Harry-nak is, hogy tudjon kit ölelgetni. - bújtam ki az öleléséből.

Ahogy Niall megette a maradékot. Felvette az nyöszörgő Lucas-t. Egy biztos, hogy jó alvókaja van, de csak kézben tud aludni. Ez a jó alvó képességet két helyről is tudta örökölni. Niall visszaadta a fiam, majd mentek, mivel csengettek. Jazzy és az ura jött meg és hoztak jó pár cuccot. Nem tudom mit fosztottak ki, de az biztos, hogy nem maradt nyom nélkül. Fél boltot elhozták. 

- Megfoghatom? - kérdezte Jazzy, mire oda nyújtottam neki.