.:: Zoe szemszöge ::.
~ Hét év múlva ~
- Jó reggelt. - jött be Louis.
- Hagyj aludjak vissza. - húztam a fejemre a párnát.
- Nem, van meglepetésem számodra.
- Mi? - ültem fel.
- Először is, prücsköket elvittem iskolába.
- Hála istennek. -hajtottam fel.
Szeretem őket, de már kell egy kis szabadság. Jó mellékesen minden évben egy hétre itt hagyjuk őket, hogy egy kicsit kettesbe legyünk. De akkor is az egy hét az 52-ből.
- Szóval tudod mi van ma?
- Nem. - ültem fel.
- Május 11. - adott egy csókot a homlokomra.
- És tényleg. - esett le.
- Elfejtetted? - kérdezte, mire bólintottam.
- Két gyerekes család anya vagyok. Örülök, hogy meg tudom mondani, hogy nő vagyok.
- Ha kell segítség szólj. - mászott fel az ágyra.
- Szabadnapunk van? - kérdeztem mire bólintott.
- Igen. - húzta perverz mosolyra a száját.
- Előbb reggelizni kellett volna, mert kihűlt a kávé. - motyogtam a bögrémbe.
- Ne várj, hogy egy ilyen ajánlatot vissza utasítsak.
- Meg is lepődtem volna rajta, hogy ha vissza utasítod.
- Az nem én lettem volna.
- Az nem. - csókoltam meg.
Elvette tőlem a kávémat, majd letette az asztalra, majd a kezét felém nyújtotta. Elfogadtam, mire szembe fordított magával, majd a kezeit a derekamra csúsztatta. Felültetett a pultra, majd elkezdte a nyakam szívni.
Össze szedtük a ruháinkat, majd felszaladtunk. Gyorsan átöltöztem és már szálltam is be a kocsiba, mert késésben voltunk.
Ahogy az iskolához értem láttam, hogy Lucas és Soffy éppen az ajtón jönnek ki.
- Milyen volt a napotok? - kérdeztem miközben kinyitottam nekik az ajtót.
- Szar. - morogta Lucas.
- Vigyázz a szádra.
- Nem volt jó, mert a hülye tanár dogát irtatott velünk. - morogta Soffy is.
- Ennyire nem lehet rossz az iskola. - indítottam a kocsit.
- De az. - morogta Lucas - Amúgy miért nem hallottunk soha történeteket, hogy milyen béna volt az iskola.
- Mert nem jártam. - vontam meg a vállam.
- Én sem akarok járni.
- De te járni fogsz. - vágtam rá azonnal.
- De miért lehet az, hogy te nem jártál, nekünk meg szenvedni kell.
- Mert az anyád vagyok és azt mondtam. - néztem rájuk a vissza pillantóból.
Ahogy haza értünk Louis várt minket a konyhába.
- Megjöttetek. - fordult felénk.
- Apa, anyának miért nem kellett suliba járni és nekünk miért kell? - kérdezte tőle Soffy.
- Szerinted elmondhatjuk nekik? - fordult felém.
- Igen. - bólintottam.
- Van családi titkunk? - csillogtak Lucas szemei.
- Mondhatni.
- Zsír. - tátotta el a száját.
Lucas és Soffy leült a kanapéra, majd teljes figyelmüket nekem szentelték.
- Az egész úgy kezdődött, hogy Jazzy a húgom megszületett. Ő lett a család kis angyalkája. Félre értés ne essen szeretem még mindig, és sok év után sikerült is neki megbocsátani, de addig én volt a mindenük. Majd meg jött a Jazzy és soha nem figyeltek rám. Mindig csak rá. Elegem lett, azt akartam, hogy felfigyeljenek rám, de azzal, hogy jó jegyeket hoztam haza, meg kedves és figyelmes voltam nem értem el. Jazzy-nak a kedves oldalam mutattam és ahogy nőttem fel úgy kezdtem el igazán vadulni. Volt olyan, hogy hetekre eltűntem, majd haza jöttem egy vadi új kocsival. Tizenhat évesen meg ott hagytam egyszerűen az iskolát, mert nem tudtam arra is meg a pókerre is koncentrálni. Hónapokra eljártam, majd vissza tértem. Csak is Jazzy miatt. Ha ő nem lenne akkor soha többet nem láttam volna az anyámat meg a nevelő apámat. Tizenhét évesen Los Angelesbe jöttem, majd itt kifosztottam több milliomost és megmentettem Alex-et egy csempésztől. Megvettem az előző kocsimat és élveztem a gondtalan életet. Igazi éjszakai lány lett. A legjobb szállodákban szálltam meg és milliomosokat megszégyenítő kényelemben éltem. Majd amikor Jazzy betöltötte a tizennyolcat utánam jött. Nem tudtam kedves szavakkal rá venni, hogy menjen haza és éljen normális életet. Ment a saját feje után. Ezért mindent megtettem, hogy haza menjen. Bemutattam a legsötétebb oldalát Amerikának, de nem ijesztette vissza. Bizonyítani akart. Mivel eléggé nagy hírnévre tettem szert, így soha nem voltam egy helyen sokáig nehogy elkapjanak. Voltak kapcsolataim a rendőrökkel, de jobb félni, mint börtönbe kerülni. Majd Jazzy rávett, hogy jöjjünk az angyalok városába. Végül bele mentem. Majd másnap mikor megjöttünk össze tűzésbe kerültem két nagyképű szerencsétlen félnótással. Az egyik leütöttem egy üveggel a másik meg követtett. Hazáig követett, és nem szállt le rólam, míg...
- Meg nem kaptam. - fejezte be Louis.
- Majd jöttek az igazi bonyodalmak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése